Hazavinni az igazi búcsúfiát, a megerősödött Istenhitet

Ma, Kisboldogasszony ünnepén a máriaradnai kisbazilikában 11 órakor kezdődött ünnepélyes búcsúi szentmisén Excellenciás Roos Márton temesvári megyés püspök magyarul, németül és románul köszöntötte a híveket, a közel 50 paptestvért, név szerint kiemelve Excellenciás Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érseket és Excellenciás Böcskei László nagyváradi megyés püspököt.

Az ünnepélyes búcsúi szentmise főcelebránsa és szónoka, Excellenciás Bábel Balázs érsek szentbeszédében kifejtette: olyan valakinek a születésnapját ünnepeljük, aki Jézussal együtt felvállalta az egyetemességet, ugyanakkor egyszeri, megismételhetetlen volt az üdvösség történetében. Jézus vállalta az emberiséghez való tartozást, amit éppen a Szűzanya biztosított számára, ő volt az emberiséggel való összekötő kapocs. Ebben az ünnepben benne van a magyar népnek a kultúrája és a bölcsessége, hiszen semmilyen más kultúrában nem létezik a kisboldogasszony fogalom. Nyelvünkben ugyanis a boldogasszony ősidőkre visszatekintő megszólítás, amire már Szent Gellért is felfigyelt. Éppen ezért örvendett, amikor Márton püspök atya emlékeztette az ezeréves közös múltunkra, hiszen a térség majdnem 1000 évig Kalocsához tartozott. A Kalocsai Érsekség története nagyban hasonlít e tájnak a történetére, ami szorosan kapcsolódig a Szűzanyához, a Boldogasszonyhoz, aki Jézussal azonosult a szenvedésben, de a feltámadásban is. Azáltal, hogy hirdetjük az ő boldogságát, igaz tiszteletünket is kifejezzük. Ahol megvan a Szűz Mária-tisztelet, ott megvan Jézus Istenségének is a megvallása, amit nem adhatunk fel. Különösen most, a muzulmának európai inváziójának az időszakában, amikor azok hitünknek a megváltoztatására törekednek. Valaki fel is tette a kérdést: miért állunk ellen, hiszen a muzulmánok istenítik Szűz Máriát és prófétának tartják Jézust. Fogadjuk el, akkor talán békén hagynak bennünket. Ha viszont feladnánk, hogy Jézus Krisztus Istennek a fia, mindent elveszítenénk. Ő nem egy a próféták közül, hanem Isten egyszülött fia. Éppen ezért ugyanúgy, mint középkori eleink, akik sokat harcoltak a törökkel, nekünk is fő faladatunkká válik, hogy megerősödjünk kereszténységünkben. Mint mindenki, Máriaradnára maga is zarándokként érkezett, a zarándokoknak viszont búcsúfiával illik hazamenniük. Nem a bazárban vásárolt ajándékkal, hanem az igazi búcsúfiával, a lélek derűjével, megnyugvásával, hogy a mindennapjaink kihívásainak nagyobb, erősebb lélekkel tudunk megfelelni. Mert minden szenvedés kérdése, a lelki erő mértéke. „A legjobb búcsúfia, amit innen hazavihetünk, lélekben megerősödve köszönjünk el a máriaradnai Szűzanyától.  Úgy köszönjünk el tőle: üdvözlégy Mária, csatlakozunk azokhoz, akik boldognak hirdetik nemzedékről nemzedékre a Szűzanyát, akinek kérjük mennyei közbenjárást szent fiánál, hogy a mi földi zarándoklásunk, a mai nappal is közelebb vigyen végső célunkhoz, Isten végleges és boldogító színe látásához. Ámen” – fejezte be szentbeszédét Excellenciás Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek.

A továbbiakban Excellenciás Roos Márton temesvári megyés püspök németül, míg Excellenciás Böcskei László nagyváradi megyés püspök románul tartotta meg szentbeszédét. A búcsúi szentmise végén, a feszület nyomában haladó fáklyavivők után mintegy 50 pap és egyházi méltóságot követően a két megyés püspök haladt, míg az egyháztanácsosok által tartott baldachin alatt, az Oltáriszentséget Excellenciás Bábel Balázs érsek hordozta körbe. A búcsúzó nyár legszebb búcsújának az ünnepélyességét nagyban emelték a waldkraiburgi templom vegyes karának az énekei. A máriaradnai Szűzanyától mindnyájan a jelzett búcsúfiával, lélekben és Istenbe vetett hitben megerősödve tértek haza.