Helyi kulináris értékek szótára

A ’90-es évek elején a Duna TV egyik sztárriporterét kísértem Arad megyében. Elsősorban e vidékre jellemző hagyományos ételek, étkezési szokások iránt érdeklődött. Kutakodása könyvet eredményezett. Pár éve egy másik tévés celeb, a nagy népszerűségnek örvendő „gasztroangyal”, Borbás Marcsi filmezett Aradon és a megyében ugyanilyen célzattal. Megtisztelt egy korábbi műsorait és persze receptjeit sommázó kötettel.

Arad megye etnikai sokszínűsége a kulináris élvezetekben is megmutatkozik. S ha ezt a sokféleséget kiterjesztjük egy határon átnyúló szélesebb régióra, akkor már igencsak nehéz megállapítani és vita nélkül eldönteni, hogy melyik étel elsőbbsége melyik etnikai csoportot illeti meg, ki főzte, sütötte először. Az évszázadok során ugyanis az egymás mellett, egymás szomszédságában élő, eltérő anyanyelvű emberek eltanultak, átvettek egymástól, hol szigorúan a leírás szerint készítve, máskor pedig saját ízlésük szerint módosítva, számos ételféleséget.

A fenti címben szereplő „szótár” ezért nem is foglalkozik azzal, hogy melyik étel honnan származik, csupán a receptre koncentrál. Néha azonban az elnevezésből megtudjuk, vagy csupán következtetni tudunk az eredetre: pl. bajor káposzta, bálmos, bejgli, bolgár lecsó, cigánypecsenye, csirketekercs ukrán módra, csöröge, diós stangli, erdélyi zakuszka, gombás lecsó, szlovák galuska, tarhonyás-kolbászos tokány stb. nem kevesebb, mint 112 finomság.

Remek ötletnek találtam az igényes kiállítású albumot, amellyel a megyei könyvtár egyik bibliográfusa lepett meg. És azt, hogy az Arad és a Békés megyei közigazgatás Közös problémák, közös megoldások elnevezésű programja ilyesmire is kiterjedt. A projektmenedzseri és felelős kiadói feladatot a könyvtár igazgatója, dr. Doru Sinaci történész vállalta magára. A receptek begyűjtését Takács-Máthé Mónika irányításával a könyvtár jó néhány bibliográfusa, illetve néprajzosa (Lucia Bibarț, dr. Rodica Colta, Gabriel Constantinescu, Gabriel Roman és Irina Sándor) végezte el igen eredményesen.

Az Alföld keleti részének, de az Arad környéki dombvidéknek sajátos ételeit, hétköznapi és ünnepi süteményeit nagyon jó minőségű fotók kíséretében találjuk meg a magyar nyelvű gasztronómia „szótárban” (fordítók: Takács-Máthé Mónika és Fekete Károly). Mégpedig úgy, ahogy eleink készítették, és ahogy az utódokra maradt. Nem a gépesített, modern konyha követelményeinek (főzési idő, hőmérséklet, változatos fűszerezés, kalóriatartalom stb.) figyelembevételével, hanem úgy, ahogy a különböző korok magyar, román, szerb, sváb, szlovák stb. konyha régi szakácskönyveiből elkészítették, illetve egymástól eltanulták.

És miért ne lenne ez is egyfajta értékmentés?

Szerintem, nagyon is az.

A könyv előszavában igen találóan leszögezik a szerzők: „a receptek varázsa” egyszerűségükben rejlik.

És a sütés-főzésben kezdő „konyhatündérek,” vagy önellátó agglegények is könnyen juthatnak sikerélményhez.