Történt volt a legutóbbi hétvégén, hogy a román–magyar országhatártól egy (jó: tán két-három) kődobásnyira lévő Tornyán megjelent egy más országból érkezett sereg.
Nem jelenthetett veszélyt a nemzeti szuverenitásra, fegyvertelen tizenévesekből állt, néhány felnőtt vezetésével.
A hazai, romániai magyar fiatalok – hál’ Istennek! – fantazmagóriaként értékelhetik a fentieket.
***
Szóval megérkeztek Tornyára egy hétvégi délelőttön a magyarországi Makói (Macău) Román Önkormányzat képviselői: úgy ötvenen, az előzetes bejelentéshez képest valamicskével többen – Lázadó és barátság tábor a Tornyai Tájházban nevet választva az eseménynek.
Kifeszített bennerekkel, magyar nótákkal, látványosan.
A házigazda előzetesen lefoglalta a helyi, tornyai bolt teljes fagylaltkészletét, 43 darabot, amiből a végén a szülőknek és a tanároknak, úgy ötvenen voltak (az elsők ugye, természetesen a gyerekek), már nem jutott.
Tornyán, a Tájházban hagyomány a Parasztolimpia.
Amúgy parasztosan, általában hétpróba a versenyszám. (Nehogy már százszámra legyenek, egyetlen nap alatt.)
Volt tehát zsákfutás, vízhordás, kötélhúzás, tojáskeresés a szénaboglyában és még vagy három próba. Összesen hét.
Amúgy aznap Tornyán időnként csepergett az eső – bár a földművelők erőteljesebb esőre vártak, vágytak –, de ettől eltekintve jól telt a nap.
A gyermekcsapat jó benyomásokkal távozhatott Romániából.
***
Tessenek belegondolni: negyven éve olvashattak volna-e hasonló tudósítást az aradi – vagy romániai országos – lapban?
Hozzászólások