A feketegyarmati református gyülekezet presbiterei hitmélyítő alkalmon vettek részt, amelyet Nemes Emil lelkipásztor szervezett és vezetett Berekfürdőn, a Megbékélés HázaReformátus Konferencia-központban. Mind atízen azzal a reménységgel indultunk el, hogy az Úr valami jót tartogat számunkra, és nem csalódtunk, mert, aki Istenben bízik, az nem csalatkozik.
Pénteken este érkeztünk meg, és vacsora után már neki is láttunk az első programpontnak: arra a kérdésre kerestük a választ, hogy Krisztus teste hogyan lesz egésszé gyülekezeti életünkben. A Róma 12, 10 alapigearra ösztönzött,hogy előzzük meg egymást jó cselekedetekben és tiszteletadásban, nem várva ezért köszönetet vagy viszonzást. Tudatosodott bennünk, hogy szükségünk van egymásra, mert társas lényeknek teremtett minket Isten, és csak közösségben tudunk kibontakozni, érvényesülni, az akadályok ellen pedig nap mint nap együtt kell küzdenünk, egymást támogatva és segítve.
A szombati nap fénypontja egy böjti utazás volt, amelynek az volt a célja, hogy Isten igéje felszínre hozza és orvosolja lelki problémáinkat, bűneinket, hogy közelebb kerüljünk Hozzá. Hiszen a böjt épp ezt jelenti: valamit megvonok magamtól, főképp a büntől tartózkodok, hogy közelebb kerüljek Istenhez.
A nap folyamán alkalmunk adódott arra is, hogy áztassuk magunkat egy kicsit a gyógyvizeiről ismert község egyik fedett fürdőjében. A lazítás lehetőségével természetesen örömmel éltünk. Az esti áhítaton a Róma 15, 5 és János 15, 1–8 igéket tanulmányoztuk, melyekből kiderült számunkra, hogy a harmónia és az egység a Krisztusba oltatásnak egyik szép gyümölcse, ezért olyan kapcsolatot kell ápolnunk Istennel, hogy jó gyümölcsöket teremhessünk. Természetesen a gyümölcs éréséhez idő kell, türelem és kitartás, de milyen jó, hogy nekünk vigasztaló és bátorító Urunk van, aki segítségünkre siet, hogy mi is megtehessük a ránk eső részt.
Vasárnap reggel 9-től a helyi református templom istentiszteletén arrólhallottunk, hogy Isten annyira bocsátja meg a vétkeinket, amennyire mi is megbocsátjuk másokét, nemcsak hétszer, hanem ahányszor csak kell. Az istentisztelet után részt vettünk a nemzeti ünnepi megemlékezésen, majd elindultunk ki-ki a maga otthonába.
Jó volt egy kicsit másképp együtt lenni, tartalmasak voltak a beszélgetések, hitmélyítők az imádságok. Elhatároztuk, hogy lesz még folytatás. Úgy érezzük, növekedtünk hitben, és nem volt hiábavaló az ottlétünk. Hisszük, hogy Isten megáldja gyülekezetünket és közös munkálkodásunkat az Ő nagy neve dicsőségére. Soli Deo gloria!
A feketegyarmati presbitérium nevében:
Komlósi Emma gondnok
Hozzászólások