„Idén újra itt vagyunk”

Február 18-án, szombaton délután a feketegyarmati kultúrotthonban farsangi műsort szerveztek annak apropóján, hogy 10 évvel ezelőtt tartották meg az első ilyen jellegű táncos farsangot.

Gál Csilla Annamária csoportvezető – vissza a gyökerekhez

„Szeretettel köszöntök mindenkit a 2023-as évi farsangunkon, amit annak apropóján szerveztünk meg, hogy ebben a táncos formában 2013-ban, azaz 10 évvel ezelőtt rendeztük meg az első farsangunkat.  Ezért a mai estén felelevenítünk néhány táncot a régi idő farsangjából.

Az ötlet egy frissen alakult egyesületi gyűlésen vetődött fel, amikor is a Fekete- Körös Egyesület alapító tagjai, Bondár Henriette Katalin, Gál Csilla Annamária, Kasza Rozália, Mészár Ildikó, Simándi Viola, Szilágyi Andrea és Szilágyi Ildikó elhatározták, hogy valami friss közösségi eseményt kellene szervezni. Sikerült is megrendezni az egyik legsikeresebb rendezvényünket, amire nagyon sokan voltak kíváncsiak. A jelzett Egyesület egyébként nem volt hosszú életű, de legalább maradandót alkotott.

Elhatároztuk hát, hogy csapatversenyt hirdetünk, táncos produkciókkal lehetett jelentkezni, be is nevezett 8 csoport az eseményre. Először az iskola tanári kara lépett színpadra egy szolid charleston tánccal, majd egy helybeli fiúcsoport ropta a menyecsketáncot. Utánuk az iskolások mókásan háborúztak, a Pro Romale fergeteges hangulatot teremtett a cigánytáncával, az Ibolyások egy rock and roll partyt varázsoltak nekünk. A menyecske csoport tagjai cowboy táncot jártak, és végül az egyesület tagjai kánkánoztak, de jött a műsor csattanója, a hattyúk tava, amiről majd később beszélünk még. Egyébként a falon lévő képeket nézve lehet nosztalgiázni. 10 év alatt 7 farsangot sikerült megszervezni, az első után a következő évet ki kellett hagynunk, mivel az Egyesület tagjai közül hárman is babát vártunk, majd a következő évben az Ibolyások szervezésében került sor a farsangi programra, abban felléptek, és igazi showt varázsoltak az apácák és a papok. A következő években olyan táncokat láthatott a közönség a színpadon, mint a bajor sörtánc, orosz tánc, spanyol tánc, retrodisco, pillangók tánca vagy éppen a pancsoló kislányos tánc. A harmadik farsangtól kezdve nemcsak tánc volt látható a színpadon, hanem a színjátszás is teret kapott. Először Komlósi Róbert és Fazekas János mutatott be pár komikus jelenetet, majd a következő években szintén az Ibolyások készültek bohózatokkal. Bemutatásra került a Szép Vargáné, megismerhettük Al Caponet és családját, Az amerikai nagynénit is színpadra vittük, és az utolsó műsorunk az Indul a bakterház folytatásának színpadi változata volt.

Ma sem törjük meg a hagyományt, egy színdarabbal kezdjük el műsorunkat, a Kéri Ferenc Helén, a tehén, avagy gyalog, mint Balogh című bohózatot láthatják. Szereplők: Rózsi, Komlósi-Rif Alexandra; Pista, a férje, Gál Levente; Helén, a lányuk, Komlósi Alexandra; Balogh Kálmán, a kérő, Komlósi-Rif Dávid; Julis, a cseléd, Zsóri Andrea; Balogh Kázmér, marhakereskedő, Komlósi Erik. Fogadják őket nagy tapssal és szeretettel.”

A farsangolás története

„Nos, most kicsit húznom kell az időt, hogy legyen idejük a fiataloknak átöltözni, ezért folytatom a farsangunk evolúciós történetét. 2018-ban újabb változás következett be, tematikus műsorral készültünk, visszaröpítettük a közönséget az 1920-as évekbe, nemcsak táncban, ruhákban, hangulatban, hanem a dekorációban is erre figyeltünk. A csoportok múlt század eleji táncokat mutattak be, beleástuk magunkat a húszas évek gengsztertörténeteibe, s ennek köszönhetően egy egész Al Caponés és Keresztapás jelenetet adtunk elő. Következett 2019-ben a rock and roll parti, ahol szintén a rock műfajához kötődő táncok kerültek a színpadra, sőt a nagyok csoportjának Major Arnold tanította be az igazi rock and rollt. Megint újdonsággal rukkoltunk elő, először léptek a színpadra az apró ibolyások, itt még a szüleik kíséretében. Ezen a farsangon táncoltak a legtöbben, összesen 98-an szórakoztatták a közönséget. Itt meg is állunk kicsit az időben, az évek alatti viszontagságokról is beszélnék. Bizony, voltak bőven, kisebb-nagyobb dolgok, amelyekkel meg kellett küzdenünk. Elsősorban, ami ellen nem tudtunk tenni, azok a betegségek voltak. A második farsangunk idején éppen himlőjárvány jelentkezett, és bizony került, akin az előadás napján jelentkezett, sorban lettek himlősek a táncosok. Többször, többen lettek influenzásak, az utolsó farsangunkat is jó néhányan vittük végig lázasan. Ugyanakkor közbejött a kéztörés is, amikor külön szerepet kellett írni Kiss Andreának, mert eltört a keze, de nem akart kimaradni a műsorból. Hasonló történt most is, Félixnek is begipszelték a kezét, ezért a következő táncban ő kapta a félkarú rabló szerepét. Tehát a színpadon következik a Kisibolyások cowboy tánca, avagy volt egyszer egy vadnyugat!”

Nosztalgiázás

„Elérkeztünk a nosztalgiázásban az utolsó farsangunkhoz, amely 2020-ban volt, és a témaválasztás a magyar hagyományos farsangra esett, játékidőben ez volt a legtöbb, másfél órás műsort adtunk elő, rengeteget készültünk rá, de megérte. Olyan sokan voltak a nézőtéren, ahogy mondani szokták, a csilláron is lógtak, és akkor hangzott el az a mondat tőlem: gyerekek, ezt nem tudom, hogyan tudjuk jövőre felülmúlni. De nem kellett felülmúlnunk, mert a farsang után 11 nappal kitört a koronavírus-járvány. Utána szóba sem jöhetett hagyományainknak a folytatása, de idén újra itt vagyunk. Most nem akarjuk az eddigi farsangokat felülmúlni, csak emlékezni akarunk. Visszamegyünk a gyökerekhez, az első farsangot idézzük, amikor még mindenki csak a buli kedvéért lépett színpadra, és önfeledten, jól éreztük magunkat. Most két táncot konferálok fel egyszerre, az első, akikről szólnék, a finálé táncosai, a hattyúk, avagy a 8 csirke, akik ma balettozni fognak. Azt hiszem, nem túlzok, amikor azt mondom: 10 évvel ezelőtt az 5 bátor fiú produkcióján könnyesre nevettük magunkat. És milyen az élet, 2 egykori tagnak ma a fiai lépnek hős hattyúként színpadra.

Az előbb azt mondtam, hogy ma este emlékezni szeretnénk. Tíz évvel ezelőtt a színpadon két olyan ember is állt, akik ma nem lehetnek velünk. Amíg a farsang versenyként működött, kiosztottuk egyikük emlékére a Laci-díjat pár évig. Ma egy másik tagunkra emlékezünk, szigorúan mosolyogva, mert máshogy nem lehet. Ő lenne ma az, aki 10 év után is bevállalta volna, hogy kánkánozik velünk, ő volt az, aki minden előadás után először gratulált mindenkinek. Van egy már-már közhelyes mondás, hogy úgy igyekezz élni, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de mindig hiányozzál onnan, ahonnan elmentél. Babunak soha, vagy nagyon ritkán hangsúlyoztuk az érdemeit, ezért én ma, nem egyperces csenddel szeretnék emlékezni rá, hanem tapssal. Olyan tapsot kérek a tánc után a közönségtől, amilyet ott fent is meghall... Következzen a kánkán.”

„Évente ezt a rendezvényünket várták mindig a legjobban”

„Amikor visszagondolok erre a 10 évre, hálát érzek, hogy együtt ennyi dolgot megélhettünk. Az ötletezés, a kitalálás időszaka, a próbafolyamatok, a jelmezek kitalálása, a színpadi munkák, a dekorálás, a készülődés. Mindennek volt, és van egy felejthetetlen hangulata, amit ma két év után sikerült végre megidéznünk. A harmadik farsang után, jelentkezők hiányában, az ibolyások vették át teljesen az előadás szervezését, én hiszem, hogy nem lettek volna a néptáncosaink az évek alatt ennyire kitartók, ha nincs ez a plusz minden évben, amit vártak. Ilyenkor kiléphettek a néptánc világából, és kipróbálhatták magukat valami teljesen másban, mondhatom, hogy évente ezt a rendezvényünket várták mindig a legjobban.

Az, hogy e rendezvények létrejöhettek, nem egy ember munkája volt, nagyon sokan dolgoztak rajta, hogy működjön az egész.

Ismét szeretném megköszönni Simándi Sándor polgármesternek, amiért az elmúlt 10 évben, bármilyen ötlettel álltunk elő a farsanggal kapcsolatban, támogatott minket. Köszönjük a Pro Zerind Egyesületnek, a Nagyzerindi Nyugdíjasklubnak, a Szénási családnak a jelzett időszakban felajánlott díjakat, tombolanyereményeket. Szokás volt nálunk fánkkal fogadni a vendégeket, ilyenkor nagyon sok édesanya és nagymama segédkezett nekünk, amiért szintén köszönet jár, de volt két mindenki mamája, akiket kiemelnék, mert mindig oszlopos tagjai voltak a sütéseknek, ha pogácsáról, ha fánkról volt szó. Egyik Kiss Irmus néni, a másik Szilágyi Erzsike néni. Aki nélkül nem lehet farsang, mert mindig minden ruhát pontra tett, és nem aludt éjszakákon át, mert törte a fejét, hogyan is lehetne ezt, vagy azt megoldani. Csak a rock and roll partyra 121 darab kiegészítő ruhát varrt meg, óriási köszönet jár érte Prentel Irénke néninek.

Köszönjük Duka Lehelnek, hogy nem is tudjuk mióta, de szerves része a rendezvényeinknek. A mindenkori jegyszedőknek, fotósoknak, videósoknak, akik maradandóvá tették az előadásainkat.

Végül, de nem utolsósorban, köszönöm nektek táncosok, hogy ilyen sokan itt vagytok ma is. Tudom, hogy még többen lennétek, és remélem nyárra hazatér mindenki, de addig is szeretnék 3 embert kiemelni. Nagyon sok mindenkit ki lehetne emelni, és nagyon sok mindenki meg is érdemelné, de ma azt a három embert szeretném megemlíteni, akik 10 év alatt minden farsangon itt volt. Mert van, aki később csatlakozott, volt, aki lemorzsolódott, babát várt, elköltözött, beteg lett, minden közbe jöhetett, de ez a három ember végig itt volt.

Szólítanám az elsőt, aki már megszokhatta, hogy a fiai mindig itt voltak a színpadon, és azt is, hogy a férjének mindig, mindent megköszönünk, de azt hiszem neki még soha nem járt köszönet. Komlósi Izabella Hajnalka, aki mindig azzal riogat, hogy ez az utolsó farsangja, te vagy az, aki szilárd tagja vagy a csapatnak, aki beszerzel nekünk mindent, abból a jó kis boltból, tudod, szóval a köszönöm kevés, amit mondhatok, a munkádért oklevelet kapsz.

A második, akit szólítok, szintén Komlósi, mivel van itt pár család, akik oszlopos tagjai a közösségünknek. Ez a valaki megjárta a szamárlétrát. A kicsiknél kezdte, még Botonddal is táncolt, majd a haladósoktól gyorsan átkerült a nagyokhoz, és már a menyecskéknél is ropja. Ő az, aki a színpadon kordában tartja Dávidot, aki a szemünk előtt nőtt fel. Komlósi Alexandra, ma neked is szeretném megköszönni a munkádat.

Utolsó a sorban, akit szólítok, egy olyan ember, aki sokáig nem tegezett engem, akivel kólával ittuk meg a pertut, akinek annyi vicces beszólása maradt fent, aki 12 év alatt mindössze 2 fellépésről hiányzott, aki a szemünk előtt vált nagyszerű emberré, és aki még engem is meg szokott leckéztetni néha és tanulhatok tőle, az nem más, mint Gál Levente” – zárta az elmúlt 10 évre vonatkozó értékelőjét Gál Csilla Annamária, a nagyzerindi Ibolya néptáncsoport vezetője, mindenese.