Indokolatlan aggodalmak?

Meglepően kevesen, alig több, mint 20 ember vett részt hétfőn este a dévai művelődési központ kistermében a Deva Civitas civil egyesület által szervezett közvitán. Jóllehet a téma, a verespataki ciánalapú aranybányászat igencsak megmozgatta és megosztotta a társadalmat országszerte.

A jelenlévők szinte kizárólag a projekt ellenzői közé tartoznak, noha kevesen végezték el házi feladatukat, vagyis néhány személy kivételével teljesen felkészületlenül jöttek el a vitára. Hozzászólásaikban kevés volt a megfontolt problémafelvetés, inkább zsigeri ellenkezésüknek és hatalmas frusztrációjuknak adtak hangot. Szinte mindenkire haragudtak, politikusokra, környezetvédelmi hatóságokra, a bányászatot elindítani kívánó kanadai vállalatra, tudományos tanulmányok készítőire, mindenre és mindenkire, ami/aki nem igazolta véleményüket. A közvita szervezőinek gyakran kellett csillapítaniuk az indulatokat, hogy a bányavállalat képviselői vagy a Hunyad megyei környezetvédelmi igazgatóság vezetője válaszolhasson a kérdésekre.

A Roşia Montană Gold Corporation (RMGC) képviselői alaposan felkészültek, bármilyen kérdésre pontosan válaszoltak, érvekkel és konkrét adatokkal támasztották alá álláspontjukat.

A józanabb hozzászólók például arra voltak kíváncsiak, hogy mekkora az esély a csertési 1971-es nagy baleset megismétlődéséhez, vagyis arra, hogy a Verespatakon építendő mesterséges tó gátja összedőljön erősebb esőzés esetén, a ciántartalmú víz pedig elárassza a környéket. Minimális az esély, válaszolta Cătălin Hosu mérnök, az RMGC képviselője, hiszen a gát szélessége háromszor nagyobb lesz, mint a magassága, és úgy tervezik, hogy a bányászat üzemeléséhez szükséges víz mennyisége fölött 5,5 millió köbméternyi víz befogadására képes tartalékkal rendelkezzen hatalmas esőzés esetén. Nyáron a galaci áradásoknál, például, négyzetméterenként 170-180 liter víz esett egy nap alatt, Verespatakon pedig 450 literrel számolnak két egymást követő napon, vagyis összesen 900 literrel. Ekkora esőzésre Verespatakon még nem volt példa az utóbbi százvalahány évben, amióta rendszeres meteorológiai adatokkal rendelkeznek.

Hát a földrengésveszély, amely szintén a gát szakadásához vezethet, kérdezte egy orvos? Az RMGC terve szerint a gát 8 fokos (Richter skálán) földrengést is kibír, noha a térség nem számít földrengés-veszélyesnek, a legmagasabb regisztrált földrengés 5,4 fokos volt, miközben az 1940-es és 1977-es nagy földrengések sem érték el a 8 fokot. Éppen ezért az ügyről részletes tanulmányt készítő norvég geodéziai intézet ezerszer kisebbnek minősítette a balesetveszélyt, mint bármely más európai (nemcsak romániai) bányászati kitermelésnél, ismertette a túlzottan optimistának tűnő eredményt Cătălin Hosu.

Hát a ciánnal mi lesz, hiszen évi több mint 12 000 tonna cián importjával tervezik az aranykitermelést. Ezek nem egyszerre érkeznek, s nem a helyszínen tárolják, csupán 7 napi kitermelésre szükséges ciánmennyiséget importálnak, s azt rendkívül biztos szigetelésű külön kamionokkal, szakképzett személyzet kíséretében szállítják, válaszolt Adrian Bobar mérnök, az RMGC másik képviselője. 7 nap alatt a cián felbomlik, s annak koncentrációja amúgy is jóval alacsonyabb a megengedett szintén. Nagybányán például a cián koncentrációja 400 mg/liter, az EU-s normák annál negyvenszer kisebb szintet, 10 mg/litert engedélyez. Verespatakon, csak 3 mg/liter lesz a cián koncentrációja a tároló tóban. Valóban 7 nap alatt bomlik fel a cián, kérdezték a kételkedők? Valóban, válaszolta Georgeta Barabás, a Hunyad megyei környezetvédelmi igazgatóság vegyész végzettségű vezetője hatalmas kémiai lexikonnal a kezében megerősítésként.

Amúgy Románia területén 80 éve folyik a ciánalapú bányászat, hangsúlyozták az RMGC képviselői, méghozzá a verespatakinál nagyságrendekkel nagyobb koncentrációban. A kételkedők kérdésére Georgeta Barabás megerősítette, hogy például a Bihar megyei Vaskó környékén most is ciánalapon működik a bányászat, 2007-ben kiadott engedély alapján.

A dühös jelenlévők a megyei környezetvédelem vezetőjét sem kímélték, felháborodott hangon kérték számon tőle a hasonló típusú aranybányászat csertési (az 1971-es nagy baleset helyszínén) engedélyeztetését, ahol egy másik cég, a Deva Gold szándékszik újraindítani a bányászatot. Az engedélyt nem a Hunyad megyei környezetvédelmi igazgatóság adta ki, hanem az azóta megszűnt temesvári régiós igazgatóság. Míg az EU legtöbb országában ugyanis egy állami környezetvédelmi hatóság létezik, Romániában nem kevesebb, mint 7 van, s mindegyik más-más területért felel, ismertette az abszurdum számba menő helyzetet Barabásné, aki férje révén magát az utolsó magyar uralom alatt álló mócnak nevezi.

Ideje lenne konkrét választ kapni, beindulhat-e a kitermelés vagy sem Verespatakon, hangsúlyozta Hosu, miután 1999 és 2006 között az RMGC minden szükséges tanulmányt (több tízezer oldal) leadott már a környezetvédelmi minisztériumnál, sőt, kérésre azokat ki is egészítették, és 14 közvitát (12-t Romániában és 2-t Magyarországon) szerveztek.

Hogy a helyzet valóban olyan fényes-e, ahogyan azt az RMGC képviselői állítják, azt a szakértőknek kell eldönteniük. A dévai közvitán nyilván nem lehetett mindent megvizsgálni, a feltett kérdések és válaszok alapján azonban az RMGC felkészült, higgadt képviselői teljes győzelmet arattak a zsigerből ellenzők fölött.

Kételkedésre azonban továbbra is számos ok marad, mindenekelőtt a tervben felvázolt előírások konkrét betartása terén. Hiszen Románia nem előírásokban szűkölködik, hanem azok betartásában.

Vállalatok és a hatóságok részéről egyaránt.