„Itthon igyunk sucot, Magyarországon üdítőt”

A magyar helyesírással nem, de a helyes beszéddel már hadilábon áll az átlagos aradi magyar általános iskolás– véli Szabó László, az Aurel Vlaicu-iskola magyartanára, aki szerint a szegényes szókincs mellett a kifejezések téves használata a diákság gyenge pontja. 

A pedagógust a szombati Simonyi Zsigmond helyesírási versenyen kérdeztem arról, hogy tapasztal-e nyelvromlást a tanítványai körében, s ha igen, milyen mértékűt.

 

– Az általános iskolások mennyire tudnak helyesen írni és beszélni?

– Helyesen beszélni talán kevésbé tudnak, mint amilyen helyesen írnak. A helyesírást az iskola csiszolgatja, és azt hiszen, nem vallunk szégyent. Kiemelkedő egyéniségeink nem igazán vannak, mert nincs honnan válogatni, de az átlaggal jól állunk. Tavaly volt egy felmérés éppen ennek a versenynek a kapcsán. Az iskolai fordulót minden magyarul tanulóval megírattuk, és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanszéke egy országos statisztikát készített a dolgozatokból. Kiderült, hogy a középmezőnynél magasabb szinten állunk. A kifejezőképesség általában a romániai oktatásnak az egyik hiányossága, de az anyanyelvi kifejezőképességre sem fektetünk elég hangsúlyt. Sajnos ilyen a tanterv.

– Nem elég gazdag a gyerekek szókincse, vagy nem megfelelően használnak bizonyos kifejezéseket, nem ismerik azok értelmét?

– Az előbbit is említhetjük, de az elburjánzó divatszavakat is, amelyek tízesével szorítják ki a rokon értelmű szavakat a nyelvünkből. Minden jó, rossz, vagy klassz. A Mikes Kelemen tantárgyversenyen volt egy nagyon jó gyakorlat: tíz olyan szószerkezetet adtak fel, amelyekben a jómelléknév szerepelt, és olyan rokon értelmű szavakat kellett találniuk a versenyzőknek, amelyek helyettesíthetik ezt. Nagyon érdekes volt. Nyilván, ha a szövegalkotással baj van, akkor helyenként a szövegértés is sántít.

– Arad megye – akárcsak Temes, vagy Bihar – Magyarországgal határos, és azt hihetnénk, hogy nincs probléma a magyar nyelvhasználattal. Mégis az iskolákban sokszor románul beszélnek egymás közt a gyerekek, és teret hódít a nyelvromlás. Hogy lehetne ezt kiküszöbölni?

– A modern nyelvészet már nem is akarja kizárni ezeket a szavakat a nyelvből. Az irányzat az, hogy ha a közlés érthető, akkor el kell fogadnunk úgy, ahogy a többség használja. Ez a kétnyelvűség megtalálható mindenütt, ahol az állam nyelve más, mint a magyar. Ezt a befolyást kivédeni nem lehet. Legfeljebb azt tudatosíthatjuk a gyerekeinkben – és a felnőttekben is –, hogy azoknak a szavaknak, amelyeket a határ túl oldalán nem értenek, mert nem ismerik a román nyelvet, tanulják meg mind a két változatát. Ne igyanak Magyarországon sucot– nem baj, ha itt azt mondja, igazán úgysem tudunk tenni ellene –, de odaát azért legyen már üdítő. Ha nem is tudjuk kiküszöbölni ezt a kétnyelvűséget, legalább arra vegyük rá őket, hogy minél több jelentést használjanak.