Izraelé az eurovíziós győzelem

Akinek volt türelme vasárnap hajnali fél kettő utánig fennmaradni, az élőben is megtudhatta, hogy a Lisszabonban rendezett 63. Eurovíziós Dalfesztivál idei kiírását Izrael nyerte (negyedszer az Eurovízió történetében) az országonkénti szakzsűrik véleményezése és a közönségszavazatok összeadása nyomán. És meghallgathatta – a verseny folyamán többedszer – a Toy (Játék) c. furcsa produkciót, amely távolról sem váltott ki egyértelmű elismerést.

A dalfesztivál jelmondata  (Mindenki a fedélzetre!) gondolom, a (ma és fél évezrede is) kicsiny Portugáliának a földrajzi felfedezésekkel kapcsolatos hatalmas érdemeire vonatkozik. Európa legnyugatibb országának kétségtelenül van mire hivatkoznia.    

Egyébként a zene – ezúttal az Eurovízió kapcsán jobb megfogalmazás híján nevezzük könnyűzenének – megítélése nagyon is különbözik nemcsak a közönség, hanem a (feltételezhetően) szakemberekből álló zsűrik viszonylatában is. Most is bebizonyosodott, hogy a az „ízlések és pofonok” mondás nagyon is áll, ami az egyiknek tetszik, a másiknak nem.

Nekem, például, úgy tűnt, legalább négy-öt produkció a győztes, egyébként jópofa „csirkedal” fölött állt – a végül is első dal nagyon jól mutatott volna egy játékos kabaréműsorban, de nem ezen vetélkedőn. (Magam, ha rádióban hallom a dalt, egy perc múlva biztosan más csatornára váltok, mielőtt még a „lényeg”, a valóban szép rész elhangzik.)

Mindegy: a nép szava Isten szava, végül is a közönségszavazatok döntöttek a javára, Ciprus és Ausztria előtt. Magam az élvonalban végzett Svédországot, sőt, a döntőbe jutottak közül Szerbiát és a Moldvai Köztársaságot (!) is elébe soroltam volna, de hát ez pusztán egyéni megítélés dolga.

Románia kiesett a második elődöntő során (nekem tetszett a produkciójuk), Magyaroszág viszont a metal-együttesével (számomra nem rokonszenves) dalával döntőbe került. A srácok nagy lelkesedéssel, odaadással énekeltek, de hát (hadd dicsekedjek!) én már a magyar döntő után úgy véltem, hogy (a zenekedvelők viszonylag szűk táborához szóló) versenyszámuk nem az Eurovízió-vetélkedőbe való. Kételyeim beigazolódtak. Az AWS-banda a 21. helyen végzett a 26 résztvevő közül, amit, nézőponttól függően, lehet tisztességesnek minősíteni (elvégre még voltak páran mögöttünk), de kudarcnak is, hiszen 20-an voltak előttünk...

Amire talán érdemes felfigyelni: egy európai ország gazdasági, politikai súlya nem feltétlenül tükröződik egy ilyen zenei vetélkedőben: a „nagyok”, a könnyűzenében nagyot alkotó országok sok éve gyakran (mondhatni törvényszerűen) lemaradtak a „kicsik” mögött. (Most az első három helyen kimondottan „kicsi” országok” végeztek.) Idén némi meglepetés, hogy Németország, az egyik „nagy” az élvonalban végzett (nem érdemtelenül, egyébként).

Szóval: végetért a 63., Eurovíziós Dalfesztivál, amely az idők során olyan előadóknak jelentett ugródeszkát a világhírnév felé, mint az ABBA, Julio Iglesias, Céline Dion, Johnny Logan stb.

Ki fut be a világhírnév felé vezető úton az idei Eurovízió után, nehéz megjósolni.