Jámbor Gyula a Nyugati Jelen örökös munkatársa

Ötven évvel ezelőtt, pontosan február 1-jén kezdte el újságírói pályafutását Jámbor Gyula a Vörös Lobogónál. Az évek során 10 000-nél is több írása látott napvilágot: hírek, riportok, jegyzetek, tudósítások. Volt főszerkesztő-helyettese és főszerkesztője a Nyugati Jelennek. Nyugdíjba vonulásakor, 2008-ban sem tette le a tollat. A mai napig alapembere a napilapnak, rendezvényekről, előadásokról írt tudósításait, jegyzeteit szinte naponta olvashatjuk, szerkeszt, anyagot gyűjt, támasza kollégáinak. Ez lenne röviden az ötven év összefoglalója.

Ám ma nem beszélhetnénk egy ötvenéves pályafutásról, ha Jámbor Gyula számára az újságírás egyszerűen csak munka lett volna. Ha nem szerette volna, ha nem szeretné azt, amit csinál, ha nem érezte volna, nem érezné jól magát második otthonában, ha nem tisztelte és tisztelné mindenkori olvasóit. Mert az ötven év nemcsak egynapos sütkérezések sorozata a nyilvánosság adta rivaldafényben, de nap mint nap rengeteg energiát felemésztő tevékenység, akár számtalan álmatlan órát is megkövetelő felelősség az olvasóval és saját lelkiismereteddel szemben.

Pénteken délután, azaz pont február elsején munkatársai – egykoriak és maiak – és barátai körében ezt a nem mindennapi teljesítményét ünnepeltük (tudomásunk szerint Erdélyben nincs még egy olyan, a szerkesztőség munkájában aktívan, napi szinten részt vevő újságíró, aki 50 éve lenne a pályán), méltatásokkal, köszöntőkkel, meglepetésekkel, tortával és, hogy nyoma is maradjon, immár a maximálisan kiérdemelt Nyugati Jelen ÖRÖKÖS MUNKATÁRSA titulust igazoló oklevéllel. Oklevél, amelyet röpke egy éven belül második alkalommal van szerencsénk egy kedves kollégának átadni. Így aztán Jámbor Gyula a jó baráttal, Puskel Péterrel e téren is sorstárssá lett.

Ötven év a magyar újságírás, a magyar szó, az Olvasó szolgálatában hatalmas fegyvertény, és úgy hiszem, Jámbor Gyula még ezt is képes túlszárnyalni!

Munkádra, tapasztalatodra, energiádra, humorodra, és majd’ mindennapos aggódó kérdésedre,van-e elég anyag a holnapi laphoz? még sokáig szükségünk van, drága Gyulánk!

Bárki bárhogyan is érvel,

A sajtóban ötven évvel

Mától Gyuszi büszkélkedhet,

Kis ünnepség csapva ennek.

Túszul ejtve, újság foglya

S kiváltani ki-mi fogja?

Tán vagonnyi megírt cikke

Parnasszosra felrepítve…

Jelezze hát koccintásunk

Mindenből csak jót kívánunk,

És ihletet-egészséget,

Köszöntsünk még sokszor Téged.