Jövőre együtt, ugyanitt

Szombaton dél felé, amikor nagyjából mindenki eljött, aki ott akart lenni, a Városligetben már rég álltak a sátrak, lobogtak a bográcsok alatt a városháza biztosította fából rakott tüzek, megállapíthattuk: idén kevesebben jöttek el a szokásosnál az RMDSZ által szervezett hagyományos magyar majálisra.

És nem valamiféle ellenérzésből, s nem azért, mintha nem lett volna kitűnő az időjárás a szabadtéri mulatságra, vagy az előző majálisokon ne érezték volna jól magukat, hanem azért, mert az itteni összejövetelnek erős konkurenciát támasztott az aradi magyar ifjúsági szervezet egyidejűleg rendezett Kaszojálisa, ahol a többnapos kiruccanáson, mesélte egy szemtanú szombaton délelőtt, az erdő is tele volt aradi ifjakkal és nem csak fiatalokkal.

Azért voltak elegen – több mint félezren, de talán ezren – a gokart pálya környékén ahhoz, hogy egy igazi jó közösségi hangulat kialakulhasson.

Azért voltak elegen – több mint félezren, de talán ezren – a gokart pálya környékén ahhoz, hogy egy igazi jó közösségi hangulat kialakulhasson.

Voltak persze olyanok, akik megelégedtek a velük jött szűkebb baráti társasággal, ettek-ittak, beszélgettek, és nézőként se kapcsolódtak be a programokba, de olyanok is, akik Szabó Mihály ügyvezető elnök hívó szavára a színpad környékén megrendezett vetélkedőkben teljes odaadással részt vettek, szurkoltak városnegyedük csapatának, harsányan biztatták kedvencüket, bosszankodtak a kudarcon, de hálásan megtapsolták a produkciót. A rendezők pedig gondoskodtak arról, hogy sok ilyen alkalom legyen. Erdei Kinga és Jázbinszky Gábor sporttanárok több ötletes vetélkedőt vezettek le gyerekeknek és felnőtteknek.

A program ha nem is reggeli (merthogy már dél volt), de tornával kezdődött, amely főleg a gyerekek körében aratott sikert, de felnőttek is bekapcsolódtak a sok táncos elemet tartalmazó gyakorlatba. (Bognár Levente alpolgármestert ezek után nevezte az egyik résztvevő Arad Fred Astairjének.) A legfiatalabb korosztálynak írták ki az első versenyszámot is: a győztesnek kerékpáron kellett utolsónak beérkeznie a célba, azaz a kiszabott pályaszakaszt minél lassabban megtennie. Négyes csapatokban indultak a versenyzők, a győztesek végül egymással kerültek össze, és a fiúk nem akartak hinni a szemüknek: a három első helyezett lány volt, a legelső a 11 éves Wager Evelyn a gáji iskolából.

Három generációt is megmozgatott a következő váltó versenyszám. Az anyukák indultak falábon, az apukák két autógumival a kezükben rohanták le a kört, a nagyapák háttal labdát vezettek, a nagymamák karikáztak, végül egy unokának ugrókötéllel kellett megtennie a távot. Az igazi attrakció az volt, ha valaki valamit rosszul csinált. Végül a négy induló csapat közül a gájiak diadalmaskodtak Újarad, Vlaicu-Séga és Mosócz előtt.

Közben – legalább húsz helyen – főtt a bográcsos, sült a flekken, mititéj, s lassan elérkezett a nap egyik fénypontja, a bográcsosok zsűrizése. Igazi „nagyágyúk” bíráskodtak: Király András államtitkár, Faragó Péter parlamenti képviselő és Bognár Levente alpolgármester kóstolgatta, sűrű ásványvíz-kortyolgatás közben, a kilenc csapat főztjét. A jókora méretű értékes bronz fakanál Vlaicu-Séga, az ezüst a Mosóczy-telep, az arany Gáj birtokába került, a Maros-part, Újarad, Belváros, a Máltai Szeretetszolgálat, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata és a Pöttöm Team csapatának különdíjakkal kellett megelégednie, de némelyeknek az se jutott. A legjobbak viszont a Prózsa pincészet által felajánlott borokkal öntözgethették le főztjüket. A díjak átadásában szerep jutott az időközben megérkezett Gheorghe Falcă polgármesternek is.

De még távolról sem volt vége a napnak s a versenyeknek, mert közben folyt a küzdelem a röplabdapályán, ahol Jarko Simion professzor számolgatta a találatokat, hogy a végén megállapíthassa Újarad diadalát Vlaicu, Gáj és Mosócz előtt. Hallgathatta utána az óvást, hogy az egyik csapatban fellépett játékos nem is ott lakik, ahol játszott, az eredmény tehát nem reális, sőt: csalás történt. Mint oly sokszor, a panasz ezúttal is hiábavaló volt. Reklamációt hozott a Tiéd a mikrofon vetélkedő is: a zsűrit részrehajlással és hozzá nem értéssel vádolta valaki, mert a gáji, nyolc lányból álló néptánccsoportot nyilvánította győztesnek a 2. Belváros (Hevesi József szavaló) és ugyancsak 2. Vlaicu-Séga (a Megasztár-fellépő Csiszár Balázs ifjú énekes-gitáros), a 15 szereplős, valódi közösségi produkciót bemutató Újarad és a Mosóczy-telepi Csipkár Noémi karaoke-énekes előtt.

Nagy közönséget és erős szurkolótáborokat mozgósított a látványos kötélhúzás, amelyben (a felnőtteknél) négy-négy női és férfi versenyző alkotott egy csapatot. A legnehezebb dolga Bognár Leventének volt, akinek, nagy testi erő bevetésével mindkét csapattal meg kellett küzdenie, hogy pont a fehér választóvonal fölé egyensúlyozza a kötél felét jelző piros pontot. Az erősek küzdelméből végül a gájiak kerültek ki, akik a 2. újaradiakat, a 3. Mosóczot és a 4. Vlaicut is legyőzték. A Pöttöm Team egy versenyen kívüli mérkőzésre kihívta a győzteseket, de alulmaradt. Kötelet húztak a gyerekek, mindenféle kombinációban (fiúk–fiúk, lányok–lányok, fiúk–lányok), de ez nem számított be az általános versenybe. A sörivás azonban igen: egy-egy negyedből férfi és női versenyzőnek kellett kiállnia (pontosabban: székre állnia, hogy mindenki jól lássa őket) és minél gyorsabban kiinnia egy üveg tartalmát. Végül a Vlaicu versenyzője diadalmaskodott, s mi is lehetett volna más a jutalma, mint egy láda sör. Ezután már meg lehetett ejteni a végső összegzést is, amiből kiderült: idén a városnegyed RMDSZ-szervezetei közötti majálisi vetélkedőt a gájiak nyerték Újarad, Vlaicu-Séga és Mosócz előtt. Király András mindenkinek megköszönte a részvételt, a gyerekekre cukorkaeső hullott... és eljött a táncmulatság ideje. A Poly Dy, mint mindig, kitűnő muzsikát szolgáltatott, amire a színpad környékén táncolni lehetett, ki meddig bírta.

Egy Székelyföldről rokonokhoz látogatóba érkezett vendég, aki még egy versenybe is benevezett, azt mondta: nagyon kellemes meglepetés érte az aradi magyarok majálisán, ők otthon, a kisvárosban, ahol majdnem annyi a magyar, mint Aradon, ilyet nem tudnak összehozni. Igazi öröm a kívülálló számára is, mondta, azt látni, hogy az aradi magyarság jól érzi magát együtt. Bizonyára így volt, s nem hangzott el hiába az egyik főszervező búcsúja: jövőre, együtt, ugyanitt.