Kapcsolati váltás

A neve hosszú és kacifántos, a mögötte húzódó tartalom ellenben előremutató és úttörőnek számít Romániában, hisz ez a második ilyen, határon átnyúló csoportosulás, amelyet hamarosan bejegyeznek. 

A megyei önkormányzat mai ülésén várhatóan igennel szavaznak a Békés–Arad Korlátolt Felelősségű Európai Területi Együttműködési Csoportosulás létrejöttére, s ezzel még szorosabbra húzható a kapcsolat a két megye között.

A Csoportosulás székhelye Békéscsabán lesz, s ezt romániai és magyarországi önkormányzatok hozzák létre. A tagok kötelesek részvételi szándékukról értesíteni saját államukat, amely jóváhagyja, vagy indoklás mellett elutasítja a társulás létrehozását.

A Csoportosulás célja, hogy az Európai Unió társfinanszírozásában, területi együttműködésben megvalósuló programok révén lehetővé tegye és előmozdítsa a gazdasági és társadalmi kohézió megerősítését, s elsőrendű feladata, hogy az Európai Unió által nyújtott társfinanszírozások mellett területi együttműködésben létrejövő programokat, projekteket megvalósítson. További feladatai között említhetjük a vállalkozó szellem ösztönzését, a közös beruházások, tőkebefektetések elősegítését, kis- és középvállalkozások együttműködését, a természeti és kulturális erőforrások közös védelmét, a megújuló energiaforrások kiaknázását, a céltudatos, közös pályázást, megfelelő pénzügyi feltételek mellett brüsszeli képviselet létrehozását és működtetését.

Románia egyébként 2007. november 13-án fogadta el a korlátolt felelősségű európai területi együttműködési csoportosulásokra (angol rövidítése EGTC) vonatkozó végrehajtási jogszabályt. Romániai székhelyű EGTC esetében az illetékes hatóság a fejlesztési és munkaügyi minisztérium, az Arad–Békés EGTC-t viszont Békéscsabán jegyzik be, tehát ez nem kerül a bukaresti tárca ernyője alá. Az EGTC-kre vonatkozó magyarországi jogszabály némiképp szigorúbb a romániainál, mert nem engedi meg a tagok felelősségének korlátozását, azokat vagyoni hozzájárulásuk mértékében korlátlan felelősség terheli. Ez azt eredményezte, hogy a magyar önkormányzatok

– a békési is –, amelyek csak korlátozott felelősségvállalást tehetnek, nem vehetnek részt romániai székhellyel rendelkező együttműködésben, ezért került a központ Békéscsabára.

Tény, az Arad–Békés EGTC megalakulása újabb csapás a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégióra, amelyből Békés már korábban kilépett, Arad pedig teljesen inaktív az annak idején kényszerből, az uniós csatlakozás reményében alakult DKMT-ben. De hasonló a helyzet Temessel is, amely az idén februárban bejegyzett Banat–Triplex–Confinium EGTC-ben, vajdasági és csongrádi településekkel közösen keresett menedéket a DKMT-ből. Remélhető, hogy a két EGTC-t sikerül tartalommal megtölteni, s erre, hiába alakult meg a Banat–Triplex hamarabb, az Arad–Békés EGTC-nek van nagyobb esélye, mivel csak két megyére szorítkozik, és a két megyei önkormányzat között aktív, megfelelő a kapcsolat, ezt bizonyítja például a Békésbe szállítandó ivóvízről kötött szerződés. Mivel Szerbia nem tagja az uniónak, ott sokkal bonyolultabb a közös projektek tető alá hozása.

Megjegyzendő még, hogy Románia, európai szemmel érthetetlen módon, miért korlátozza a magyarországi megyék hasonló társulását romániaiakkal. Románia ugyanis az Európai Tanács dokumentumai közül a Helyi Önkormányzati Chartát és a Madridi Keretegyezményt (az első olyan nemzetközi szerződés, amely intézményes formában szabályozza a transznacionális együttműködést) hatályba léptette ugyan, s az első két Kiegészítő Jegyzőkönyvet alá is írta, de a ratifikációs folyamat elmaradt. Az ok, hogy Románia a Madridi Keretegyezményhez megszorító fenntartást fűzött, amely szerint a helyi regionális szintű együttműködések szigorúan szomszédos megyékre korlátozódhatnak, s ezzel startból kizárták, például, a székelyföldi megyéket az EGTC-kből. De hasonlóan sújtotta Brassó, Szeben vagy Kolozs megyét is, ami annyiban érthető, hogy a tiszta román megyéket nem érdekli a hasonló Csoportosulás. A bukaresti minisztériumok, kormány mentalitására jellemző, hogy Románia 1996-ban aláírta a Madridi Keretegyezményt, 1998-ban a Kiegészítő Jegyzőkönyvet, de fenntartásait csak 2003-ban, a Keretegyezmény hatályba léptetésekor fogalmazta meg, s blokkolta a nem határos megyék Csoportosulását.