Karácsonyvárás Nagyzerinden

Az ünnepvárásnak évek óta megszokott és várt színfoltja az iskolások és óvodások karácsonyi vására. A sütemény- és fűszerillatú nagyzerindi Olosz Lajos Művelődési Ház idén is megtelt, és a vásári forgatagban mindenki kedvére válogathatott a kézzel készített tárgyakból.

A nézelődés-vásárlás után feketegyarmati és zerindi óvodások és iskolások mutatták meg, milyen sokféle várakozás, hangulat költözik a szívekbe ilyenkor, ünnep közeledtén. Táncoló hópihék, jelbeszédes vers, gyertyák tánca, pingvinek táncos jelenete egy barátságos jegesmedvével, Az én fényem és a Szürke patás története, karácsonyi remix világító karkötőkkel… minden osztály a maga elképzelése szerint ragadta meg és tolmácsolta az ünnep varázsát. A nyolcadikosok gitárral, dobbal kísért éneke zárta a gyerekek műsorát.

Néhány évvel ezelőtt egyszeri ötletként felmerült, hogy a felsősök és tanáraik közösen is énekelhetnének. Akkor kicsit vonakodtunk, főleg mi, tanárok. Kasza Rózsika kolléganőnk lelkesedése kellett akkor, hogy mégis megpróbáljuk. Azóta, ha esetleg ő nem szólna, rákérdezünk: Rózsika, mi lesz a közös ének? Idén egy román kolindát és egy kórusművet választott. A három szólam összehangolása többhetes gyakorlást és csiszolást igényelt, de megérte! Felemelő érzés volt közel ötven gyerekkel és a kollégákkal együtt énekelni!     

A beszámoló végén hadd osszak meg egy gondolatot, ami nem biztos, hogy átsugárzik a fenti sorokon, de nekem nagyon fontos. A vásárt megelőző időszakra gondolok. Barkácsolunk a szülőkkel, este is felhívjuk egymást a kollégákkal („Szerinted nem lenne jó a kolinda furulyakísérettel?”, „Boltban vagyok, kell neked csillagánizs, kendermadzag?” ), az osztályok a megszokottnál jobban együttgondolkodnak… Számomra ezek a napok-hetek jelentik a megújulást, a frissességet. Hálás vagyok, hogy részem lehet benne!

Kép és szöveg,

Ozsvár Erzsébet,

magyarnyelv és irodalomtanár