– Tökmagból is sok a huszonöt. Hát még az évekből... – jegyezte meg a XXV. Kaszojális egyik testes résztvevője.
Negyed század! A kezdet valóban nagyon régen volt...
Abban az évben robbant ki az „öbölháború”, a nyugatnémet csapat megnyerte az olaszországi foci világbajnokságot. Marosvásárhelyen végigsöpört a fekete március, Bukarestet bányászjárás tartotta rettegésben. Egyesült az NDK az NSZK-val. Göncz Árpád személyében Magyarország megválasztotta első köztársasági elnökét. Megalakult a Republik együttes.
A politikai élet színpadára lépett a frissen alakult RMDSZ.
Világhódító útjára indult – az akkor fél kilogramos – marok- (mobil)telefon, betört a kelet-európai lemezpiacra a Guns’N Roses rockbanda, elkészül a nagysikerű „Reszkessetek betörők ” c. film.
Jelentős szám lévén, megpróbáljuk – némi szubjektívitást is vállalva, a Nyugati Jelenben rendszeresen megjelenő beszmolókat is felhasználva – visszaidézni a kezdeteket.
„1990-ben kezdődött, amikor a Khell és a Homolka család egy hétvégi kirándulásra indult Kaszojára. Fogalmuk sem volt, hogy hagyományt teremtenek. Merthogy minden évben egyre többen és többen csatlakoztak.” (Kaszojális, a magyar sziget )
Jó volt együtt, barátokkal közösen szórakozni, bulizni. Mifelénk akkoriban még nem volt ismeretes a show kifejezés. Mert valójában minden Kaszojlis egy végtelen show volt.
Az esemény híre túljutott a város, a megye és az ország hatrain.
„Karavánszerűen érkeztek más megyékből, Magyarországról, Németországból az innen elszármazottak.” ( Kaszojális 2003)
A résztvevők száma pedig egyre csak nőtt. „... sokan vagyunk, de mégsem elegen... ”
A kétezres évek elejére bedugult Kaszoja. „ Már péntek délben megérkezett a közel 350 résztvevő” (Fergeteges Kaszojális) Előfordult, hogy a tábor területén 110 autót számoltunk össze.
A mókázás, az ugratások mindenkire átragadtak: „Fől a jókedv és az egészség!”
Bár a feltételek nem vetekedtek a sok csillagos szállodák színvonalával, de mindenki kellemes környezetet alakított ki maga körül. Magunk között voltunk.
„A bejáratot egy NATO-sátor védte egy esetleges Bin Laden támadás ellen.” (Kaszojális 2002)
Másfél évestől nyolcvan évesig minden korosztály képviseltette magát. Sok család gyermekeivel érkezett. Amíg a szülők felnőtt dolgokkal foglalatoskodtak, addig a kicsik játékos vetélkedőkön, versenyeken mérték össze tudásukat, ügyességüket és büszkén dicsekedtek nyereményeikkel.
De a Kaszojális mégis csak a felnőtteké. Ilyenkor mindenki tiszteletben tartotta a „Mindent, ami szem-szájnak ingere” íratlan szabályait. Miközben a nagy üstökben fortyogott a gulyás, azalatt a kisüsti fortyogott a résztvevők ereiben.
Ekkortájt hangzott el először a csatakiltás: „Piál is, kajál is, Kaszojális!”
A különböző programokban szinte mindenki részt vett. Az ügyességi-, sport- és tehetségfitogtató-vetélkedőket kiadós vacsorák követték.
„Este mind több helyen gyúltak tábortüzek, s a felszálló szikrák az égen milliónyi csillagot gyújtottak. A tüzek körül diszkózene, csárdás hangjai keveredtek, táncoló árnyak ingadoztak” (Kaszojális 2002). A környéket végtelen folyamként árasztotta el a zene.
Több helyen nótáztak, anekdotáztak. Régi történetek elevenedtek fel, és új barátságok születtek. Mint a szürke őszi köd, terjengett a völgyek felett a tüzek szúrós szagú füstje, keveredett a párolgó tokány, a sercegő flekken illatával.
A mindenfelé futkározó gyerekek parázsló faágakkal tűzkígyókat rajzoltak a sötét égre, a csillagok közé.
Majd a húrok közé csaptak a hangászok és elkezdődtek a hajnalig tartó, holdfényes bulik, amelyeken Arad és a megye valamennyi magyar zenekara muzsikált.
A siker egyik fontos záloga a jó szervezés.
A jelenlévőket figyelmeztettük a tábori élet néhány szabályára:
– „Aki korán kel, az egész nap álmos!”
– „Csak az mosakodik, aki lusta vakaródzni!”
– „A szesztilalom a táborba lépés után megszűnik!”
– „Olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó!”
– „Vétkezz! Gyónni ráérsz később is!”
A WC-t használók figyelmét felhívtuk a rájuk leselkedő veszedelmekre :
– „Ez a fülke végzett a széplelkű Trócsányival!”
A hazaindulókat fontos tanáccsal láttuk el:
– „A békét az szolgálja a legjobban, ha az utolsó szó az asszonyé!” (Bár egyes vélemények szerint ez olyan, akár a falra hányt borsó.)
Sokan voltak a rendszeresen visszatérők. Az évek során egy azonos hullámhosszon mozgó, vidám társaság rázódott össze. Jó érzés megállapítani, hogy az elmúlt alkalmak egyikén sem fordult elő zavaró esemény. Sohasem volt „balhé”. A táborbontás után nem kellett utánunk takarítani. Színte hihetetlen, de a hazafelé igyekvők egyetlen alkalommal sem voltak közlekedési/közúti események részesei.
A száraz statisztikai adatok felsorolásától eltekintünk.
A „Szerintem az úgy volt, hogy ...Igen, igen de az pontosan nem úgy volt!” kezdetű, se vége se hossza történetek felidézésével, helyszűke miatt, nem próblkozunk. Valakik biztosan kimaradnának a történetekből, hiányoznának a felsorolásból.
Mint ahogy azok is hiányoznak, akik már csak az égi ösvényekről tekintenek le Kaszojára.
Idő közben az első táborozók derékban megtestesedtek, megfontoltabbak lettek. Az „utolsó vérig” focimeccseket szelíd totyogások, a hosszú és kemény gyalogtúrákat kényelmes sétálgatások váltották fel. Akinek maradt haja-szakálla, az őszbe váltott.
Néhányan megállapították: „Kicsik a nyugdíjak, de ilyen hétvégére még futja!”
A gyerekek pedig, akik a ’90-es évek elején szüleikkel, nagyszüleikkel jöttek először táborozni, mára családanyákká-családapákká „cseperedtek”, és csillogó szemekkel mesélnek gyermekeiknek „azokról a régi, szép időkről”, kaszojai élményeikről.
Negyed század, véget ért egy fejezet. A régi, a Zarándi-hegység közkedvelt és egyik legismertebb menedékházát beton elemekből emelt konferencia központ váltotta fel...
***
De a show-nak nincs vége, a hagyomány tovább gördül. Változó környezetben, új szereplőkkel, más résztvevőkkel. Az idei, a 2015-ös – sorrendben a XXVI. Kaszojális megszervezését a Szabó Mihály – Lovas Gábor páros vállalta. Új színekkel, friss lendülettel, bátor ötletekkel.
Ehhez kívánunk sok sikert, kitartást és további... 25 évet.
De az egy másik történet lesz.
És ez így jó !
LeEr
Hozzászólások