XXV. meg a 26-ik

Kaszojális

2015. június 2. 15:59 (kedd) /

– Tökmagból is sok a huszonöt. Hát még az évekből... – jegyezte meg a  XXV. Kaszojális egyik testes résztvevője.

Negyed század! A kezdet valóban nagyon régen volt...     

Abban az évben robbant ki az „öbölháború”, a nyugatnémet csapat megnyerte az olaszországi foci világbajnokságot. Marosvásárhelyen végigsöpört a fekete március, Bukarestet bányászjárás tartotta rettegésben. Egyesült az NDK az NSZK-val. Göncz Árpád személyében Magyarország  megválasztotta első köztársasági elnökét. Megalakult a Republik együttes.

A politikai élet színpadára lépett a frissen alakult RMDSZ.  

Világhódító útjára indult – az akkor fél kilogramos – marok- (mobil)telefon, betört a kelet-európai lemezpiacra a Guns’N Roses rockbanda, elkészül a nagysikerű „Reszkessetek betörők ” c. film.

Jelentős szám lévén, megpróbáljuk – némi szubjektívitást is vállalva, a Nyugati Jelenben rendszeresen megjelenő beszmolókat is felhasználva – visszaidézni a kezdeteket.

„1990-ben kezdődött, amikor a Khell és a Homolka család egy hétvégi kirándulásra indult Kaszojára. Fogalmuk sem volt, hogy hagyományt teremtenek. Merthogy minden évben egyre többen és többen csatlakoztak.” (Kaszojális, a magyar sziget )

   Jó volt együtt, barátokkal közösen szórakozni, bulizni. Mifelénk akkoriban még nem volt ismeretes a show kifejezés. Mert valójában minden Kaszojlis egy végtelen show volt.

Az esemény híre túljutott a város, a megye és az ország  hatrain.  

„Karavánszerűen érkeztek más megyékből, Magyarországról, Németországból az innen elszármazottak.” ( Kaszojális 2003)

A résztvevők száma  pedig egyre csak nőtt. „... sokan vagyunk, de mégsem elegen... ”

A kétezres évek elejére bedugult Kaszoja. „ Már péntek délben megérkezett a közel 350 résztvevő” (Fergeteges Kaszojális) Előfordult, hogy a tábor területén 110 autót számoltunk  össze.

A mókázás, az ugratások mindenkire átragadtak: „Fől a jókedv és az egészség!”

Bár a feltételek nem vetekedtek a sok csillagos szállodák színvonalával, de mindenki  kellemes környezetet alakított ki maga körül. Magunk között voltunk.  

 „A bejáratot egy NATO-sátor védte egy esetleges Bin Laden támadás ellen.” (Kaszojális  2002)

Másfél évestől nyolcvan évesig minden korosztály képviseltette magát. Sok család gyermekeivel érkezett. Amíg a szülők felnőtt dolgokkal foglalatoskodtak, addig a kicsik   játékos vetélkedőkön, versenyeken mérték össze tudásukat, ügyességüket és büszkén dicsekedtek nyereményeikkel.  

 De a Kaszojális mégis csak a felnőtteké. Ilyenkor mindenki tiszteletben tartotta a  „Mindent, ami szem-szájnak ingere” íratlan szabályait. Miközben a nagy üstökben fortyogott a gulyás, azalatt a kisüsti fortyogott a résztvevők ereiben.

Ekkortájt hangzott el először a csatakiltás: „Piál is, kajál is, Kaszojális!” 

 A különböző programokban szinte mindenki részt vett. Az ügyességi-, sport-  és tehetségfitogtató-vetélkedőket kiadós vacsorák követték.

„Este mind több helyen gyúltak tábortüzek, s a felszálló szikrák az égen milliónyi csillagot gyújtottak. A tüzek körül diszkózene, csárdás hangjai keveredtek, táncoló árnyak ingadoztak” (Kaszojális 2002). A környéket végtelen folyamként árasztotta el a zene.    

Több helyen nótáztak, anekdotáztak. Régi történetek elevenedtek fel, és új barátságok születtek. Mint a szürke őszi köd, terjengett a völgyek felett a tüzek szúrós szagú füstje, keveredett a   párolgó tokány, a sercegő flekken illatával.

A mindenfelé futkározó gyerekek parázsló faágakkal tűzkígyókat rajzoltak a sötét égre, a  csillagok közé.  

Majd a húrok közé csaptak a hangászok és elkezdődtek a hajnalig tartó, holdfényes bulik, amelyeken Arad és a megye valamennyi magyar zenekara muzsikált.

A siker egyik fontos záloga a jó szervezés.

A  jelenlévőket figyelmeztettük a tábori élet néhány szabályára:                                               

 –   „Aki korán kel, az egész nap álmos!”

 –   „Csak az mosakodik, aki lusta vakaródzni!”

 –  „A szesztilalom a táborba lépés után megszűnik!”

 –  „Olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó!”

 –  „Vétkezz! Gyónni ráérsz később is!”     

   A WC-t használók figyelmét felhívtuk a rájuk leselkedő veszedelmekre :

 –  „Ez a fülke végzett a széplelkű Trócsányival!”

    A hazaindulókat fontos tanáccsal láttuk el:

  – „A békét az szolgálja a legjobban, ha az utolsó szó az asszonyé!” (Bár egyes vélemények  szerint ez olyan, akár a falra hányt borsó.)

Sokan voltak a rendszeresen visszatérők. Az évek során egy azonos hullámhosszon mozgó, vidám társaság rázódott össze. Jó érzés megállapítani, hogy az elmúlt alkalmak egyikén sem  fordult elő zavaró esemény. Sohasem volt „balhé”. A táborbontás után nem kellett utánunk takarítani. Színte  hihetetlen, de a hazafelé igyekvők egyetlen alkalommal sem voltak  közlekedési/közúti események részesei.

A száraz statisztikai adatok felsorolásától eltekintünk.

A „Szerintem az úgy volt, hogy ...Igen, igen de az pontosan nem úgy  volt!” kezdetű, se vége  se hossza történetek felidézésével, helyszűke miatt, nem próblkozunk. Valakik biztosan kimaradnának a történetekből, hiányoznának a felsorolásból.

Mint ahogy azok is  hiányoznak, akik már csak az égi ösvényekről tekintenek le Kaszojára.  

Idő közben az első táborozók derékban megtestesedtek, megfontoltabbak lettek. Az „utolsó vérig” focimeccseket szelíd totyogások, a hosszú és kemény gyalogtúrákat kényelmes sétálgatások váltották fel. Akinek maradt haja-szakálla, az őszbe váltott.  

Néhányan  megállapították: „Kicsik a nyugdíjak, de ilyen hétvégére még futja!”  

A gyerekek pedig, akik a ’90-es évek elején  szüleikkel, nagyszüleikkel  jöttek először táborozni, mára családanyákká-családapákká „cseperedtek”, és csillogó szemekkel mesélnek gyermekeiknek „azokról a régi, szép időkről”, kaszojai  élményeikről.

Negyed század, véget ért egy fejezet. A régi, a Zarándi-hegység közkedvelt és egyik legismertebb menedékházát beton elemekből emelt konferencia központ váltotta fel...

 

***

De a show-nak nincs vége, a hagyomány tovább gördül. Változó környezetben, új szereplőkkel, más résztvevőkkel. Az idei, a 2015-ös – sorrendben a XXVI. Kaszojális megszervezését a Szabó Mihály – Lovas Gábor páros vállalta. Új színekkel, friss lendülettel, bátor ötletekkel.

Ehhez kívánunk sok sikert, kitartást és további... 25 évet.  

De az egy másik történet lesz.

És ez így jó !

LeEr

 

 

Hozzászólások