Kicsit szemetes, itt-ott száraz, de a miénk

A Ligeti tó és park 2011–2012 környékén lett felújítva és a zenélő szökőkúttal együtt ünnepélyes keretek között lett átadva az aradi polgárok nagy örömére.

A park, aminek olyan nagyon örültek az emberek, hogy a nap minden szakában tele volt látogatókkal, ma már igencsak lelakottá vált.

A padok festék után kiáltanak. Szinte szürkék, és foltokban a nedvesség és az idő is kikezdte őket. De ez azok számára, akik már/még mindig jót alszanak rajtuk, egyáltalán nem számít. A szemeteseknek nemcsak a tetejét, de az alját is sikerült leszerelje néhány hozzáértő, így a hulladékszedők zsák híján vállig turkálhatnak bennük.

Egyes járólapok vagy hiányoznak, vagy eltörtek, elmozdultak, ami meglehetősen veszélyes, főleg közvetlenül a víz mellett. A tó partján lévő vendéglőhöz vezető lépcsősor elhanyagolva, mozaikszerűen lekoptatva hirdeti a „senki földjét”. Valószínűleg a park felújításakor úgy gondolták, hogy az a vendéglőhöz tartozik, a vendéglő tulajdonosa pedig, hogy a parkhoz, így nemes egyszerűséggel mindenki úgy hagyta, ahogy volt.

A lugasnak, amit gondolom, úgy terveztek, hogy majd befuttatnak akáccal alig egy kis részén van benőve, a többi palánta biztos kiszáradt, és senki nem vesződött vele, hogy újat ültessen. Aki virágokat szeretne látni a parkban, kénytelen lesz ültetni, mert a legtöbb növény örökzöld lévén nemigen virágzik, sőt még a járdát szegélyező bokrok sem valami szépek. Az alattuk lévő fű az ékes bizonyítéka, hogy nem idén nyáron száradtak ki a nagy melegben. Amely növények még élnek, örüljenek, hogy egyáltalán még vannak, és ne várják, hogy valaki visszavágja őket egy kicsit, hogy szépek is legyenek.

A tóban lévő halak kilátása sem valami rózsás, chipses zacskók, papír fecnik és vizes zsebkendők úsznak abban a zöldes barna löttyben, amiről azt mondjuk, hogy a tó vize, bár amilyen sűrűn tisztíthatják, inkább egy pocsolyának nevezném.

A szökőkút mögött lévő gyermekeknek felállított csúszdapalota már nem kiált, hanem üvölt egy mesterember után. Nemcsak a kiálló csavarok, de a hiányzó lécek is veszélyt jelenthetnek a kisebb gyerekek számára, akik a keletkezett lyukon könnyen repülhetnek akár 1-1,5 métert, aminek aztán sírás lesz a vége.

A Megyei Tanács és a szomszédos épület körüli területről szintén lenne mit mesélni: az épületek előtt csak elvétve láthatunk egy-két díszfát, a parkolóhelyek festett jelzései rég lekoptak, bár ez nem nagy hátrány, legalább senkiről sem mondható el, hogy rosszul parkolt, illetve ahol kövezett parkoló van, ott a kövek között tört magának utat a természet, pontosabban a fű és a gaz. Szintén a Megyei Tanács épületének a környékén egy újabb senki földjére bukkanhatunk. Hátul, az épület aljában található teraszos vendéglő és a park hátsó kijárata közti méteres gyom jelzi, hogy sem a vendéglő, sem a park dolgozói, karbantartói nem tartják sajátjuknak.

Ilyen hát a mi gyönyörűen felújított zenélő szökőkutas parkunk: kicsit szemetes, elvadult és itt-ott száraz, de a miénk.