Kinek a kárára spórolnak?

A 15 ezer tanügyi állás megszűntetése ebben a tanévben nem fogja érinteni a közoktatásban dolgozókat, mert a leépítésekre csak 2010. szeptember elsejétől kerül sor.

Akkor is csak a helyettesítői, a szakképzetlen, vagy a nyugdíjasként munkát vállaló pedagógusoktól fognak megválni – enyhítette a múlt év végi, 114-es számú sürgősségi kormányrendelet okozta felháborodást az új tanügyminiszter, Daniel Petru Funeriu.

A rendelkezés elsődleges célja a személyzeti költségek csökkentése, és ezt többek között úgy képzelik el, hogy összevonnak osztályokat (mondjuk, három 20 fős osztályt két 30 főssé), emelik a tanárok kötelező óraszámát (például heti 18-ról 20-ra), és az igazgatókat sem mentik fel a tanítás alól. A minisztérium adatai szerint a pedagógusi állásoknak körülbelül a kétharmadát foglalják csak el a szakképzettek véglegesítői kinevezéssel, a többi posztot helyettesítőkkel, nyugdíjasokkal és szakképzetlenekkel „töltik fel”.

Ezzel együtt megállapították a fejkvótát, ami alapján kiszámolják a tanintézményeknek járó állami (önkormányzati) támogatást. Úgy becsülték, hogy egy átlagos városi általános iskolában egy diák taníttatása 2857 lejbe kerül egy tanévben, vagyis tanulónként ennyi jár az adott intézménynek. (Az egy főre eső összeg változhat a tannyelvtől, a profiltól, a szaktól, a látogatási formától stb. függően.)

A diák érdekét kell szem előtt tartani

Ennek a tanévnek a kezdetéig, vagyis tavaly szeptember elsejéig Arad megyében közel 700 tanügyi állást szűntettek meg (egyeseket összevontak, másokat felszámoltak). Hogy idén szeptember elsejétől mennyit fognak, azt még Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes sem tudta megmondani. „Most látunk neki, hogy kellene átszervezni az oktatást, hol kitől válhatunk meg, és hány pedagógust tudnak fizetni az önkormányzatok, úgyhogy erről korai lenne mondanom valamit – nyilatkozta. – Az iskolák fenntartásáról is most kezdjük meg a tárgyalásokat, mert az biztos, hogy a fejkvótákból lehetetlen fenntartani egy-egy intézményt.”

A szakszervezetek nemtetszésüket fejezték a rendelkezés ellen, de csak a tanügyminiszterrel való mai tanácskozás dől el, hogy a tiltakozás milyen formáját választják majd. Egyébként jellemző, hogy előbb eldöntötték a létszámcsökkentést, és csak utána egyeztetnek az érdekvédelemmel… A tanügyminisztérium kisebbségi főosztályának vezérigazgatója, Pásztor Gabriella sem tudott bővebbet mondani, mert amikor telefonon felhívtuk, elárulta, hogy az év első munkanapján, délután lesz csak az első tanácskozásuk az új tanügyminiszterrel. A következőket mindenesetre hozzáfűzte: „A diákok érdekeit kell szem előtt tartani, vagyis a legfontosabb a taníttatásuk. Ha egy falusi iskolában nem megoldható a szakképzett tanerő kihelyezése, akkor azzal kell dolgozni, aki van, a gyerekeket nem hagyhatjuk pedagógus nélkül.” A fejkvótával kapcsolatban elmondta, hogy fennáll a veszélye a kis létszámú nemzetiségi iskolák, vagy tagozatok megszűnésének, de ez nem új keletű. „Az új tanügyi törvényben benne van, hogy a nemzetiségi nyelven történő oktatás többletköltséggel jár, úgyhogy ebben bízzunk, és ne fessük az ördögöt a falra” – jelentette ki.

A szekér megkerülte a lovakat

Az Aradi Csiky Gergely Iskolacsoport igazgatója, Király András szerint „a szekér megkerülte a lovakat”, és a kormányrendeletben foglaltakat „jópofa elképzeléseknek” nevezte, mert ha bevezetik a decentralizációs törvényt, az egész értelmét veszti.

„A helyettesítő, vagy a nyugdíjas pedagógus azért tanít, mert nincs más, aki tanítson. Papíron tele van a tanügy helyettesítőkkel, de a valóságban nagy a pedagógushiány – nyilatkozta. – Osztályokat, tagozatokat, iskolákat össze lehet vonni, de körültekintően kell tenni. Megértem, hogy elfogyott a pénz, de ez nem oldja meg a tanügy problémáit.” Az igazgatók óraadásáról az volt Király András véleménye, hogy az intézményvezetői és a pedagógusi munka is teljes embert kíván, ha minőséget is elvárnak.

Az elképzelés várható eredményéről mindhárom megszólaló egyetértett abban, hogy meg kell várni a rendelet végrehajtási-alkalmazási utasításai.