Kipróbálták a kukoricafejtést, szövést, fonást

Tegnap délelőtt benépesült a tornyai tájház: Puskel Emese, a Csiky Gergely Főgimnázium magyar szakos tanárnője gondolt egyet és nyílt órát tartott a VI. A osztályos tanulóknak Tornyán. Hagyományteremtő, hagyományőrző szándékkal szervezte meg a hétfő délelőtti kirándulást.

„Egy magyartanárnak mindig gondot okoz, hogyan dolgozza fel azt a fejezetet, ami a népköltészetet, népművészetet, népszokásokat foglalja magába. Sokat segített, hogy van a környékünkön egy tájház, amely jelképezi, visszaadja azt a népi életet, amellyel a gyerekek az órákon ismerkednek. Kézzel tapintható valóság a város közelében, ahol a mi tájainkra jellemző, igazi élet ízű népi kultúrával találkozhatunk”.

A Pro-Pir-Kult Egyesület önzetlen módon, támogatók segítségével hozta létre Tornyán a tájházat, hogy megmentse azokat a tárgyi emlékeket, melyek az alföldi nép életét jellemezték. A helyszínre érkezve, a kapuban Tóth Piroska, a Pro-Pir-Kult Egyesület alapítója és elnöke fogadott beöltözve az egykori hagyományos népi viseletbe.

A szívélyes fogadtatás után Gyuricza Marika néni – aki szintén az egyesület tagja – vöröshagymás, zsíros kenyeres reggelivel kínált, melyet a vidéki diákok örömmel, a városiak fenntartásokkal fogadtak, de végül mindenkinek ízlett a falusi reggeli. Evés után Tóth Piroska bemutatta a nagymamát és a nagytatát, akik a ház sarkánál ülve éppen kukoricát fejtettek nagyon élethűen. Közelebb érve vettük csak észre, hogy tulajdonképpen két bábu van beöltöztetve hiteles, a régi korokra jellemző ruházatba. Miközben a diákok élvezettel vették szemügyre a portát, a házigazda ismertette a régi öltözködési szokásokat, emlékeket mesélt a gyerekkorából, disznóvágásról stb. A mesélésből közös beszélgetés alakult ki, a gyermekek kérdeztek, válaszokat kaptak, a tanárnő mesélt, visszakérdezett, mintegy tesztelve a diákok figyelmességét, igazi tanórának beillő módon.

Reggeli után szemügyre vettük az udvaron kiállított régi szerszámokat, eszközöket, miközben Tóth Piroska elmagyarázta, hogy mit mire használtak régen. Voltak diákok, akik felismerték a ma már kevésbé ismert és használatos eszközöket is.

„Nálunk megtalálható minden, ami van egy parasztgazdaságban és mindezt a párom, Sutyák András és egy kedves barátunk, Köles Sándor segítségével hoztuk létre a saját családi házunkban. Kezdetben a felszerelésből, eszközökből két-három saját darab volt, majd keresgéltünk a faluban, hogy kinek mije van, és amikor már egyre többen tudomást vettek róla, hogy mire készülünk, gyűjtögettek nekünk, egyre többen hoztak ezt-azt. Az eredmény itt látható” – meséli Piroska.

Az egyesületnek számos aktív és lelkes tagja van, köztük Köles Rozália, aki elmesélte az egykori kukoricaszedés folyamatát, megtudtuk, hogy kukoricafejtés közben, aki fehér csuszát talált, mehetett aludni, számára véget ért a munka.

A szobában megnéztük az egykori berendezést, paplant, párnát, függönyt, feliratos falvédőket, ruházatot, miközben Piroska elmesélte, hogy mit mire használtak régen. Különlegesség a tornyai kézimunka, amit minden házban meg lehet találni, érdekes, különleges technikával varrt terítő, párnahuzat, dísz kézimunka formájában.

Nem csak néznivaló és hallgatnivaló, hanem munka is akadt bőven: a diákok kipróbálták a kukoricafejtést, szövést, fonást, megetették a tyúkokat, a két birkát, lazításképp a vállalkozó szelleműek kipróbálták az ostorcsattogtatást is.

Miközben a szabadban tevékenykedett ki-ki kénye kedve szerint, addig a konyhában a lányok felváltva dagasztották a lángosnak való tésztát Marika néni irányításával. Rövid idő alatt megdagasztották a közel 25 fős csapatnak elegendő tésztát, majd kiszaggatták, kinyújtották és fel is díszítették tejföllel, házi kolbásszal, szalonnával, hagymával. Nagy keletje volt a lángosnak, gyorsan fogyott az egyes tanulók szerint „tiszta pizza ízű és kinézetű” ízletes népi eledel.

Két diák hüvelykujja érezte meg igazán a kukoricafejtést, de egyikük sem szorult orvosi ellátásra, Rózsika néni kezelésbe vette és ellátta a sérülteket, akik büszkén mutogatták társaiknak beragasztott ujjukat.

A napos udvaron különböző természetes alapanyagok felhasználásával próbálhatták ki kreativitásukat a diákok. Készült kukoricacsuhéból bábu, virág, tökből virágváza, melyet ki-ki saját ízlése szerint díszített fel. Bőven akadt vállalkozó mindenféle tevékenységre, a házban és az udvaron egyaránt.

Az időjárás is kedvezett a nyílt irodalomórának, a gyönyörű napsütés csak fokozta az amúgy is meglévő jó hangulatot, olykor-olykor még dalra is fakadt a diáksereg a magyartanárnő vezényletével.

Indulás előtt még egy rövid várépítő versenyre is sor került a kukoricacsuszák felhasználásával. Puskel Emese tanárnő saját készítésű 13 emeletes várával magasra tette a mércét, de akadtak, akik ezt túlszárnyalták 15 és 16 emeletes „csuszavárukkal” rekordot döntve.

Hazafele a kisbuszban megmaradt a jó hangulat, a tanárnő kérdésére – „Gyerekek, hogy éreztétek magatokat?” – egybecsengő „Jól!” volt a válasz.

Hangoztatták is többször a diákok a délelőtt folyamán, hogy „itt sokkal jobb, mint az iskolában”. Valóban ez egy jó tanulmány a tanárnak, gyereknek egyaránt, hiszen néhány óra alatt megismerhették az eszközöket, a múlt tárgyait, a ház berendezését, a munkákat, játékosan dolgozva belekóstoltak az egykori falusi életbe.

Hagyományteremtő szándékkal született ez a találkozás, az egyesület önzetlen és lelkes tagjai szeretnék átadni a fiatal generációnak mindazt, amit megörököltek és szeretnék bevonni az ifjakat is a népi kultúrába.

Szívesen fogadnak mindenkit egy előre egyeztetett időpontban, elmondhatjuk most már tapasztalatból, hogy szívélyes, kedves, barátságos fogadtatásban lesz részük azoknak, akik ellátogatnak a tornyai tájházba, hogy kissé visszamenve az időben, belekóstoljanak az akkori falusi életbe.