KIRÁLY ANDRÁS elnök az ifjúságot célozza meg

Király Andrással, az aradi Szabadság-szobor Egyesület elnökével a mögöttünk hagyott év tevékenységét értékeljük, illetve az idei terveket, elképzeléseket vesszük számba.

– Elnök úr, az eredmények szemszögéből nézve, milyennek tartja a 2022-es évet?

– Ha az éveket egyenként vesszük, akkor is kerül felsorolni való eredmény, mert hála Istennek, minden magyar civilszervezet megtalálja a módját, hogy tegyen valamit a közösségéért. A Szabadság-szobor Egyesület, amikor több mint 20 évvel ezelőtt megalakult, azzal a céllal történt, hogy anyagilag és erkölcsileg támogassa, illetve a szükséges politikai hátteret is erősítse az irányba, hogy a szobor mihamarabb köztérre kerüljön. Ez 2004 áprilisában meg is történt, azóta is a helyén áll, mindenki megnézheti. A várból történt kihozatal után az volt az egyik fő kérdés: elfogadja-e a többséget alkotó román lakosság. Magam azonban minden fórumon annak a meggyőződésemnek adtam hangot, hogy a minoriták udvarában 5 évig szétbontva tárolt szobrot mindenki megnézhette, megszokhatta, és a remekmű szépsége miatt el is fogadta.

– Mindenki elégedett a formájával és a helyével?

– Elégedetlenek mindig voltak és lesznek is, hiszen a magyarok közül sokan azt akarták: az eredeti helyén álljon! Azt azonban be kell látnunk: az eredeti helyszínen egy adott korban és körülmények között állhatott. Azóta viszont megfordult a világ, és hadd ne mondjam: örüljünk, hogy itt élhetünk és ez a szobor a mienk, és helye van a köztéren. Ha az ember egy nagy dolgot meg akar valósítani, ahhoz sok körülménynek egyeznie kell. Ennek az igazolására Markó Bélát idézem, aki az utolsó aradi látogatásakor azt mondta: „Ha akkor nem álltjuk fel a Szabadság-szobrot, talán soha többé nem tehettük volna meg.” Szerencsére, a rendszerváltás óta Arad megyében számos magyar civilszervezet alakult, amelyek szakterületetekre leosztva, a szociális munkától a művelődésig szinte mindent lefednek. Mi úgy alakítottuk ki a tevékenységi körünket, hogy a jövő felé forduljunk. Éppen ezért a pályázatainkkal is az ifjúsági foglalkozásokat, programokat célozzuk meg. Van két állandó programunk: egyik a Magyar Nyelv Napja, november 14-én, amikor minden évben meghívjuk Arad megye összes magyar nyelvű általános iskolájának a tanulóit, akik a Csiky Gergely Főgimnáziumban találkoznak, versenyeznek, illetve ismerkednek egymással. Másik programunk a megyebeli magyar nyelvű általános iskoláknak a futball-bajnoksága, amit eddig rendszeresen Aradon szerveztünk meg, mert a pályalehetőségek itt jobb feltételek között adottak. Ha netalán esős idő van, akkor bemehetünk egy sportcsarnokba. Ezzel párhuzamosan, azon is elgondolkozhatunk, hogy e programokat vidékre is kivigyük.

– Vannak-e olyan települések, amelyek rendelkeznek az ehhez szükséges infrastruktúrával?

– Szerintem Pécska mellett Simonyifalván vagy Kisjenő-Erdőhegyen is meg lehetne szervezni, de idejében alaposan körbe kellene járni, megismerkedni az ottani adottságokkal. Úgy érzem, érdemes ezen a lehetőségen is elgondolkodni.

Könyvkiadás

– Az Egyesület milyen tevékenységet folytat még az említetteken túlmenően?

– A könyvkiadás is fontos számunkra, noha soha nem gondoltunk az ebből származható haszonra. Mivel azonban Aradon élünk, amelynek a történelmét Márki Sándor írta meg, azóta megjelentek bizonyos tanulmányok és újságcikkek, elsősorban dr. Kovách Géza jóvoltából. Ezzel együtt, szükségesnek láttuk, hogy összefoglaljuk az aradi magyarságnak a történetét. Kicsit bántó volt, hogy románul sorra jelentek meg könyvek, tanulmányok, amelyekből azonban rendszeresen kihagyták a magyarokat. Legfeljebb statisztikaként beírtak százalékban vagy létszámban, de ahányat megnéztem, azok soha nem stimmeltek. Történelemtanárként számos alkalommal végigültem ezeket a gyűléseket és találkozókat, azokon azonban világossá tették: Arad történelme román történelem. Mert Arad román város, ahol más nemzetiségűek is laknak, vagyis magyarok, németek és más nemzetiségűek. Ezért gondoltuk, hogy aradi magyar szerezők írják meg a város történetét, ezért kialakult egy szerzői gárda: Puskel Péter, Ujj János, valamint a két fiatal, Muntean Tibor és Lehocky Attila személyében, de magam is írtam részeket. Három kötetben megírtuk az Aradi magyarság történetét. Azt azonban nem tudom, hogy más romániai, magyarok által is lakott város az utóbbi években megírta volna a maga történetét. 2006-ban kezdtük, és 2021-ben jelent meg az utolsó kötet. Az nem egy szigorúan tudományos munka, a nagyközönségnek íródott, de forrásokra hivatkozva szerintem egy becsületes, értékes munka.

– Támogatást lehetett-e találni a kiadásához?

– A Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány támogatta, ugyanakkor támogatást tudtunk szerezni az Arad Megyei Kulturális Központtól is. Érdekes, hogy Arad Város Kulturális Központja nem támogatta. Szerencsére a Communitas Alapítvány, személyes kapcsolatok jóvoltából, állandó partnerünk.

– Tudtommal más jellegű könyveket is kiadnak, azokról mit kell tudni?

– Az utóbbi időben kiadtuk Nagy Gizellának a gyermekversgyűjteményét, amihez a támogatást a szerző biztosította, de más forrásokból is lehet támogatást szerezni. A 3 köteten, az Arad halad, Arad, a név marad és a Járható utakon című köteteken kívül, kiadtuk az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulója alkalmából az Arad, a magyar golgota című, nagyon szép és sikeres kötetünket.

– Hogyan tovább? Vannak-e más terveik is?

– A továbbiakban inkább az ifjúsági programjainkat promováljuk, de vevők vagyunk az RMDSZ újszerű kiadványai, az értéktáraknak az összeállítására is. Jelenleg az Aradi Magyar Értéktáron dolgozunk, ami már nyomdában van. Azzal kapcsolatban egyesek kritikus véleményüknek adtak hangot, de miért nem jut másnak az eszébe hasonlót kiadni? A jelzett kötet kiadásához sikerült támogatást is szereznünk. A bemutatóját az Egyesület létrehozásának a 20. évfordulója alkalmából fogjuk megszervezni. A kötet a későbbiekben kibővíthető, mert a témáját kategóriákra lehetne osztani: művészek, orvosok, tanárok stb. Azért, mert a humán erőforrás egy városnak a komoly értékei közé tartozik. Ugyanakkor meg lehetne írni az aradi magyar sajtó jelentős személyiségeit, valamint történéseit tartalmazó gyűjteményt is, ami különálló kötet lehetne.

– A hagyományos ifjúsági programokat idén is megszervezik?

– Természetesen, azokat már nem lehet kihagyni, hiszen a gyermekek várják, mert kiváló alkalom az ismerkedésre, de tartalmaz múzeumlátogatást, a Vesztőhely, illetve a Szabadság-szobor megtekintését is. Ugyanakkor az iskolák közötti komoly futballbajnokság is szerepel a programban. E programokra vevők a vidéki iskolák vezetői is. A programot tanítási napon szervezzük, a tanfelügyelőséggel történt egyeztetés értelmében. A szervezésben segítenek az aktív kollégák is.

– Ezek szerint elégedett a Szabadság-szobor Egyesület tavalyi tevékenységével?

– Igyekszünk elkerülni minden olyan programot, amivel más rendezvényekkel ütközünk, illetve ne menjen az oktatás rovására se. Arad eléggé kis számú magyar közösséggel rendelkezik, de nagyon aktív csoportot képezünk, ezért egy-egy magyar színházi előadásra megtelik a terem. Vagyis a működő programokba kívánunk betagolódni, a magunk útján haladva.

– Köszönöm az értékelőt, és további sok sikert, számos színes magyar program megszervezését kívánom!

– Én köszönöm a lehetőséget!