„Komoly kutatás csak egy fejlődő társadalomban valósulhat meg”

– Beszélgetés prof. dr. Penke Botond szegedi kutató vegyésszel –

Dr. Penke Botond 1942-ben született Beregszászon (Ukrajna), Szent-Györgyi Albert- és Széchenyi-díjas (2006, 2009) biokémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Vegytani Intézetének vezetője, az Európai és Amerikai Peptid Társaság tagja.Az Aradi Magyar Napok keretében szeptember 28-án, pénteken két előadást is tartott a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében. A jeles, neves professzorral a két előadás közt beszélgettünk.

A Szent-Györgyi Albert felfedezései és koracímet viselő előadást oly módon tartotta, hogy az a laikus hallgató számára is érthető volt. Tudós kutató létére meglepően egyszerűen, könnyedén, élvezhető módon fogalmazott. Rákérdeztem, hogy létezik ez, hiszen ez a tudományág tele van szakkifejezésekkel, a szakmán kívüliek számára nehezen érthető fogalmakkal.

– Ifjúkoromban, lázas kutatásaim kezdetén, édesanyám egyszer megkérdezte: mondd, fiam, éppen min dolgozol? Mikor közel félórás előadást tartottam neki az éppen aktuális tevékenységemről, édesanyám értetlenül nézett rám. Tudtomra adta, hogy ebből semmit nem értett meg. Ekkor tanultam meg, hogy hiába alkotunk nagyot, hasznosat, ha arról nem tudunk érthetően, könnyen „emészthetően” beszélni az embereknek.

–  Milyen meggondolásból fogadta el az Alma Mater Alapítvány és Bognár Levente alpolgármester meghívását?

– Hogyha engem a magyar nép hetven éven keresztül felnevelt, taníttatott, eltartott, erkölcsi kötelességem, hogy azt a tudást, amit megszereztem, tovább adjam a magyaroknak. Most éppen az aradi magyarokról van szó, épp olyan kötelességem ez, mint a vásárhelyi magyarokkal vagy akár a beregszászi magyarokkal szemben. A magyarság nem áll meg a határoknál, a magyarság a határon túlmegy. Ha történetesen román diák is van a hallgatóságban, az is csak tanulhat belőle. Ezért gondoltam, hogy eljövök, megtartom ezt az előadást a gyerekeknek is, mert Szent-Györgyi gondolatai minden embernek szólnak.

– Előadása során szóba került Fodor Gábor (kétszeres Kossuth-díjas kémikus, a kémia tudományok doktora, az MTA tagja, elemi iskolai és középiskolai tanulmányait Aradon végezte, a Csiky Gergely Főgimnázium jogelődjében, a Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizett 1932-ben – szerk. megj.) neve is. Ön találkozott-e vele?

– Igen, hogyne. Annak ellenére, hogy 27 év volt a korkülönbség, egy nagyon kellemes, emberi viszony alakult ki köztünk. Ő egy nagy kémikus volt, kár, hogy Magyarország őt is elveszítette, de mivel az emberiségnek alkotott, mondhatjuk, hogy az emberiség nem veszített.

–  Ha 2015-ben, Fodor Gábor születésének 100 éves jubileuma alkalmával lesz emléktábla- vagy relief-avatás, eljönne-e ismét Aradra?

– Természetesen, nagyon szívesen eljövök. Fodor Gáborról is szívesen beszélek.

– Ön biokémikus, közelebbről bioorganikus kémiával foglalkozik, az aminosavakat, a peptideket, a fehérjéket kutatja. Felfedezéseit az ideggyógyászatban is alkalmazzák. Az Ön által előállított speciális antigének az idegi átvitelt világítják meg, az idegi degenerációt magyarázzák. Kutatásai az Alzheimer-kórt is érintik. Ilyen vonatkozásban, milyen gyakorlati eredményekre számíthatunk a közeljövőben?

– A világ gyógyszeripara 2012-ben egy új kísérletsorozatba kezdett, mert az eddigi utak nem voltak járhatók. Most megnyílt számos új út, a biológusok gondolkodása is megváltozott, egy sorozat új gyógyszert próbálnak ki. Ezek sokkal megbízhatóbbak. Azt gondolom, hogy 5–6 éven belül eljutunk odáig, hogy lesznek jobb, korai diagnózis-módszerek – most is vannak már, csak borzasztóan drágák –, és be lehet vezetni a veszélyeztetettebb populáció számára egy választható, de mégiscsak pontos korai diagnózist. A populáció kétharmada nem fogja megkapni ezt a betegséget, de egyharmada biztosan megkapja, és ezek, meg családjaik számára nagyon nehéz az öregség. Szerintem 5–6 éven belül lesz egy olyan gyógyszer, amely nagyon lelassítja a kórfolyamatot és esetleg tíz éven belül egy olyan, ami meg is állítja. Ha ez a betegség egy olyan szinten áll meg, amikor még önfenntartó az ember, még mindenre képes – nyilván a korához képest –, akkor máris van eredmény. Sajnos, a gyógyszert majd állandóan kell szedni, de hát ez csak annyit jelent számára, hogy nem csak a magas vérnyomásra szedi azt a két-három tablettát, hanem az Alzheimer-kórra is.

– Kérem, röviden jellemezze a magyar kémiai alapkutatás jelenlegi helyzetét: lehetőségeit, korlátait.

– Elég jól szervezett, különböző nagy centrumokban folyik a tevékenység. Budapesten van az akadémiai kutatóhálózat legnagyobb része – az MTA Központi Kémiai Kutató Intézete –, ezen kívül a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen nagyon komoly kémiai kutatások folynak, valamint a három nagy vidéki tudományegyetemen: Debrecenben, Szegeden és Pécsett. Ezek azok a központok, ahol szerintem világszínvonalú kutatómunka folyik. Alapjában véve eddig nagyon jó volt az utánpótlás is. Tudni kell viszont, és ez aggodalomra ad okot, hogy egyre kevesebben választják a kémiát. Másik nagy probléma a pénzhiány. Mint mindenütt a világban, a kémiai kutatás műszerigényes, olyan alapvető műszerek kellenek hozzá, amelyek magyar forintban kifejezve százmilliókba kerülnek. Ezek a magmás és rezonancia spektrométerek, a tömeg spektrométer különböző fajtái és a fotométerek. Az alapműszerezettség eddig megvolt és pótolni is tudtuk, most viszont egész Európában olyan a helyzet, hogy nehéz belelátni a jövőbe. Én bízom benne, hogy megtalálják a gazdasági válságból kivezető utat, mert komoly kutatás csak egy fejlődő társadalomban valósulhat meg.

–  Az ilyen kutatói munkát meddig csinálhatja az ember? Most nem arra gondolok, hogy van-e korhatár, korlát ezen a téren.

– Akármeddig. Én most 70 éves vagyok és igazából nagyon szívesen lennék a két unokámmal együtt Párizsban. Ők kétnyelvűek, itt töltenek nálunk (Szegeden – szerk. megj.) 2–3 hónapot egy évben, de lehet, ha többet tudnék segíteni ott a családnak, ha ott laknánk, amire van is lehetőség. Egyelőre azonban úgy érzem, hogy még működik a szellemem, még van annyi tervem, hogy néhány évig még mindenképpen szeretném ezt csinálni. Most hétfőn (október 1-jén – szerk. megj.) átadom a csoport vezetését egy 38 éves kolléganőmnek, aki szerintem éppen olyan jól el tudja látni a teendőket, mint én. Én pedig dolgozom tovább tanácsadóként, alkotok tovább, cikkeket írok. Amíg az ember úgy érzi, hogy még érti a kémiának a világát és az alkotás számít, addig minden rendben van. Nyilván, egyszer majd szólnak neki, hogy most már nem teljes a tudása, és akkor tudni kell visszavonulni.

– Lépten-nyomon arról hallani, hogy Földünk légköre, talaja, vízállománya szennyezett. A kémia ilyen vonatkozásban tud-e valamit segíteni?

– Szidjuk a vegyipart, meg szidjuk azt az óriási kemizálást – teljes joggal egyébként –, de vegyük figyelembe, hogy az emberek átlagéletkora azért egyre hosszabb. Jó, talán olyan fölösleges dolgokat vezettünk be, amire nem volt szükség és csak elszennyeztük a környezetünket, de ugyanakkor az emberi életkor – ha csak a nőkét nézzük, ugye háborúk nélkül – nagyon megnőtt: Franciaországban már 80 évre, Németországban, Japánban is, és azt kell mondanom, hogy Magyarországon is állandóan nő, tehát ez a környezetszennyezés azért nem érinti még az életkort. Magyarországról beszélek, de gondolom, hogy azért Romániában is a legtöbb helyen az ivóvíz tiszta. A modern ipari társadalmak azért megteremtették a civilizált körülményeket, valószínűleg az ivóvíz olyan állandó megfigyelés alatt van, hogy az nem fog gondot okozni. Az élelmiszerekben a vegyszermaradványok ugyan benne vannak, de itt választani kellett az emberi munka – kasza, kapa – és a vegyszerezés között. Valamikor 100 évvel ezelőtt, még a nagyszüleim idejében Magyarországon 65–80 százalékban az emberek őstermelők voltak, most meg öt százalék körül van azok aránya, akik a földeken dolgoznak.

– 2012-ben, a Szent-Györgyi Albert-évben milyen üzenete van a mai fiatalok számára Szent-Györgyi Albert Nobel-díjának?

–  Az, hogy egy kis országban is lehet nagyot alkotni. Lelkesedéssel, összefogással, a munkatársak jó kiválogatásával, a gondolatnak a hatalmával.

– Már találkozott a Csiky Gergely Főgimnázium tanáraival és diákjaival, milyen benyomásokkal távozik az iskolából?

–  Nagyon kedves társaság van itt a Csiky Gergely Főgimnáziumban, látom, hogy jó a hangulat, élmény volt számomra egy ilyen közegnek előadást tartani.