Korszakos kihívások ideje

Választási szuper év volt a tavalyi, az EU-ban, az USA-ban és számos országban voltak választások – köztük Romániában is –, melyek igencsak átrendezték a politikai erőviszonyokat. Politikai turbulenciákból, ideológiai túlfűtöttségből és társadalmi polarizációból eddig sem volt hiány, s úgy fest, a továbbiakban is velünk maradnak. Az Ukrajna elleni orosz agresszió három év után sem zárult le, s a Közel-Keleten 2023-ban kirobbant fegyveres konfliktus sem ért véget. Az EU és az USA közötti kapcsolat is alighanem más korszakba lép a tengerentúli jelentős jobbratolódás nyomán. Mindezekről a tavaly nyári választáson újabb mandátumot szerző Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselővel beszélgettünk.

– Képviselő úr, sokat tapasztalt politikusként hogyan mérlegeli a tavalyi évet, a jobbratolódás évét? Hiszen Európában és az USA-ban is ez történt, előbbiben kisebb, utóbbiban viszont jelentős mértékben.

– 2024 kétségtelenül választási szuper év volt, melynek az EP-választás egyik legfontosabb pillanata volt. Tulajdonképpen 27 külön országos választás volt, nem egységes EU-s választás, nincs közös európai nép. Mindenki az EU megreformálásával kampányolt, a szélsőbaltól a szélsőjobbig. A baloldali alakulatok és a Zöldek visszaszorultak némileg, a jobboldal pedig megerősödött az urnáknál. A politikai változás viszont csak bizonyos mértékben tükröződik az EP-többségben. Ursula von der Leyen újabb ötéves megbízatást kapott az Európai Bizottság élére, annak ellenére, hogy saját Európai Néppártjában (EPP) sem örvendett általános támogatottságnak. Az RMDSZ például nem szavazott neki bizalmat, sem a tavaszi bukaresti jelöltállító EPP-kongresszuson, sem az EP-ben.

– Az új EP azonban kevésbé balos, mint az előző ciklusban, a Néppárttól jobbra álló alakulatok megerősödtek, sőt, maga az EPP is jobbra fordult, még ha csak óvatosan is.

– A Zöldek és a baloldal megzsarolta a Néppártot, hogy ne szövetkezzen a tőle jobbra elhelyezkedő pártcsaládokkal, melyeket szélsőjobbnak bélyegeznek. Létrejött az úgynevezett „egészségügyi kordon” (cordon sanitaire) a szélsőjobb kiszorítására. Sokakat ez felbosszantott, engem is, mivel fölöttébb kérdéses, hogy mi nevezhető szélső jobbnak, és ki dönti el ezt. Mert e téren országonként lényegesek a nézet-különbségek, mindenki a saját országos politikai szemüvegén keresztül nézi az uniós politikát – például amit az erősen balos beállítottságú skandinávok szélsőjobbnak tekintenek nem biztos, hogy Kelet- vagy Dél-Európában is annak tekintenék. Erdélyi magyarként mi például elhatárolódunk az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) pártcsaládjához csatlakozott AUR-tól, annak elnöke, Giorgia Meloni olasz kormányfő és a helyét a napokban átvevő Mateusz Mazowiecki volt lengyel miniszterelnök viszont befogadta soraiba. Az AUR kettős diskurzust alkalmaz, Brüsszelben mérsékeli hangnemét, idehaza viszont radikálisabb.

– A polarizáció megmaradt.

– Nagy probléma, amikor eltűnik a közép, mert a politika kétpólusúvá válik. Ez különösen hátrányos a kisebbségek számára, mert az egyik oldalhoz kényszerülnek. Idehaza sokan azt róják fel az RMDSZ-nek, hogy jobbra és balra is szövetkezik, a PSD-vel és a PNL-vel is koalícióra lép, vagy mindkettővel egyszerre. Szerintem ez előnyt jelent, mert az RMDSZ nem ideológiai alapon szervezett párt, hanem nemzeti érdekképviselet, amely felülírja az erdélyi magyarság körében is nyilván létező ideológiai preferenciákat. Szerintem a tavalyi kétszeres választási siker is erre vezethető vissza, ideológiai széthúzás helyett a magyarság nemzeti alapú példás összefogással mozgósította magát.

– Visszatérve az uniós szintre, mégis mi várható az új parlamenttől?

– Mindenekelőtt az utóbbi 5 év balos ideológiai kilengéseinek visszafogása. Az előző ciklusban rengeteg jogszabályt fogadtak el, jelentős részt balos ideológiai túlfűtöttségből. Most vissza kell szorítani a jogalkotási hevületet, a már elfogadott jogszabályokon kellene csiszolni, ésszerűbbé és könnyen használhatóvá tenni. Kérdéses azonban, hogy visszafordítható-e a szabályozás kereke, a Néppárt a legnagyobb frakcióval rendelkezi ugyan, de csak 188 képviselője van a 720 fős EP-ben, köztük Vincze Lóránd kollégámmal ketten az RMDSZ színeiben. Természetesen napirenden tartjuk az őshonos nemzeti kisebbségek ügyét, ez állandó és kiemelkedő feladat számunkra, meg is alakítottuk a kisebbségi csoportot, az úgynevezett intergroup-ot. 

– A kármentés mellett a következő, 2028–2035-ös uniós költségvetést is ebben a ciklusban fogadják el. 

– Ez a másik kiemelt célpont. Mindenekelőtt az agrártámogatásokat és a szegényebb térségek fejlesztését célzó kohéziós pénzalapokat szándékozunk megvédeni, esetleg kibővíteni. Azért használom a megvédés fogalmat, mert számos más prioritás is felvetődött az utóbbi években, mint például a versenyképesség visszaállítása, a migráció kezelése, a zöld átállás, Ukrajna megsegítése vagy újabban a kilátásba helyezett közös uniós védelmi rendszer. Örvendetesnek tartom, hogy az EU-ban végre szemlélet-változás történt, és komolyan foglalkoznak az illegális migráció visszaszorításával, holott erre tíz éve van már példa, melyet nem akartak követni. Most a választók kényszerítik rá, az Ausztriában, Franciaországban és Németországban történt tavalyi jobbrafordulás főleg erre vezethető vissza. De hát jobb később, mint soha. Mindezek azonban pénzbe kerülnek, az északi és a nyugati országok pedig az agrárpolitikától és a kohéziós alapoktól faragnának le az egyéb célok finanszírozására. Ezt nem tudjuk támogatni, a zöld átállás pénzügyi terhe vagy a nyugatiakat elárasztó migráció visszaszorításának költségei ne az erdélyi gazdákat vagy a kelet-európai szegényebb régiókat sújtsa. Előreláthatóan nagy viták lesznek. 

– Az USA-ban történt jelentős jobbratolódás alaposan felforgatta az uniós politikai berendezkedést. Trump elnök például bejelentette, hogy a védelmi kiadások 5%-ra való növelését várja el a NATO-tagállamoktól, a nem minden ország által teljesített eddigi 2%-os szintről!

– Az USA a világ első számú hatalma, amely meghatározó politikai, katonai, gazdasági és egyéb téren. Trump visszatérése nyomán Európában riadót fújtak, markánsan jobboldali szemlélete, az EU-s termékekre kivetendő vámok, a Kínával folytatott kereskedelmi háború vagy Ukrajnával kapcsolatos tervei aggodalmat okoznak az EU-ban. Az ukrajnai béketeremtés határidejét mindenesetre 24 óráról 100 napra tolta ki, mert a fegyverszünet nem jelent békét, az oroszok pedig bebizonyították az utóbbi 30 évben, hogy jól értenek a befagyasztott konfliktusokhoz. Trump mostani csapata viszont sokkal profibb és szervezettebb, mint első mandátuma kezdetén, hatalma is nagyobb, mivel az amerikai országgyűlés mindkét házában kényelmes többséggel rendelkezik. Szerintem az EU-nak sikerül megegyezni vele néhány témában, másokban viszont összetűzésre lehet számítani.

– Amint említette, Nyugaton Trump rémálmokat okoz, Keleten viszont inkább reménykedve várják visszatérését.

– Szerintem is Trump jól jön Európának, mert felébreszti ideológiai ámokfutásából, és visszahozza a realitások talajára. Vissza kell szorítani az ideológiát, beleértve a társadalmak átnevelésére tett kísérleteket, az úgynevezett „érzékenyítést”, a döntéseket a polgárok érdekében kell meghozni, ezt az ideológia nem írhatja fölül. Kelet-Európában 1989 előtt már átestünk egy ilyen átnevelésen, fiatalként annak kísérleti alanya voltam, jól emlékszem milyen szörnyű volt, nem kell újabb nekifutás. A nyugatiaknak nincsenek ilyen tapasztalataik, sőt a fiatalabb keletieknek sem. Romániában idén nagykorúvá válik az EU-ban született nemzedék, sőt, azoknak, akik az ezredforduló táján születtek sincs tapasztalata EU-n kívüli életről. Ugyanaz a helyzet a digitális világgal: mi még EU-s és digitális bevándorlók vagyunk, a fiatalok viszont beleszülettek az EU-ba és a digitális világba. A hagyományos baloldal lemondott a klasszikus balos témákról (megélhetési gondok, közbiztonság, leszakadó rétegek és térségek felkarolása stb.) és olyan periférikus problémákra összpontosít, mint a politikai korrektség, transzneműek és egyéb szexuális kisebbségek, rasszizmus-ellenesség stb., amelyek csak apró társadalmi réseket érintenek. Trump Amerika válasza mindezen kilengésre. Európában is hasonlóra volna szükség.

– Ráadásul Trump nincs is egyedül. A mögéje felsorakozó amerikai technológiai óriások vezetői jelezték a cenzúra visszaszorítását közösségi-média platformjaikon, sőt páros lábbal mentek neki a nyugat-európai politikai rendszernek, főleg a brit és német kormányoknak. A közösségi média EU által kilátásba helyezett szabályozási kísérletek további összetűzéseket vetítenek elő.

– Akárcsak más téren, a túlszabályozás az online média esetében is problémákat okoz. Arról nem is beszélve, hogy maga a szabályozás megítélése is eltérő Európában és Amerikában. Nálunk szociális piacgazdaság van, nagyvonalú jóléti rendszerrel, állami egészségüggyel stb., amelyek mind szabályokon és állami beavatkozáson alapulnak, miközben az USA-ban nincs hasonló, ott az individualista szemlélet és a kiélezett gazdasági verseny számít, ami nyilván befolyásolja az általános szemléletet. Európában tehát elég bölcsnek kell lennünk, hogy az amerikai technológiai óriások működésének szabályozását a valósághoz igazítsuk, és ne az ideológiához. Mert szabályokra igenis szükség van, az online virtuális világára ugyanolyan szabályok kellenek, mint a reális (offline) életben. A csalást például egyformán kell kezelni, az online-szolgáltatók ugyanolyan felelősséggel tartoznak ügyfeleiknek, mint a természetes szolgáltatók. Persze, tudom, hogy sokkal könnyebb igazságos, józan szabályozásról beszélni, mint azt konkrétan kidolgozni és alkalmazni.

– Köszönöm szépen a beszélgetést!

– Én is köszönöm!