Labdarúgás, történelem és zene a magyar összetartásért

Tizenkettedik alkalommal rendezték meg szombaton a lupényi Barbárock a Sztrázsa kispályás focibajnokságot. Amely a labdarúgás révén Kárpát-medencei magyar összefogássá terebélyesedett.

Elkötelezett fradisták lévén, a Barbárock a neves budapesti klub hivatalos szurkolóinak csapatát hívták meg. Nemcsak a hivatalos fradistákat, hanem a budapesti Hazajáró csapatot, a csíkszeredai Székely légió és a dunaszerdahelyi Felvidéki harcosok közös csapatát, illetve a dévai, szászvárosi és lupényi gyökerű focirajongók rögtönzött Hunyad megyei válogatottját. Hatodikként pedig az idősebb lupényi magyarok csapata, az öreg Barbárock neveztek be a tornára.

Fradisták és székelyek évek óta eljönnek a Sztrázsa-focikupára, a budapesti Hazajárók és a felvidéki magyarok viszont idén első alkalommal vettek részt az ezeréves határ tövében rendezett focibajnokságon. „Rengeteget járjuk a Kárpát-medencét, célunk a határon túli magyar közösségek megismerése és megerősítése. Fantasztikus élmény itt lenni, a szórvány szórványában, kicsi, de annál lelkesebb magyarok között. Számunkra lelki feltöltést jelent, és remélem, az összefogás erőt ad a kitartáshoz a Zsil-völgyi magyaroknak”, hangsúlyozta Schödl Dávid a budapesti Hazajárók tagja. Amúgy a Hazajárók filmeket forgatnak, és dokumentációs anyagokat gyűjtenek a magyar közösségekről Kárpát-medencei túráik során.

Hasonló élményt jelentett az összejövetel a dunaszerdahelyi (Szlovákia) Jakab Sándornak: „Erdélyt már évek óta megszerettük, kapcsolatokat építettünk ki az erdélyi magyar testvéreinkkel, de eddig inkább Kolozsvárra, Nagyváradra és főleg a Székelyföldre jártunk. A szórvány amolyan kuriózum volt, Hunyad megyéről vagy a Zsil völgyéről roppant keveset tudtunk, székelyföldi kapcsolatunk révén jutottunk el ide. Nagyon örvendek, hogy megismerhettem az ezeréves határnál jelképes őrséget álló magyarságot. Nagyszerű élmény, főleg, hogy nálunk Felvidéken a szórvány nagyon visszaszorult, most Nyitra környéke számít annak, Túróc, Sáros, Szepes, Liptó, vidékéről a magyarság jóformán eltűnt”.

A Fradi győzelmével végződött focikupa csupán a hétvégi rendezvénysorozat egyik eleme volt. Péntek este Benedekfi Dávid helyi tanácsos, a lupényi RMDSZ elnöke bemutatta a vendégeknek a Zsil-völgy történelmét, különös hangsúlyt fektetve Maderspach Viktorra. A focibajnokság után az egész társaság a Sztrázsai üdülőtelepre vonult, ahol a vulkáni Illyés család finom gulyással várta a fizikai erőfeszítéstől megéhezett focistákat. Délután a hazafias dalairól elhíresült budapesti Romantikus Erőszak rockegyüttes lépett fel.

Nagy büszkeség, hogy a foci révén megerősödnek a lupényi magyarság kapcsolatai a székelyekkel és az anyaországiakkal, s immár a felvidéki magyarokra is kiterjedtek, mondta a szenvedélyes fradista Orosz Gergely, a lupényi Barbárock csapatkapitánya, a rendezvény fő szervezője. A Lupényból elszármazottak is hazatértek: Dézsi Attila, volt kormányfőtitkár, Hunyad megye egykori prefektusa és Széll Lőrincz, a megyei ifjúsági igazgatóság vezetője is játszott a Hunyad megyei rögtönzött „válogatottban”, akárcsak a Lupényban 10 évig szolgáló Koppándi-Benczédi Zoltán dévai unitárius lelkész. Végül is a sport a nemzeti önazonosság megőrzésének eszköze, a közösségépítés egyik formája, jegyezte meg a díjakat kiosztó Benedekfi Dávid.

A díjkiosztón mindenki kapott külön serleget, ezeket a Hunyad megyei ifjúsági igazgatóság elnöke biztosította, a rendezvényt Kovászna megye is támogatta anyagilag a Szórvány–Székelyföld program révén. A szervezés anyagi oldalához a lupényi magyarság Eben Haezer alapítványa is hozzájárult. Mert a hétvégi baráti összejövetel nemcsak fociról szólt: magyar kitartás és élni akarás apró ünnepsége volt, a nemzeti tragédia 95. évfordulóján, amelyen családostól vettek részt olyanok is, akik nem rúgták a pöttyöst.