Legyünk méltók elődeinkhez

Székelykapu és kopjafa-felállítással kezdődött vasárnap délután a március 15. ünnepség Petrozsényban, a római katolikus templom kertjében. 

Mindkettő szimbólum, hangsúlyozta ünnepi felszólalásában András József, a petrozsényi RMDSZ elnöke a csikorgó hidegben összegyűlt közösségnek: előbbi a belvilág és a külvilág közötti kapcsolatot, utóbbi a jelenlétet, a megmaradást jelképezi.

A Zsil völgyében a magyarság mindig is fontos tényező volt, hiszen a bányavidék tulajdonképpen akkor jelent meg a térképen, amikor a most ünnepelt események frissek voltak, kisugárzásuk erős. Ezért március 15. ünnepség Petrozsény egésze számára, hangsúlyozta a magyar kokárdát felöltő Tiberiu Iacob-Ridzi polgármester, a templomban folytatódott ünnepség során. Aki köszönetet mondott a magyarságnak mindazért, amit tettek és tesznek Petrozsényért és a Zsil völgyéért, városfejlesztés, kultúra, oktatás, vágy más téren. A magyarság modell, amelytől a hagyományosan többnemzetiségű bányavidék többi népe is tanulhat.

A jelen azonban korántsem olyan fenséges, mint a múlt, állapította meg a keserű helyzetet ünnepi beszédében Mózes István református lelkipásztor. Egy nép sorsa attól függ, milyen viszonyban van az Istennel. A magyarság sorsa is akkor fordult jóra, amikor Isten útján haladt, s akkor volt keserves amikor letért arról. Bármikor vissza lehet térni az Isten útjára, miután magunkba szállunk, és bűnvizsgálatot tartunk. Itt az ideje, hogy a magyarság ismét szálljon magába és gondolja át viszonyát az Istennel. Hogy lehetünk a Szabadságharc hőseinek méltó utódjai, amikor magyar házastársak a többség nyelvén beszélnek egymással és gyermekeikkel, amikor az unokák már nehezen tudnak kommunikálni a nagyszülők nyelvén, vagy amikor a magyar iskolában a tanítók az elemi nyelvi alapokat is el kell magyarázzák a gyerekeknek, mert otthonról nem ismerik, tette fel a kényes – ámde annál aktuálisabb és helytálló – kérdést a kellemetlen jelenségeket nem palástoló, hanem bátran ostorozó református lelkész. Az idegenek amúgy is meggyalázták mindazt, ami szent nekünk, de mi magunk mit teszünk? Keresztre feszítjük örökségünket, kultúránkat, anyanyelvünket, nemzetünket? Mit hagyunk a következő nemzedékeknek?

Hasonlóképpen szólt az egybegyűlteknek Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa is. A történelem során sok mindent elvettek tőlünk, szabadságunkat, országunkat, múltunkat, de hitünket, nyelvünket, nemzeti öntudatunkból nem tudtak kiforgatni. Az örökséget mi kell megőrizzük, mi kell átadjuk az utókornak. Mi, mostaniak kell vigyázzunk a magyarság jövőjére, hangsúlyozta a prefektus, miután kétnyelven olvasta fel Emil Boc kormányfő üzenetét. Széll Lőrincz, ifjúsági helyettes államtitkár Traian Băsescu üzenete tolmácsolása után a fiatalság felelősségére hívta fel a figyelmet. A forradalmat – nemcsak az 1848-st – a fiatalok vívták meg, továbbra is ők kell küzdjenek a szabadságért és a magyarságért.

Bogár Ferenc, Magyarország bukaresti nagykövetségének gazdasági attaséja Bajnai Gordon miniszterelnök üzenetét olvasta fel, Gadanecz György, Várpalota testvérváros küldöttje, pedig örömét fejezte ki, hogy a szórvány szélén is ilyen szép eszmék vezényelik a magyarságot. Milyen öröm lenne, ha mindezek meg is valósulnának.

Meg is valósulhatnak, mert remény van, szögezte le Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke. A székelykapu, a kopjafa építkezés része, s csak olyan közösség építkezik, amely bízik a jövőben, amely reménykedik. A Hunyad megyei szórvány-magyarság – még a Zsil völgyi végeken is – éppen ilyen építkező közösség. Az ünnepséget végig kísérő ünnepi előadás – melyet a petrozsényi római katolikus iskola diákjai tartottak Ács Éva igazgatónő vezetésével – színvonala és mondanivalója éppen az építkezést és a jövőbe vetett hitet jelképezi.

Együttesen a magyar múlt megbecsüléséért

Hétfőn reggel a piskitelepi római katolikus templomkertben, az 1849-es piski csata emlékére felállított obeliszknél folytatódott Március 15. megünneplése Hunyad megyében. S a román hatóságok ismét együtt ünnepeltek a magyarsággal. Ioan Inişconi alprefektus például piros-fehér-zöld kokárdát öltött magára, Petru Păun Jura, piskitelepi polgármester pedig arra szólította fel a különböző állami tisztségek – magyar és román – képviselőit, hogy a jövő évi ünnepségen már az eredeti helyén koszorúzzák meg az obeliszket, amely a kilencvenes években került – jobb híján – a mostani helyszínre.

Akinek fontos a szabadság, az velünk ünnepel ma, hangsúlyozta ünnepi felszólalásában Winkler Gyula. A magyarságnak igenis van jövője Hunyad megyében, noha a forradalom nem ért véget, csakhogy immár nem fegyverrel, hanem más – demokratikus – eszközökkel kell küzdeni a magyar szabadságért, mondta Csáki Lóránt, a helyi RMDSZ szervezet elnöke. A budapesti és bukaresti hatóságok üzenetének tolmácsolása után a vajdahunyadi 6-os számú általános iskola, valamint a dévai Téglás Gábor iskola diákjai rövid előadást tartottak az 1848-as eseményekről.