Ha Arad megyében valahol, hát Tőzmiskének az aszfaltozott főútját – ami egyben megyei rangú út is – hosszú évekig olyannyira végigrondították a Tőz hídja felé, illetve onnan hazavonuló tehenek, hogy az ott naponta, újságszállítás ügyben közlekedő autónkat hetente meg kellett mosatni.
Ami nem kis gondot okozott, különösen nyáron, amikor a friss tehéntrágya felcsapódott, majd a nap ráégette a jármű oldalára, az úgy odakötődött, hogy az autómosók már irtóztak tőle. Mivel azonban minden rossz egyszer véget ér, az elmúlt nyár végén egy csapásra megszűnt a kellemetlen jelenség. Az ember hajlamos arra, hogy a dolgok jóra fordulását észre sem vegye, azt természetesnek tekintse, ezért nem is észleltük, hogy idén a tőzmiskei főút tiszta, ott a tehéncsorda nem akadályozza a forgalmat. Ez tulajdonképpen a kisiratosi eset kapcsán került előtérbe, ahol egymásnak feszül a tehéntartók és a rendezett, tiszta utcákat kedvelők tábora. A községi tanács által hozott határozatot, miszerint a legelőre, illetve onnan haza vonuló teheneket a gazdáik vezessék út közben, a tehenészek elutasítják. Egyelőre maradt a feszült patthelyzet, amire esetleg megoldással, jó ötlettel szolgálhat a tőzmiskei példa, ezért csordavonulás ügyben megkerestük Haász Tibor polgármestert. Aki elmondta: Tőzmiskén is feszültté vált a helyzet a főúton vonuló tehenek miatti naponta kétszer beállt forgalmi dugó révén, illetve az aszfaltos útnak a végigrondítása miatt, de virágot, zöldövezetet sem lehetett a főutcán telepíteni – ahol egyébként a községháza, az iskola, a fogorvosi rendelő, az üzletek mellett az ortodox templom is található. A községi tanácsban is megvitatták a tarthatatlan helyzetet, és világossá vált, hogy a Tőzön átívelő egyetlen hídnak kulcsfontosságú szerepe van, mivel a csorda csak azon átvonulva tud a legelőre jutni. Elhatározták hát a falutól mintegy 600 méterre, a mellékutcák kijáratánál egy kisebb, de a célnak megfelelő híd építését. A hozzá szükséges pénzt megpályázták, az elmúlt nyáron sikerült megépíteni. Azóta a tehenek a mellékutcákon vonulnak a falu szélén lévő gyülekező helyre kisebb csoportokban, tehát irányítani lehet őket. A központból történt kivezetésük egyetlen éve alatt is rengeteget változott a település arculata, ahol nem csak a pályázati úton nyert pénzből épült park az iskola és a községháza között, hanem a lakosság is sokkal többet áldoz a házak elejének a csinosítására, virággal, pázsittal, díszcserjékkel történő beültetésére. Mindent egybevetve, megéri a gondoskodást, az anyagi ráfordítást a teheneknek a legelőre és onnan haza történő, szervezett vonulására. Ha az megtörténik, nagy lendületet kaphat egy-egy település arculatának a javulása.
Hozzászólások