Magyarként rendőrnek lenni Romániában

Szeptember 2-ig lehetett jelentkezni a pótfelvételire a bukaresti Alexandru Ioan Cuza Rendőrakadémián a magyaroknak fenntartott helyekre. Ezúttal tizennégy helyet különítettek el a rendészeti és közbiztonsági szakon a magyarul érettségizett fiatalok számára (a vizsga és az oktatás nyelve román).

A nyári szesszióban 34 helyre 60-an jelentkeztek, de az előválogatás után csak 19-en jutottak el a felvételiig, és mindössze egy lánynak sikerült a vizsga. Az akadémián amúgy általában három-négyszeres a túljelentkezés. Lehet, hogy a magyar fiatalok körében nem túl népszerű a román rendőri szakma? Egyáltalán, lehet-e magyarként karriert építeni a román rendőrségen? Erről beszélgettünk Tiba József nyugalmazott főtörzszászlóssal és Jankó András nyugalmazott rendőrezredessel.

Az RMDSZ szorgalmazására különítettek el „magyar helyeket” a rendőrképzőn. A szövetség Arad megyei szervezetének munkatársai felkeresték a múlt tanév végén a végzős magyar középiskolásokat, hogy felhívják a figyelmüket erre a lehetőségre; a rendőrszakmáról Tiba József nyújtott felvilágosítást a fiataloknak.

Előnyök és hátrányok

Tiba József 25 év után vonult nyugállományba tavaly decemberben; nagyiratosi őrsparancsnok-kisegítőként kezdte pályáját, 1990–1996 között őrsparancsnok volt ugyanott, 1996–2004 között Aradon dolgozott a Forró nyomon csoportnál, majd a kisiratosi őrs megalakulása után annak volt a parancsnoka 2009 végéig. A rendőrszakma előnyei között említette a jó fizetést, a biztos állást, a rendőrnek és a családtagjainak járó ingyenes egészségügyi ellátást, vagy hogy az akadémiai diplomával jogtanácsosként és ügyészként is el lehet helyezkedni. „Én most egy őrző-védő kft.-nél dolgozom, mert megkértek, hogy vállaljam el a munkát. Keresettek a megbízható volt rendőrök ezen a téren” – mondta. A rendőrszakma hátrányai közé sorolta, hogy sok a munka, napról napra nő a bűnözés, alulfinanszírozott a rendőrség, nincs elég pénz üzemanyagra, nem kapnak golyóálló mellényt, a túlórákat nem honorálják megfelelően. „De még így is gyakran jobbak a körülmények, mint másutt” – jegyezte meg.

Jankó András nyugalmazott rendőrezredes 30 évig dolgozott nyomozóként az aradi bűnügyieknél. „Az akadémiáról jogi végzettséggel kerül ki a jelentkező, az egyetem alatt ösztöndíjat kap, ingyenes az oktatás, utána állást biztosítanak. Elég jól lehet keresni, mert rájöttek, hogy a korrupció megelőzéséhez az igazságügyben dolgozókat tisztességesen meg kell fizetni – mondta a volt nyomozó, hozzátéve, hogy nem érdeklődött utána, de szerinte kétezer lej körüli egy pályakezdő rendőr alapfizetése. – Miután nyugállományba vonultam, egy biztonsági cégnél voltam igazgató, utána magándetektívként dolgoztam, de rájöttem, hogy ehhez már öreg vagyok, majd a pécskai közösségi rendőrség parancsnoka lettem. Most is a szakmámba vág a munkám, békéltető vagyok. Ez az alternatív konfliktusmegoldás, és egy fél éve foglalkozom vele. Csak hét ügyem volt eddig, de kettő sikerrel járt, ami örömmel tölt el.” Nem fenékig tejfel a rendőr élete sem – Jankó András a hátrányok között említette, hogy mindig készenlétben kell lenni, egy-egy intézkedés két napig is tarthat úgy, hogy haza sem ér az ember. „Az emberekkel való munka is kissé idegölő, de nekem a főnökök fafejűsége okozta a legnagyobb gondot. A fentről kapott irracionális parancsok, a főnökökkel való súrlódások nagyobb fejfájást jelentettek néha, mint a bűnözők. Sok olyan parancsot kaptunk, aminek nem volt értelme, de végre kellett hajtani, nem volt apelláta” – sóhajtott.

Tiba József szerint az állam nem gondoskodik megfelelően a rendőrökről, ha bevetésen megsérülnek. Évekkel ezelőtt az egyik kollégája szolgálat közben vesztette életét, és a családja nevetségesen kevés egyszeri támogatást kapott az államtól. Jankó András szerint viszont van egyfajta „védőháló”, létezik szakszervezet, önsegélyző pénztár, amelyek segítik a bajba jutottat.

Érvényesülés

Lehet-e magyarként karriert befutni a román rendőrségen? – kérdeztem a két interjúalanytól. „1989 előtt nehezebben lehetett, de most már könnyebb – vélte Tiba József. – A belügynél is rájöttek, hogy kell a magyarul tudó rendőr, mert vannak települések, ahol – főleg az idősebbek – nem ismerik az állam nyelvét. Amúgy is nagyobb bizalommal fordul valaki a rendőrhöz, ha az az anyanyelvén beszél. Ezt tapasztaltam Nagyiratoson és Kisiratoson is, de volt rá példa Aradon is. Ha nyíltan elmondták a gondjukat, az segítette a mi munkánkat is.” Jankó András szerint nem számít, hogy ki milyen nemzetiségű. „Pláne manapság. A tudás, a rátermettség és az eredményesség a fontos. Aki idegen nyelveket beszél, számítógépes ismeretekkel rendelkezik, van jó szimata, és folyton képzi magát, az biztos érvényesülni fog” – mondta.

A rendszerváltás előtt mindketten megtapasztalták bizonyos fokig, hogy milyen is magyarként a román rendőrségen dolgozni. „Egyszer megkérdezték tőlem bizonyos emberek, hogy eldöntöttem-e, kinek a pártján állok: a magyarokén, vagy a románokén. A kollégáim látták, hogy nem éppen a megfelelő lett volna a reakcióm erre, és mondták, hogy üljek le, ne mondjak semmit. Rájuk hallgattam, így aztán nem lett semmi belőle – mesélte Tiba József. – Abból az időből sok ember rossz tapasztalatot őriz a rendőrökkel. A rendőrség próbálkozik, hogy megmásítsa ezeket az előítéleteket, de nagyon nehéz, és sajnos, mint mindenütt, itt is vannak fekete bárányok.”

„Az 1989-es rendszerváltás előtt nagyon meleg volt a helyzet, kifelé állt a szekerünk rúdja – emlékezett vissza Jankó. – A hírszerzésnél megváltak a magyar nemzetiségűektől, és ebből tudtuk, hogy mi kerülünk sorra. De közbejött a forradalom. Azután előny volt, hogy magyar vagyok, pláne, hogy németül és angolul is elboldogulok, mert minden külföldi küldöttségnek tagja lehettem.”

Miért lesz rendőr valaki?

Hogy van-e különbség magyarként rendőrnek lenni az 1989 előtti, illetve utáni Romániában, egyikőjük szerint sincs. Aki becsülettel végezte, illetve végzi a munkáját, azt akkor is tisztelték, és most is tisztelik – állították. Ugyanígy a pályaválasztás terén sem lehet különválasztani a két korszakot. „Mindig az igazság pártján álltam, és nem szerettem a bűnözőket, ezért úgy döntöttem, hogy harcolok ellenük” – mondta a nyugalmazott főtörzszászlós. Sokkal gyakorlatiasabb okokból döntött e pálya mellett a nyugalmazott ezredes. „Nem sikerült a felvételi vizsgám az agronómiára, és öt testvér lévén, nem volt könnyű a családnak taníttatni minket. Az volt a szempont, hogy ne kerüljön pénzbe az egyetem, hogy megálljak a saját lábamon. Ez sikerült, mert már az első naptól kaptam a zsoldot. Nem bántam meg, nagyon megszerettem a rendőri munkát, könyveket is írtam ebben a témában, most is érdekel a kriminalisztika” – mesélte az indítékát Jankó András. Tiba József csak egyet bán: hogy a bűnözőknek már több joguk van, mint a rendőröknek, vagy a sértetteknek. „Az emberi jogokra hivatkozva biztosítják ezeket nekik, de sokan visszaélnek ezekkel a jogokkal – mondta. – A börtönökben gyakran jobbak a körülmények és az ellátás, mint amit egyesek becsületes munkával tudnak teremteni maguknak és családjuknak”.