Majláthfalván volt az idei első olvasótalálkozó

2015. március 23. 17:26 (hétfő) /

Vasárnap délután négy órakor került sor a Nyugati Jelen idei első olvasótalálkozójára Majláthfalván. Balta János újságíró, valamint Kurjatkó Péter igazgató találkoztak a majláthfalvi olvasókkal, hogy megvitassák: mi hiányzik az újságból, miről olvasnának szívesebben, mivel nincsenek megelégedve. A körülbelül másfél órás kötetlen beszélgetés alatt sok kérdés felmerült.

Azzal indult és azzal is zárult a találkozó, hogy kellene egy személy, aki tartja a kapcsolatot a szerkesztőséggel, mert előfordul, hogy valamiről túl későn szerzünk tudomást, vagy nem is írunk róla. Ez ezért fordulhat elő, mert utólag sem kapunk beszámolót. Végül abban maradtunk, hogy az iskolával kapcsolatos eseményekről Bányai Mónika fogja értesíteni lapunkat, egyéb rendezvényekről Szécsi Ferenc tájékoztat minket.

Jólesett hallani azt is, hogy szeretik a Nyugati Jelent. Nem csak azért, mert magyar, hanem azért is, mert foglalkozik olyan dolgokkal, amelyek őket érdeklik. A román lapokban ilyet nem találnak, a temesvári magyar újság pedig nem nagyon foglalkozik velük. Szőke Mihály szerint azért is vannak nehéz helyzetben, mert Arad és Temesvár között helyezkedik el a település, és néha úgy érzik, mintha egyikhez sem tartoznának igazán.

A következő nagy téma a faluszéli tó volt: miért, hogyan, kitől kinek? Sípos György megyei tanácsos elmondta, hogy a termőföld újraosztásakor senki nem tartott rá igényt. Akkoriban le volt csapolva, és egy mocsaras vidék volt. Most már azonban ismét feltelt vízzel, jelenleg a polgármesteri hivatal birtokában van. Magánkézbe adni sem lenne jó, mert az a kevés profit, ami származik belőle, még kevesebb lenne. A tóban egyébként lehet halászni is, de a magyarországi tavak sok halászt elcsábítanak, mert „halat fogni és halászni nem ugyanaz”.

Szintén a tóval kapcsolatban említette meg Szécsi Ferenc, hogy az autósok letapossák a termőföldet, mikor halászni mennek. Hamarosan le lesz kövezve a tóhoz vezető út – aminek a megépítésére a falu pályázott – , hogy a tó sáros időben is megközelíthető legyen, illetve kíméljék az autósoktól a termőföldet. Magyarán, egyféle körgyűrűt fognak kialakítani, hogy megoldódjon a fenti probléma is.

A gazdakör volt a következő téma: azért alakult meg, hogy összefogja az embereket. Sipos György tanácsos azt vette észre, hogy egyszer csak ugyanazok az emberek szerveztek mindent. Ez jól működik, összerázza a gazdákat, és nem mindegy, hogy ki kit segít szükség esetén. Ha összetartanak a gazdák, mindenkinek jobb lesz.

Ráadásul büszkék arra, hogy „egy tenyérnyi föld sincs műveletlen”. Nem engedik, hogy parlagon maradjon bármi is, azt pedig még kevésbé, hogy mások szépen lassan az ő kárukra terjeszkedjenek. Az iskola igazgatónője, Bányai Eliza ezzel nem feltétlenül ért egyet, hiszen szemmel láthatóan fogynak nem csak a magyarok, a majláthfalviak mindenestől. Persze semmit sem lehet általánosítani.

A Majláthfalvi Hétvégék sorozatát sem szabad megszakítani. Igaz, a szervezők néha gondolnak rá, hogy túl sok vele a munka, ami senkinek sem hiányzik, de amikor látják a végeredményt, a mulató fiatalokat és embereket, a jó hangulatot, első gondolatuk, hogy jövőre is megszervezik. Szükség van rá!

Arra a kérdésünkre, hogy lesz-e utánpótlás, nem érkezett egyértelmű válasz. Kimondani, hogy nem, félelmetesen hangzik, azt mondani, hogy igen, nem lehet. Bizonytalan. Bányai Eliza szerint a gyerekek száma változóban van, korosztályonként eltér, pár év múlva várhatóan stabilizálódik majd a létszám, de most kevés a gyerek. Szőke Mihály szerint a fiatalok között nincs összefogás, noha a plébános úr szerint az egyház is próbálkozik az összetartásukkal. A lakosság is csökken: tavaly 27 temetés volt, és csak 5 keresztelő.

Sipos György szerint nincs elég munkalehetőség, de Bányai Mónika szerint, aki akar, tud dolgozni, buszjáratok szállítják munkába a helybeli embereket is. Most indul egy projekt, amelyre hátrányos helyzetben lévő nők jelentkezhetnek, és szociális munkás, gondozó vagy hasonló végzetséget biztosítanak, mellyel könnyebb elhelyezkedni.

A beszélgetés során szóba került a kialakított bentlakástér, amelyet azonban, sajnos, nem használnak, mert nem nagyon van rá igény. Annyiban hasznos, hogy a meghívottakat vagy a vendégeket itt el tudják szállásolni.

Jambrik Rozália egy második világháborús emlékműről és egy tájház szükségességéről beszélt. Mivel az iskola előtt álló első világháborús emlékműre, a második világégésben elhunytak nevei nem férnek el, egy új emlékműre lenne szükség, ezért elkezdték gyűjteni a halotti bizonyítványokat. Ebből nem lett semmi, mert nem gyűltek a bizonyítványok, de mivel a neveket tudják, lehet, hogy hanyagolni fogják az iratokat.

A tájház azonban egyszerre túl nagy lépés lenne. A faluban nincs is olyan ház, amelyik úgy néz ki, mint eredeti állapotában. Ezzel még várni kell.

Szőke Mihály tett egy javaslatot a Nyugati Jelennek, mégpedig azt, hogy az Aradi TV műsorát tegye bele a pénteki mellékletbe. Nagyjából ez volt az utolsó megjegyzés. Nekünk mindenképpen jólesett, hogy kedves fogadtatásban részesültünk, és a beszélgetés is hasznosnak bizonyult. 

Hozzászólások