Majláthfalvi remények

Tavaly, a Majláthfalvi hétvégének egyszerre megszervezett két változata élesen a felszínre hozta a magyar településen bekövetkezett megosztottság tényét. A vingai polgármester és a majláthfalvi RMDSZ-vezetők közötti nézeteltérés, sajnos, azóta sem enyhült, ezért a település fejlesztési elképzeléseit két forrásból próbáljuk megközelíteni.Ha szót érthetnek a polgármesterrelElőbb Sipos György megyei tanácsost, majláthfalvi lakost faggatjuk. –  Milyen fejlesztési elképzelések születtek a Vinga községhez tartozó bánsági településen?– Természetesen, nekünk is megvannak a magunk tervei, noha a polgármester miatt ezeket rendkívül nehéz, sőt egyeseket lehetetlen keresztülvinni. A tavalyi költségvetés összeállításakor ugyanis megegyeztünk a megye vezetőségével, hogy végre működőképessé tesszük a több mint egy éve átadott sportcsarnokunkat. Sajnos, a tervünk csak részben sikerült, ugyanis az udvar elrendezése nagyjából megtörtént, de a sportcsarnok központi fűtése még mindig csak ideiglenesen működik, villanyvilágítás is csak hosszabbító közreműködésével üzemel, mivel a háromfázisú villanyáram még mindig nincs az épületre csatlakoztatva. A jelenlegi állapotokról tájékoztattam a megye vezetőségét, ugyanis a hiányosságoknak a kiküszöbölésére a múlt költségvetésből a község 100 ezer lejt kapott, továbbá ugyanannyit az RMDSZ zsákjából a kultúrotthon tetőszerkezetének a felújítására…– De hát a legutóbbi Majláthfalvi hétvégén a polgármester azt állította, a sportcsarnok csatlakoztatási munkálatait elvégezték.– Szerintem valaki feltétlenül félrebeszél. Hogy melyik fél teszi, azonnal kiderül a helyszínen, mivel ez nem olyan dolog, amit le lehetne tagadni. A tényállás mindenképp engem igazol. Mint ahogy a kultúrotthon esete is, amelyiken egyetlen törött cserepet sem cseréltetett le, noha erre 100 ezer lejt kapott a költségvetésből. Megyei tanácsosként az utóbbi években Majláthfalvának sok pénzt szereztem, amit viszont rendszeresen másra költöttek. A rendeltetési célokra csak azokat a kormánypénzeket költötték, amelyeket nem lehetett másra fordítani. Mert igaz ugyan, hogy nem szavazunk rá, ezért nem kedvel bennünket, de azért sem fogunk rászavazni. Nekünk ugyanis teljesen mindegy, hogy hívják a polgármestert. A majláthfalviakat csak az érdekli, hogy az őket megillető pénzeket az eredetileg kijelölt céljainkra fordítsák. Mint mondtam, az utóbbi három évben ez nem így történt. Az idei költségvetés összeállításakor is felmerül a kérdés: ha Majláthfalva részére újra sikerül pénzt szerezni, az hova kerül? A megyei tanácselnökkel már megbeszéltem, hogy egyeztet a polgármesterrel is, akit megpróbálunk meggyőzni, hogy az RMDSZ által Majláthfalvára irányított pénznek oda is kell jutnia.– Mit szeretnének a faluban megvalósítani?– Nyilvánvaló, szeretnénk, ha végre üzemelne a sportcsarnokunk, a kultúrotthont fel kellene újítani, azon tetőt kell cserélni, ott központi fűtést kell építeni, nincs benne korszerű mosdó és illemhely. Legutóbb közadakozásból meszeltük ki a kultúrotthont. Azt is szeretnénk, ha a már annyiszor átbeszélt, régi buszmegálló eltűnne az iskola elől. Közveszélyessé vált, mert a gépjárművezetők a buszmegállótól nem látják az iskolából kifutó gyerekeket, akik ki vannak téve a balesetveszélynek. A régi helyett olcsón, kisméretű, elegáns várakozót lehetne építeni. A régibe amúgy sem megy be senki, mivel huzatos, állandóan ki vannak rajta verve az ablakok, amelyeket rendszeresen én vágattam be, amíg bele nem fáradtam. Az I. világháborús emlékmű mellé a II. világháborúban elesett majláthfalviak emlékművét is meg kellene építeni. Vingán már az egész központ ki van rakva parkolótéglával, ezért nálunk is elkelne a templom, az iskola és az óvoda környékének a rendezése. Amikor helyi tanácsos voltam, közmunkával rendbe tettünk egy kisközt, most viszont a másik kisköz vált járhatatlanná, azt a lakosok próbálják megjavítani. Mert nálunk nem úgy működnek a dolgok, mint Vingán vagy Monostoron, hogy közmunka esetén azonnal kiküldik a csapatot, amelyik elvégzi a teendőket. Mi az efféléket közmunkával tesszük, ahogy leköveztük az utcákat is. A saját gépeinkkel terítettük szét, egyengettük el a zúzott követ. Közben a vezetőség azzal dicsekszik, hogy kőburkolat fedi a mi utcáinkat is, noha azoknak a fele járhatatlan. Másik példa a vezetékes víz, amelyiknek a vezetésével dicsekszik ugyan, de még mindig nincs befejezve. Szerencsére, a kivitelező szavatartó ember, ha pénz lesz, bizonyára befejezi a munkát.– De hát megpróbáltak-e tárgyalóasztalhoz ülni a polgármesterrel?– Számtalanszor próbálkoztuk, soha nem tartott be semmit. Rengeteg olyan dolog van Majláthfalván, amit be kellene fejezni vagy el kellene kezdeni, de hát nincs a falunak gazdája. Ja, még nem is szóltam a bekötőutunkról, amelyikre sokszor szereztem pénzt, mégis szinte járhatatlan a rengeteg kátyú miatt. Természetesen, annyi pénzt nem lehetett szerezni, hogy egyszerre, végig felújítsuk. Ha azonban szakaszonként, a rendelkezésre állt pénz arányában javították volna, járható lenne a bekötőút. Olyan 3,5 kilométernyi szakasz felújítására szükséges pénzt a megyei tanácselnök ígért ugyan, de a munkát bizonyára Vinga belterületén kezdik. Azt sem bánjuk, csak végre az ott közlekedő majláthfalviak javára is történjen már valami. Már csak a németszentpéteri Maros-híd megépülésében reménykedem, amire a megyei tanács jóváhagyott 7 millió eurót. Arról próbálom meggyőzni a megyei vezetőket, hogy az Arad–Perjámos, illetve az Arad–Temesvár közötti legrövidebb út Majláthfalván keresztül vezet, amelyiknek egy szakasza már le is van aszfaltozva. Van olyan ígéret is, hogy a Vinga–Fenlak közötti utat megyei rangra emelik, ami jóvoltából másképp történne a pénzek leosztása. Kár, hogy ide fajultak a dolgok, mert a majláthfalviakkal madarat lehet fogatni, ha emberségesen bánnak velük. Summa summarum, a majláthfalvi megvalósítások főként azon múlnak, hogy a polgármesterrel szót tudunk-e érteni. Eddig nem sikerült, de reménykedni kötelező.Előbb tenni, azután beszélniTermészetesen a vingai polgármesterrel, Stoicu Luciannal is beszéltünk.– Polgármester úr, Sipos György megyei tanácsos azt állítja, hogy az általa a majláthfalvi sportcsarnok üzembe helyezésére, valamint a kultúrház tetejének a megjavítására szerzett pénzeket másra költötték.– Ugyan már, a kettőnek semmi köze egymáshoz. De hagyjuk, inkább mondja el pontosan, mi érdekli?– Milyen fejlesztési stratégiát dolgoztak ki a község, ezen belül Majláthfalva részére?– Majláthfalván a templomtól a temetőig megépítendő aszfaltos út, az iskola- és az óvodaudvar teljes rendezése, illetve az iskola előtti parknak és játszótérnek a megépítése mellett nem lesznek túl nagy beruházások.– Hol épül a park?– Ott, ahol van, az iskolával szemben, ahol padokat szerelünk fel, játszótér is épül.– Az iskola rendezése alatt mi értendő?– Az udvar kerítésének oldalsó hálóit fel kell szerelni, illetve további, kisebb munkálatok vannak még hátra. Ami a sportcsarnokot illeti, megbíztunk egy vállalatot, amelyik még az év elején meg fogja oldani a villanyáram csatlakoztatásának a kérdését.– A központi fűtést is ők véglegesítik?– Azzal más a helyzet. Ott ideiglenes csatlakozást készítettek, aláírták az átvételi jegyzőkönyvet, a végleges megoldással azonban senki nem törődött. Mi tulajdonképpen még tavaly véglegesen megoldottuk volna, csakhogy valakik bizonyára azon dolgoznak, hogy a munka ne készülhessen el. Kihívtam a közvilágítással foglalkozó vállalat szakembereit, akik el is készítették a háromfázisú áram csatlakoztatásának a kivitelezési tervét. Amikor a villanyszerelők a helyszínre értek, nem találták az iskolaigazgatót, ezért nem tudtak az épületbe jutni. Én nem akarok polemizálni, de ha a helyszínre hozom az embereket, akik számára nem biztosítják a munkafeltételeket, nem tudom, ki hibáztatható az áldatlan állapotokért. Mert ahelyett, hogy előmozdítanánk a dolgok megoldását, egyszerűbb másra várni, mutogatni.– Úgy hallottam, a kultúrotthon fedele befolyik. Azt mikor javítják meg?– Ugyan kérem, nem olyan súlyosak ott a gondok. Természetesen, ha szükséges, megjavítjuk. Éppen azért szereltünk oda fel világítótesteket. Reméljük, hogy a büdzsénk lehetővé teszi a megjavítását, akár a felújítását is.– Igen ám, de Sipos György attól tart, hogy a kultúrotthon felújításához hiába szerez pénzt, ha azt ismét eltérítik…– A kultúrháznak igazgatója van, aki bármilyen oda vonatkozó kérdéssel foglalkozik. Más példát mondok: a vingai kultúrotthon tetőszerkezetének a fele korhadt, ami egyáltalán nem mondható el a majláthfalviról. Természetesen, minden javítást el kell végeznünk, csak legyen hozzá pénzünk. Amint már az elején elmondtam, idén a faluban szeretnénk leaszfaltozni a templomtól a temetőig húzódó utat, elkészíteni a játszótérrel ellátott parkot, továbbá rendet teremteni az iskola és az óvoda udvarán, ahol kispályás futballkapukat, kosárlabdapalánkot, és bármit felszerelünk, ami szükséges.– A Vinga és Majláthfalva közötti aszfaltos út tele van kátyúval. Annak a felújítására gondolt-e?– 2008 óta készenlétben áll a jelzett út teljes felújításának a terve. A megyei tanácselnök megígérte, hogy idén elkezdődik az út felújításának a finanszírozása. Hogy mennyi pénzt kapunk rá, a megyei költségvetéstől függ.– Vingán milyen terveik vannak?– A 322-es kiírású projektre benyújtott pályázat szerint 3,2 kilométer hosszú utcaaszfaltozás (amiből 600 méter Majláthfalván), műfűvel ellátott sportpálya, a jelenlegi sportközpont korszerűsítése, felszerelése, szabadidőközpont építése szerepel a terveinkben. A 2,5 millió euró értékű beruházásnak, reméljük, idén beindul a finanszírozása. A pályázat jóváhagyása 99%-os, várjuk a Területfejlesztési Minisztérium rábólintását.– A majláthfalvi kultúrotthonban folyik-e valamilyen tevékenység?– Hogyne, ott pontosan meghatározott program szerint zajlik minden. Hetente foglakozik velük egy tánctanár. Reméljük, májusban őket is elvihetjük a tervezett franciaországi turnéra. Ha nem tudjuk mindnyájukat utaztatni, inkább lemondunk a turnéról. Mindenki megy vagy senki. Jó kapcsolatokat ápolunk néhány magyarországi településsel, ahol a szemlakiakkal együtt tavaly is részt vettünk a falunapok rendezvényein, ahova idén is el szeretnénk jutni.– Remélem, tudja, hogy mind az ön, mind a Sipos véleményét megírom.– Én egyenes ember vagyok, aki mindig kimondom, amit gondolok. Ha maga úgy látja jónak, hogy ütköztesse a különböző véleményeket, a maga dolga. Én viszont nem szeretem, ha szítják az ellentéteket. A valóságon semmiképp sem lehet változtatni, azok bizonyítják, kinek van igaza. Nem mindegy, hogy csak mondjuk, avagy tesszük is a dolgokat. Én megpróbáltam előbb tenni, azután mondani.Kétarcú igazságMajláthfalván nagyjából így fest a kétarcú igazság, amit tulajdonképpen a helybeliek érzékelnek igazán, akik a bőrükön érzik a valóban tetteknek vagy csak elmondottaknak a következményeit. Reméljük, az idei reményeiknek nem e kétarcú igazságból kell táplálkozniuk.