Már kapható a 2015-ös Évkönyv!

Kettős esemény helyszíne volt szerda délután a Jelen Ház díszterme, a Nyugati Jelen frissen megjelent, 2015-ös Évkönyvét, illetve Hudy Árpád újságíró, nyelvész az Irodalmi Jelen gondozásában napvilágot látott Hidegebb napok c. könyvét mutatták be az aradi magyar közönség előtt.   

A hangulatot emelte a Berettyóujfaluból érkezett Körömvirág együttes, melynek tagjai megzenésített versekkel tették színessé az Aradi Magyar Napok programjai közé ékelt rendezvényt. A formáció tagjai egyébként régóta zenélnek. Miczura Károly prímás például évekig a száztagú cigányzenekar tagjaként lépett fel, Kocsis Csaba (énekmondó, költő, író) 1978–1986 között Gál Csabával, a Naposcsibe együttes néven irodalmi műsorokkal járta az országot. Ványai Anita énekesnővel 2010 óta énekelnek együtt. Az Összefonódás című műsort 2013-ban újította fel Miczura Károly Kocsis Csabával és Rostás Farkas Györggyel. A két együttes 2014 márciusában egyesült és mutatkozott be először a Magyar Írószövetség Székházában, Körömvirág néven. A magyar irodalom határon inneni és túli, neves vagy mára elfeledett költőinek műveit zenésítik meg, a műsort most a Majorana estéje c. Böszörményi-verssel kezdték.

Az egybegyűlteket Bognár Levente aradi alpolgármester köszöntötte (őt elkísérte Cziszter Kálmán RMDSZ-es városi tanácsos) azzal a gondolattal, hogy az Aradi Magyar Napok csak a magyarsággal élnek és a magyarságnak köszönhetik létezésüket. „Nagyon fontos, hogy ilyenkor civilszervezeteink és mindazok, akik fenntartják és támogatják Arad kulturális életét együtt tudjanak dolgozni, hogy közösen szervezhessük meg ezeket a napokat”.

A Nyugati Jelen 200 oldalas 2005-ös Évkönyvét Jámbor Gyula újságíró mutatta be. A szerkesztők igyekeztek olvasmányos, érdekes, nem túl nehéz vagy filozofikus anyagokkal megtölteni a kötetet, melyben reményeink szerint minden korosztály talál ízlésének megfelelőt. Különös hangsúlyt helyeztek Arad történelmi múltjára, ízelítőként megemlíthetjük Piroska István A Forray és az Orczy családok – Aradi utcák híres névadói vagy Piroska Katalin Világhírű magyar operettek az első világháború idejéből c. írását. Puskel Péter helytörténész – ahogy azt már tőle az olvasók megszokhatták – érdekes, aradi vonatkozású anekdotákkal, kuriózummal gazdagítja a kötet tartalmát. De a napilap regionális felépítésére tekintettel nemcsak Arad, hanem a környékbeli megyék is helyet kapnak az Évkönyvben: Pataki Zoltán, a napilap temesvári munkatársa például arról ír, hogy 130 esztendeje gyúltak ki Temesváron az első utcai villanylámpák, Gáspár-Barra Réka dévai kollégánk a Retyezát egykori híres nagy vadászairól mesél. A kötetben helyet kap még (nem fontossági sorrend) Árpás Károly, Balázs Katalin, Balta János, Böszörményi Zoltán, Brauch Magda, Grosz László, Jámbor Gyula, Réhon József, Sipos Erzsébet és mások. (A rendezvényen egyébként néhány szerző személyesen mondott pár szót írásáról.) Természetesen idén sem maradtak ki a fiataloknak-gyermekeknek összeállított oldalak, a rejtvények, receptek, viccek stb. És persze azt se felejtsék el kedves olvasóink, hogy a vásárlók között értékes nyereményjeket sorsolunk ki.

„Jó itt lenni!”

A rendezvény második felében az aradi származású, Magyarországon élő Hudy Árpád (a volt 3-as líceum, ma Csiky egykori diákja) Hidegebb napok c., 32 írást tartalmazó kötetére tért ki Jámbor Gyula felelevenítve azokat a szép időket, amikor még munkatársak voltak az egykori Vörös Lobogónál. A publicisztikát szépirodalmi szinten művelő Hudy egyértelműen Cseres Tibor az 1942-es újvidéki vérengzés hátborzongató napjait felidéző Hideg napok c. regényére utal (melyből mellesleg nagy sikerű film is készült) könyvével. „Írásainak egy része „alkalmi’, azaz bizonyos alkalomra, mondjuk, évfordulóra született. Példaként idézném a Mindenképpen meg kell halnunk című, a varsói gettólázadás hetvenéves évfordulójára emlékező, tragikus végkimenetelű, ugyanakkor felemelő publicisztikát (…)  vagy A vasfejű góbé emlékezete című, Szentkatolnai Bálint Gábor alakját és nagyrészt elfeledett munkásságát felidéző írását. Hozzám azonban, érzelmileg, talán még közelebb állnak azok a publicisztikák, amelyekben az egykori Arad sehol sem jegyzett, sehol sem számontartott figuráit rajzolja meg: nagyanyját, aki nem akarta az elkobzott rádiókészülékek közül (miután a magáét nem találta) a másét hazavinni a rendőrség vagy a hivatal raktárából, a kisember-borbélyt és örökbe fogadott fiát és folytathatnám a felsorolást: ez utóbbi történeteket csakis egy szemtanú, esetünkben Hudy Árpád írhatta meg.” 

Közben Böszörményi Zoltán olvasott fel a könyvből.

Az 1955-ös születésű szerző elmondta, jó érzéssel tölti el, hogy részese lehet az Aradi Magyar Napoknak, hisz ki gondolta volna 40 évvel ezelőtt, hogy ilyesmire valamikor is sor kerülhet. Szerény mosollyal leplezett meghatódottsággal köszönte meg Aradnak, „a hely szellemének”, iskolájának, barátainak, hogy itt lehet és elismerte: „jó itt lenni”, mert az ember bármerre is vetődne a nagyvilágban, a szülőhazáját lélekben sosem hagyja el. Visszagondolt ugyanakkor az aradi szerkesztőségben eltöltött éveire is, ahonnan tulajdonképpen újságírói pályája is indult. És nem utolsósorban megköszönte a Nyugati Jelen, illetve az Irodalmi Jelen Könyvek kiadó tulajdonosának, Böszörményi Zoltánnak – aki egyébként ennél és másik köteténél is „bábáskodott” –, hogy kultúraszervező és mecénási minőségében ápolja és élteti a magyar kultúrát Aradon.   

A rendezvény a szerző dedikálásával ért véget, a háttérben a Körömvirág dallamai csendültek fel.