Megbeszéltük Nagyiratos gondját-baját

A Nyugati Jelen nem párt, amelyik csak a választások évében keresi fel szavazótáborát, hanem két szavazás között is kíváncsi olvasói véleményére, meghallgatja a szívfájdalmaikat, és ha tud, közbenjár az ügyintézésben – ezt hangoztattuk többször, és ehhez tartjuk magunkat a továbbiakban is.

Szerkesztőségünk ennek jegyében indította el 2010-ben is az író–olvasó találkozókat, amelyeken lapunk olvasói elmondhatják az újsággal kapcsolatos véleményüket, a helyi és országos elöljárók tevékenységére vonatkozó meglátásaikat, vagy a szomszéd miatti panaszaikat.

Elsőként Nagyvarjasra látogattunk, de a rendezvény időpontja vagy túl közel esett az ebédhez, vagy a varjasiaknak halaszthatatlan teendőik támadtak vasárnap kora délután. Ne miattunk bánják, hogy a távolmaradást választották, sokkal inkább azért, mert eljött a varjasi illetőségű községi alpolgármester, Szénási Sándor, akitől megtudhatták volna, hogy van-e jövője az iskolának a fejkvóta-rendszer bevezetésével, hogy áll a templom renoválása, miért akadt el a szennyvízhálózat építése, vagy az aszfaltozás. De meglehet, a helybélieket nem az érdekli, hogy mit miért nem csinálnak a falujukban, hanem az, hogy mikor kezdenek már neki valaminek…

Hiánypótló rendezvény

Kicsivel később, a nagyiratosi községházán több mint egy tucatnyi érdeklődővel beszélgetett Balta János és Pataky Lehel Zsolt szerkesztő, illetve Kiss Anna, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége aradi szervezetének titkára, aki a tanügyi rendszer változtatásairól szolgált hasznos tudnivalókkal az iskoláskorú gyerekek szüleinek.

A két és félórás találkozó elején kiderült, hogy gyakrabban kellene ehhez hasonló „kibeszélős” rendezvényeket szervezni, amelyen a helybeliek „kiereszthetnék a gőzt”, de ami fontosabb, az őket érintő információkat első kézből tudnák meg, és nem a sarki szóbeszédből. Ezért is volt jó, hogy az egyszerű érdeklődőkön kívül az alpolgármester, a községi tanács részéről Guth János, továbbá Papp Attila helyi RMDSZ-elnök és nem utolsó sorban György Zoltán plébános is jelen volt.

Az ilyen találkozókat pótolhatnák a falugyűlések, de a jelenlévők visszaemlékezése szerint rég volt ilyen, és a legutóbbi próbálkozás is botrányba fulladt. A többség azzal sem volt tisztában, hogy ha igazán érdekli a közélet, a község sorsa, részt vehet a helyi tanács ülésein, és ha nem is szavazhat, jelenlétével, véleményével, javaslataival befolyásolhatja a döntéshozókat.

Első kézből

A résztvevők megtudhatták, hogy Nagyiratoson húsz százalékkal nőttek a helyi adók és illetékek, a szemétszállítás díja fejenként havi három lejbe kerül, vagy hogy a közvilágításért havonta 6000 lejt fizet az önkormányzat – illetve nem mindig fizet, mert nincs rá elég pénz. Emiatt is akadozott az ellátás a múlt év végén, de hogy karácsony éjszakáján nem működött a közvilágítás, figyelmetlenségből történt, amit az illetékesek elismertek, és elnézést is kértek érte. (Amúgy takarékossági okokból csak minden második póznán égnek a lámpák,és péntek kivételével minden éjjel fél egytől hajnali háromnegyed ötig lekapcsolják a villanyt; Czank Ferenc olvasónk szerint ezt nem kellett volna megírnunk, hogy ne tájékoztassuk a hívatlan vendégeket…)

Szénási Sándor alpolgármestertől azt is megtudhatták a jelenlévők, hogy a szennyvízhálózat azért nem épül, mert a tervet az előző kormányváltáskor egyszerűen a sutba dobták a minisztériumban, ellenben a tornaterem építéséhez a község vezetőségének megkérdezése nélkül kezdtek hozzá – egybehangzó vélemények szerint fejetlenül, az iskolától fertályórányi járásra.

Magyarellenesség Nagyiratoson?

Papp Attila RMDSZ-elnök szerint szándékosan az iskolától messze jelölték ki telket a tornateremnek, hogy ne a magyar sorhoz legyen közelebb (bár az iskolában román és magyar gyerekek egyaránt tanulnak), és általában véve is magyarellenesség kezd eluralkodni Nagyiratoson: a még mindig magyar többségű községben nem alkalmaznak magyarul beszélő tisztviselőket a polgármesteri hivatalban, és – amit mások is megerősítettek – nem hajlandók meghallgatni azokat az időseket, akik magyarul szólalnak meg. Ezért a községi jegyzőt tették felelőssé, de mint Papp Attila mondta, ez a polgármester – az amúgy magyar rokonsággal rendelkező és magyarul is kiválóan beszélő Gheorghe Lăcătuş – beleegyezésével történik.

Lehet, hogy nem tudatos, de mégis ezt látszik alátámasztani az, amit az alpolgármester – György Zoltán plébános kérdésére – mondott: tavaly májusban megrendelték a kétnyelvű helységnévtáblákat egy kolozsvári cégtől, el is küldték azokat, és bár lett volna rá pénz, a polgármesteri hivatal nem fizette ki, így visszavitték, és ezért nincs a község minden bejáratánál helységnévtábla.

Alpolgármesteri ígéretek

Szénási alpolgármesternek sok teendője lesz a következőkben: a gyűlésen a nyilvánosság előtt megígérte, hogy utánanéz a táblák és a szennyvízhálózat ügyének, és a legközelebbi soros tanácsülésen a képviselőtestület elé terjeszti azt, hogy ha lehet, a lakosság igényeihez igazítsák az autóbuszjáratok menetrendjét, és hogy állítsák vissza a heti vásárokat (az idősebbek szerint régen kedden és szombaton is volt piac). Ha ez utóbbi megtörténne, rendezett körülmények között árulhatnák a termést a kisgazdák, nem beszélve arról, hogy a nagybani felvásárlók is eljönnének Iratosra, ami a termelők szerint a gazdaságon is lendítene valamelyest.

A plébános szerint az egyház és az önkormányzat közösen kellene megoldást találjon az ésszerű temetőgazdálkodásra, a Farkas házaspár (Rafael és Karolina) meg az oktatás jövője iránti aggodalma mellett kifejtette azt is, hogy hiányolja a közművelődést a településről. Papp Attila hozzáfűzte, hogy a sportélet is „megérne egy misét”, mert a helyi futballcsapatnak már nincs kötődése Nagyiratoshoz, miközben a tehetséges helyi fiatalok magyarországi egyesületekben rúgják a bőrt. Az öltöző, a pálya tönkremegy, de a polgármesteri hivatal közpénzekből finanszírozza a futballisták bankettjeit – állította az RMDSZ-elnök.

„Házunk tája”

Nem titkoljuk el a Nyugati Jelenrőlmondott véleményeket sem. Guth János kritikusabb hangvételt, több véleménycikket vár el az újságtól, míg Papp Attila azt szeretné, ha gyakrabban foglalkozna a lap Nagyiratossal, kiemelten a magyar vonatkozású eseményekkel. A magunk részéről annyit ígérhetünk, hogy a műfaji és sajtóetikai korlátokon belül, kapacitásunktól és anyagi lehetőségeinktől függően minden igénynek megpróbálunk eleget tenni.

A találkozón látszólag tettre kész, a falujuk iránt érdeklődő emberek vettek részt, és nagyon sok jó ötlet hangzott el, amelyeknek a megvalósításához viszont kellene egy vezéregyéniség, aki összefogja a közösséget. Talán nem veszik zokon a helybeliek, de Nagyiratosnak ez hiányzik a legjobban, hogy lépést tartson a korral. Különben a sok jó ötlet arra a sorsra jut, mint a három évvel ezelőtt épp a Nyugati Jelen mozgósítására közösségi munkával elültetett 450 facsemete többsége: gondoskodó locsolás nélkül, a vadkárok és vandál kezek hatására nem kapaszkodik meg a gyökerük.