Megemlékezések a Zsil völgyében

Ünnepi hangulat uralkodott szombaton a bányavidéken, amikor a magyarság Lupényban és Petrozsényban is megemlékezett a 166 évvel ezelőtti forradalmi eseményekről. 

A Mindenható is velünk tartott, hiszen a megemlékezések idején szép tavaszi napsütés volt jellemző, majd azok vége után elkezdett fújni a szél, majd eleredt az eső.

 

A rájuk bízott drága kincs megőrzése

Lupényban zsúfolásig megtelt a szakszervezetek házának nagyterme, olyannyira, hogy sokan állva, vagy a folyosóról tekintették meg az ünnepség első részét, melyen a helyi magyar iskola gyermekei, majd a magyarországi testvérváros, a keceli II. János Pál pápa nevét viselő katolikus iskola diákjai léptek fel színvonalas előadásokkal. A helyi gyerekek Petőfi-verseket – főleg Hunyad megyei vonatkozásúakat – szavaltak, míg a keceliek az 1848 március 15-én történteket adták elő.

Miután Benedekfi Dávid helyi RMDSZ elnök köszöntötte az egybegyűlteket, Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke nyilvánította ki elismerését a bányavidéki szórványmagyarság szívóssága, összetartása és jövőbe vetett reménye előtt. Távoli irodákban sokféle szórványstratégiát lehet kidolgozni, de ezek csak annyit érnek, amennyi megvalósul belőlük. A bányavidéki – különösképpen a lupényi – szórvány pedig évről évre komoly tartalommal tölti meg, építkezik és hosszú távú magyar jövőt tervez.

Miután Józsa Imre virágokat osztogatott az egybegyűlteknek, az ünneplő közösség magyar, székely, román és EU-s zászlókkal vonult át a közeli római katolikus templomba, az ünnepség második részére. Akárcsak az előző években, Lupényban most is a meghatóan szép felekezeti összefogás jegyében zajlott az ünnepség, katolikusok, reformátusok és unitáriusok együtt, magyarként hajtottak fejet a szabadság hősei előtt. Kovács-Szabadi Tünde református lelkésznő hirdetett igét, majd Koppándi-Benczédi Zoltán unitárius lelkész szólt az ünneplőkhöz, végül, pedig Marthy Attila plébános üdvözölte az egybegyűlteket. A szokáshoz híven, nemcsak az ünnepség helyszíne váltakozik évről évre a magyar egyházak között, hanem az egy évig más-más felekezet lelkipásztora által őrzött közösségi nagykönyv és a magyarság „kincsesládája” átadására is sor került: az unitárius lelkipásztor adta át ünnepélyesen a házigazda katolikusoknak, „a rádbízott drága kincset őrizd meg” felemelő Biblia-idézettel.

Dézsi Attila, Hunyad megye volt prefektusa, valamint Széll Lőrincz, a megyei ifjúsági igazgatóság ügyvezető igazgatója szép szavakkal köszöntötték szülővárosuk magyarságát, hangsúlyozván, hogy a hazatérés mindig erővel és büszkeséggel tölti fel. Benedekfi Dávid megköszönte a helyieknek és a magyarországi vendégeknek az együttműködést, a nemrég alakult nőszövetségnek pedig a kitartó munkát, mely során 300 nemzeti színű kokárdát készítettek. Szintén köszönetet mondott azoknak a lupényi családoknak, akik otthonukban fogadták a keceli vendégeket, illetve visszaemlékezett az 1990 óta folyamatosan megünnepelt Március 15-re. A felemelően szép, meghitt szombati ünnepség a katolikus templom kertjében néhány éve felállított székely kopjafa megkoszorúzásával ért véget. Melyet dr. Orbán Csaba nagyatádi orvos-politikus már pénteken megkoszorúzott, miután a lupényi és a nagyatádi kórházak együttműködéséről tárgyalt a helyi igazgatóval.

A megemlékezés ugyanis szombaton volt, a hétvége gazdag magyar programja azonban nemcsak abból állt. A helyiek szombat délelőtt elvitték a keceli vendégeket a bányavidéket övező hófödte hegyekbe, az ezeréves határra, vasárnap pedig a helyi és magyarországi diákok közös történelem- és földrajzórán vettek részt.

 

Köszönet az együttműködésért

A szomszédos Petrozsényban is együtt ünnepelt a három magyar történelmi felekezet, az RMDSZ és a helyi magyarság, s szintén a római katolikusok voltak a sorosak. A különbség csupán abból állt, hogy itt az ünnepség a templomkertben lévő székely kapu és kopjafa megkoszorúzásával kezdődött, az ünneplők azután sétáltak be a templomba az ünnepi megemlékezésre. Két román fiatalember román zászlók lengetésével és a „Székelyföld román föld” bekiabálással igyekezett megzavarni az ünnepséget, de a csendőrök rögtön közbeléptek és eltávolították a hangoskodókat.

Házigazdaként Szász János plébános köszöntötte az egybegyűlteket, majd Márton Árpád református lelkipásztor hirdetett igét, a „nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki életét áldozza barátjáért” bibliai idézetből kiindulva. 1848–49-ben a márciusi ifjakból lett szabadságharcosok ezt tették, életüket adták, hogy nemzettársaik szabadon élhessenek egy jobb és szebb hazában. Manapság nem vérünket kell áldozni a nemzetért, hanem annak jövőjét kell építeni a szülőföldön való megmaradás céljából, Jézus útján, a márciusi ifjak lendületes lelkesedése példáját követve.

Rövid felszólalásában Wersánszki Eduárd, a petrozsényi RMDSZ elnöke megköszönte az egybegyűlteknek, hogy ismét fontosnak tartották az együttes ünneplést a nemzeti szabadság napján, a magyarság végül is így éli meg 1989 után szabadságát.

Hasonlóan vélekedett Winkler Gyula is, a magyarság legnagyobb ideálját, a szabadságot most nem fegyverrel, hanem a demokrácia biztosította eszközökkel kell kivívni. A magyar szabadságot viszont nem mások kárára, hanem románokkal, ukránokkal, szlovákokkal vagy szerbekkel együtt képzeljük el, közösen kell küzdeni érte. Erre a Zsil-völgye mindig is példa volt, a különböző nemzetiségek mindig is összefogtak. A magyarság ünnepe Petrozsény ünnepe, hiszen a város 150 éves létezése alatt a magyarság rengeteget járult hozzá fejlődéséhez, ezért köszönet jár, megtisztelő számára, hogy együtt ünnepelhet a magyarsággal, hangsúlyozta a piros-fehér-zöld kokárdát magára öltő Tiberiu Iacob-Ridzi polgármester. Petrozsényban sosem volt helye a szélsőségeknek és sosem lesz, ellenkezőleg, minden nemzetiség ünnepe nagyon fontos, mivel hozzájárul a város multikulturalizmusának megőrzéséhez, vélekedett a polgármester.

Galambos Szilvia, a magyarországi testvérváros, Várpalota képviselője is köszönetet mondott a bányavidéki magyarságnak az összetartozás ajándékáért, hangsúlyozván, hogy a magyarság 1848–49-ben kovácsolódott össze modern nemzetté, ami azóta is olyan erős maradt, hogy a történelem viszontagságai sem tudták szétszakítani a nemzet lelkét.

Viorel Pascu helyi tanácsos a Böjte Csaba atya által néhány éve indított Jézus Szíve kollégium áldozatos munkája előtt hajtott fejet, sőt, hamarosan javasolja, hogy annak igazgatóját, Ács Évát díszpolgári címmel tüntessék ki. Az ünnepség a Jézus Szíve iskola diákjainak előadásával ért véget, mely során a nevezetes történelmi nap eseményeit mutatták be.