Meghatóan bensőséges együttlét, ünnepvárás

Vasárnap, a kiszentmiklósi Reménység baptista gyülekezetben 17 órától megtartott adventi zenés istentiszteleten dr. Sallai Jakab lelkipásztor köszöntötte a Krasznai Férfikórus kíséretében érkezett dr. Borzási István lelkipásztort, az Emánuel Egyetem tanárát, továbbá az Aradról és a környékről, Nagyzerindről, Ágyáról, Majláthfalváról, sőt Temesvárról is érkezett vendégeket. Örömének adott hangot, amiért együtt ünnepelhetnek, hiszen Jézus már egyszer eljött, és újra várjuk az eljövetelét. Arra nem csupán készülni, hanem készen is kell lennünk, mert bármelyik pillanatban megérkezhet, ezért fel kell készülnünk, hogy a színe elé állhassunk tiszta lelkiismerettel, megbocsátó lélekkel.

A továbbiakban köszöntötte az RMDSZ kulturális szakbizottságának az elnökét, az Aradi Kölcsey Egyesület alelnökét, Fekete Károlyt. „A legnagyobb öröm, hogy nem csak várjuk, hanem Jézus már itt van velünk, hiszen ahol ketten-hárman az Ő nevében együtt vannak, ott van Jézus is.” A kezdőének után Varga Géza gyülekezetvezető olvasott fel egy igeverset Lukács Evangéliumából. Ezt követően kifejtette: mivel mindannyian Isten gyermekei vagyunk, sokat kell imádkoznunk, hiszen háborúk vesznek körbe bennünket, ezért imádkozzunk, hogy békében ünnepelhessünk!

Kórusszolgálat, köszöntők

A lelkipásztori üdvözlet után a krasznai férfikórusnak a vezetője mondott köszönetet a meghívásért, ami egyben okot adott arra, hogy az eddiginél is többet gyakoroljanak. Amint kifejtette, maga már járt Aradon fiatal korában egy csoporttal, de mivel elámult a nagyvárosi látványosságon, nem vette észre, hogy lemaradt a csoporttól. Kissé megrémülve kereste a társait, de nem találta, ezért magában imádkozott. Egyszer azt érezte, hogy a csoportvezető a vállára tette a kezét, amitől megkönnyebbült, mert az Úr vele volt.

Az általuk előadott énekek közben a kórusnak a tagjai is egyenként bemutatkoztak, mindannyian azon érzéseiknek adtak hangot, ahogyan az Úr adventben, az ünnepvárásban megszólítja őket.

Dr. Sallai Jakab lelkipásztor megköszönte a krasznai kórustagoknak a bemutatkozást, majd szólásra kért több vendéget. Elsőnek Fekete Károlyt, a Kölcsey Egyesület alelnökét, az RMDSZ közművelődési szakbizottságának az elnökét, aki köszönetet mondott, amiért az ünnepi alkalmon együtt lehetnek, közösen várakoznak az Úr eljövetelére. Ebben az időszakban a Kölcsey Egyesület immár 15 éve megpróbálja összefogni az aradi magyar keresztényeket egy közös ünnepségre, amit évek óta a Kultúrpalotában szerveznek meg. Abban a palotában, amit több mint 100 évvel ezelőtt az őseink emeltek, hogy otthont teremtsenek a magyar közművelődésnek. Manapság, adventben a városok abban versengenek, hogy melyiknek fényesebb az ünnepvárása, csakhogy azokból kimarad a lényeg, mert százezrével világíthatnak az ünnepi fényszórók, de soha nem fognak úgy ragyogni, mint az Úr világossága a lelkekben. A lelki fények túlragyogják a pénz világának a fényeit, ahol minden van, csak az hiányzik, amiről az advent valójában szól. A római egyház ilyenkor tart rorátét, hajnali misét, amely a napnak a legkegyetlenebb időpontja, mert akkor van a leghidegebb és a legsötétebb. Arra figyelmeztet, hogy bizakodjunk, mert jön a valódi világosság! Ilyenkor Fekete Károlynak mindig eszébe jut Gárdonyi Géza csodálatos éneke: Fel nagy örömre… Abban nincs szó a csillogó-villogó ragyogásról, hanem arról, hogy a jászolban fekvő kisdedre a meleget is a marha leheli, mert azon a sötét, hideg éjszakán megszületett az égi és földi király, az Úr Jézus Krisztus. Fekete Károly arra kérte hallgatóságát, hogy a Kultúrpalotában december 9-én, pénteken 18 órától együtt ünnepelhessük az Úr eljövetelének a közeledtét, ahova mindenkit meghívott, elmondva, az elhozott meghívókon kívül hol lehet további ingyenes meghívókat igényelni. A koronavírus-járvány miatt az aradi magyarok és keresztények utoljára 2019 karácsonya előtt ünnepelhettek együtt. Éppen ezért, a mostani alkalom kiemelkedően fontos, hiszen az arad-belvárosi és a kisszentmiklósi egyesített baptista kórus fog énekelni.

Ezt követően értékelő hangzott el a magyar egyházak és a sajtó kapcsolatáról, ami jól működő, gyümölcsöző együttműködés, hiszen a különböző felekezetek hívei egyben a magyar sajtónak a nagy családjához is tartoznak. Az alkalmat megragadva, az eddiginél is szorosabb együttműködésre kérték fel a jelen lévő lelkészeket és a híveket.

Igehirdetés

Ezékiás próféta könyve 36. részének a 20–27. verseiből vett idézetből kiindulva, dr. Borzási István lelkipásztor visszaemlékezett az Arad megyében tett látogatásaira, elmondva, hogy az új imaházban első alkalommal hirdetheti az igét. „Mi Jézust várjuk, ahogyan megígérte, és ahogyan az előző ígéretek beteljesedtek, ez is biztosan teljesülni fog. Az Úr Jézus szerint azonban nem lehet tudni, mikor jön el újra, hiszen azt az ég angyalai sem tudják. Pál apostol is azt hitte, még az ő életében bekövetkezik az Úr eljövetele, a 60-as években írt utolsó levelében azonban már azt írta: A nemes harcot megharcoltam, a futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Tehát tudta magáról, hogy nem éri meg az Úr eljövetelét, mert az hazahívja.”

Az igehirdető feltette a kérdést: mit tennél, ha ma este hívna, ha rád köszönne, illetve számon kérné az eddigi életedet? „Az advent nagyon fontos, mert lélekben arra készít fel bennünket, hogy Jézus bármikor megkereshet. Nem holnapután vagy a jövő héten, hanem még ma este is hazahívhat. Erre való a mai este is, hogy készüljünk a vele való találkozásra, ezen az estén Ezékiás próféta könyvéből olvastunk fel néhány igeverset, ahol Isten azt ígéri, hogy cselekedni fog az Ő népe érdekében.

Amikor Jeruzsálemet a babilóniaiak lerombolták, előbb a népnek a színe-javát, a gazdagokat hurcolták rabságba, később azonban mindenkit elvittek Babilóniába. Azzal együtt tették, hogy miközben Jeremiás a templomban prédikált, a hívek biztonságban érezték magukat, abban a tudatban, hogy az Úr templomába nem törhetnek be. Az utolsó ostromkor azonban, amikor a városban elfogyott az élelem és a víz, nagy volt a szükség, betörtek oda. A király megpróbált elmenekülni, de elfogták, és a szeme láttára ölték meg a fiait, utána kiszúrták a szemét. A fiai legyilkolását látta utoljára, a népet gyalog hurcolták Babilonba több száz kilométert megtéve, sokan meghaltak út közben. E nyomorúságban azt kérdezték: hol van az Isten? Hogyan engedhette meg mindezt Isten? Amikor arra kérték őket, hogy énekeljenek, azt nem tudtak, csak sírni. Ezért a pogányok megfertőzték, gúnyolták a rabságban sínylődőket.

Magától adódik a kérdés: mi olykor nem dicsőséget, hanem gyalázatot hozunk-e az Úr nevére? Megfertőztetik az Úr neve az emberek között. Mi nem a magunk, hanem Jézus nevében imádkozunk Istenhez. Isten az Ő nevéért cselekszik, amikor a békét helyreállítja. Ugyanakkor a mi megváltásunkért, bűneinknek a megbocsátásáért is, Isten önmagáért cselekszik. A megtisztításnak van egy újszövetségi jelképe, a teremtés, a keresztség. Az nem csak megtisztítást, hanem Jézussal való azonosulásunkat is jelenti. Ma ezt nem lehet kifejezni meghintéssel, csak vízbe merüléssel, ezért gyakoroljuk a bemerítést, amivel Isten megtisztít, tisztára mos.”

A felsorolt okok miatt egyedül az Úré a dicsőség – összegezhető dr. Borzási István lelkipásztornak az igehirdetése.

Dr. Sallai Jakab köszönete, vacsorameghívása

A továbbiakban dr. Sallai Jakab kiszentmiklósi lelkipásztor mondott köszönetet az igehirdetőnek, illetve a vele érkezett férfikarnak a szolgálatért, az imaházat megtöltő híveknek és vendégeknek áldásban gazdag ünnepvárást kívánt. Ezt követően a december 9-én, a Kultúrpalotában sorra kerülő ünnepségnek az előkészületeit, a belépőjegyek beszerzésének a módját ismertette. Zárszavaiban az igehirdető lelkipásztort, dr. Borzási Istvánt, a krasznai férfikar tagjait, továbbá az Aradról és a környékről, Nagyzerindről, Ágyáról, Majláthfalváról, sőt Temesvárról is érkezett vendégeket közös estebédre hívta.