Megszelídíteni a digitális világot

Beszélgetés Csatlós Erzsébet Zsófia Hunyad megyei RMPSZ elnökkel 

A tavaszi vakáció első hetében a kolozsvári Gál Kelemen Oktatási és Módszertani Központ az RMPSZ Hunyad megyei szervezetével karöltve rendezett továbbképző tanfolyamot Déván. A pedagógusok digitális kompetenciájának fejlesztését célzó képzésről, a virtuális világban rejlő oktatói lehetőségekről mesélt Csatlós Erzsébet Zsófia, az RMPSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke, akit a rendezvényt követően Gáspár-Barra Réka kért mikrofonhoz.

A digitális oktatás napja korántsem áldozott le a világjárvány visszaszorulásával. Sőt! Az elmúlt két esztendő alatt olyan kognitív változások történtek a gyermekekben, melyek szinte lehetetlenné teszik, hogy kizárólag a hagyományos könyv-füzet-ceruza alapra támaszkodjunk az ismeretek átadásában. S bár gyakran (jogosan) úgy érezzük, hogy a virtuális világ hatalmába keríti a gyermekeket, a megoldás mégsem haszontalan tiltás. Eredményt csak hullámlovas megközelítéssel érhetünk el. Ha megzabolázzuk az elemi erővel ránk törő virtuális világot. Ha nyitottsággal, türelemmel megtanulunk eligazodni benne és effajta tapasztalatainkat gyermekeinknek is továbbadjuk. Ebben a szelídítési folyamatban nyújtott nagyszerű támaszt a tavaszi vakáció első hetében a kolozsvári Gál Kelemen Oktatási és Módszertani Központ és az RMPSZ Hunyad megyei szervezete által rendezett továbbképző, melyen Hunyad és Maros megyei, illetve bukaresti magyar pedagógusok fejleszthették digitális készségeiket.  A Téglás Gábor Elméleti Líceumban tartott jó hangulatú és igen hasznos képzést követően a fő szervezővel, Csatlós Erzsébet Zsófia Hunyad megyei RMPSZ elnökkel beszélgettünk.

– Sikeres és hasznos képzésen vagyunk túl. Senki sem bánta meg, hogy rögtön húsvét után két vakációs napot áldozott erre, mert olyan dolgokat tanultunk, amelyek biztosan nagy hasznunkra lesznek a munkánkban. A képzésen Portik Zsolt és Gidró Melinda csíkszentdomokosi tanárok mutatták meg, hogy mennyiféle lehetőségünk van digitális elemeket bevonni a tanóráinkba. Tehát ez a képzés nem a digitális oktatásról szólt, hanem arról, hogy a jelenléti oktatásban hogyan lehet hasznosítani a digitális eszközöket, vonzóvá téve a gyermekek számára a tantervben szereplő témákat. Nagy örömünkre itt Déván és nagyon sok más iskolában már minden tanteremben digitális tábla van, ami egy szenzációs lehetőség. Tulajdonképpen azt tanultuk meg, hogy milyen formában és milyen alkalmazások, platformok révén lehet beépíteni a digitális elemeket a tanórába.  Mivel a megyénkben nagyon kevés magyar pedagógus van, ezért Maros megyéből és Bukarestből is fogadtunk érdeklődőket. Nagyon köszönöm a Téglás Gábor Elméleti Líceum vezetőségének, hogy helyszínt biztosított a képzéshez, szálláslehetőséget a távolról érkezőknek és hogy nyitott arra, hogy a továbbiakban is hasonló jellegű képzéseket szervezzünk itt, amiből akár egy kis szakmai műhely is kialakulhat.

– Tanítói tapasztalata szerint mennyire lehet elengedni a gyeplőt? Hol a határ, ameddig beengedhető a digitális eszköztár az oktatásba, ahhoz, hogy a gyermekek még hajlandók legyenek elsajátítani a kézírást, olvasás, fejben számolás készségét?

– Tulajdonképpen e területen úttörők vagyunk. Nincs előttünk jól kitaposott ösvény. Rekord sebességgel változik a világ. Viszont tanítóként is rá kellett jönnöm arra, hogy nem fogok tudni szót érteni az elsős kisdiákjaimmal, ha teljesen hagyományos módszerekre hagyatkozom. Ugyanis ez a generáció már digitális eszközökön nőtt fel. Gondolkodásában, lelki fejlődésében, belső történéseiben is komoly változások történtek, és ezeket egyelőre egyszerűen nem értjük. Látjuk, hogy a gyerekek mások, másképp gondolkodnak, másképp megközelíthetők, de még nem tudjuk, hogyan. Amíg a jelenléti oktatásban kizártam a digitális eszközöket, rendesen elvonási tünetekkel küszködtünk. Amint megjelent az osztályunk falán a digitális tábla, biztonságban érezték magukat. Szemmel láthatóan ez az a világ, ahol otthonosan mozognak. Pedagógusként nagyon szépen lehet egyensúlyozni. Semmiképp nem adhatjuk fel azt, hogy a gyermekek megtanuljanak kézzel írni és az olvasástanulást is hagyományosan vittük végig. De a tanóráinkba olyan interaktív játékokat is beépítettünk, amiket a digitális tábla segítségével tudtunk játszani. Nem kell nyomtatni, krétát, filcet, papírt használni. Nagy előny az is, hogy a digitális táblán megjelent információk elmenthetők, visszanézhetők. Hatalmas lehetőségek rejlenek itt. A gyermek jobban odafigyel, jobban érdekli. Szerintem csak a tanár ravaszságán, körmönfontságán múlik az, hogy mennyire tudja elhinteni a gyermek lelkében, hogy azért nagyon fontos a könyv is meg az is, ami nyomtatva van.

– Hogyan tud egy pedagógus lépést tartani a mai diáksággal, illetve a digitális világ fejlődésével? Hiszen mire a tanárok többsége megtanult facebookozni, a diákok már rég Tik-tokon kommunikáltak. Van esély a pályán maradni?

– Hatalmas elszántság kell és egyfolytában tanulni, tanulni, tanulni. Hiszen amellett, hogy a digitális világban a divathullámok irdatlan sebességgel váltakoznak, meg kell keresni egy irányvonalat, amire építkezni lehet, amit mindig fel lehet dobni. Persze ez rengeteg munkát és türelmet igényel. Egy kétperces játék mögött sokszor egy órányi munka van. Egy digitális tanóra előkészítése akár több napot is igénybe vehet. Attól függ, milyen szinten áll az illető pedagógus a digitális kompetenciák terén. Ami vigasztaló, hogy ha valaki időt szán rá és megismeri a különböző platformok, applikációk működési elvét, otthonosan tud mozogni bennük anélkül, hogy különösebb számítástechnikai ismeretekkel rendelkezne. és az is nagyszerű, hogy a nagyobbacska gyerekek, a harmadikosak, negyedikesek már akár a feladatok megalkotásába is bevonhatók, mert értik és élvezik ezt a világot. A mostani képzésünk épp arról szólt, hogy nem csak elméletileg beszélgettünk az oktatásban használható felületekről, hanem gyakorlatilag kipróbálhattuk, hogy mi hogyan működik, ha valaki elakadt, segítséget kapott, mindenki saját tartalmakat gyárthatott. Annyira megtöltötték a tarisznyánkat, hogy mindenki úgy ment haza erről a képzésről, hogy legalább hat-hétféle lehetőséget tud majd használni a tanóráin.

– Említette, hogy a Téglás Gábor Elméleti Líceumban már minden osztályban digitális tábla van. Tartalmi szempontból mire támaszkodhat a pedagógus? Léteznek és használhatók-e a digitális tankönyvek? Vagy a különböző platformokra, applikációkra vannak utalva?

– A digitális tankönyvek évek óta bárki számára hozzáférhetőek, a minisztérium által közzétett internetes címen. Én bővebben az elemi osztályoknak szóló tankönyveket ismerem. Mondjuk számomra külön öröm az, hogy a hozzánk nyomtatott formában eljutott matematika tankönyv mellett digitálisan hozzáférhetek még négy másik magyar nyelven is fungáló tankönyvhöz, melyekben interaktív elemek is vannak. Elemi osztályokban nagyon fontos, hogy a tankönyvnek legyen interaktív eleme, amivel a gyermek játszhat, játszva tanulhat. Ezeknek a tankönyveknek általában vannak interaktív elemei, amit én használhatok. Nem kell kinyomtatnom, fénymásolnom, mégis mindenki hozzáfér. Belinkelhetem és a gyermekek otthon is gyakorolhatnak rajta. Van egy kis facebook csoportunk, ahová szoktam feltenni ilyen linkeket. A román tankönyvet is nagyon szeretem. Van egy teljesen digitális román tankönyv, azt mindig használjuk, mert nagyon szép, nagyon helyes kiejtéssel hangzanak el párbeszédek, nagyon sok interaktív elem van, ahol a gyerekeknek összekötni kell, rákattintani kell, a hallottak alapján kiválasztani a helyes választ. Olyan lehetőségeket is ad, hogy kép alapján párbeszédet alkossanak. Tehát a jól átgondolt és megalkotott digitális tankönyvek elemiben nagyon jól működnek. Általános illetve középiskolában nem tudom, hogy van, viszont ott már a gyermekeket rá lehet venni olyan közös tudástár kialakítására, amit a tanár irányításával a világhálóról begyűjtenek és amelyet elmenthetnek és bármikor felhasználhatnak. Ebbe mindenki bedolgozhat, mindenki gyűjthet információt. Úgyhogy szerintem rengeteg lehetőség rejlik ebben a dologban és én nagyon lelkesen tekintek a jövőbe és úgy gondolom, hogy össze lehet hozni a hagyományos és a digitális oktatást úgy, hogy a gyermeknek hasznára legyen és a munka élvezhető legyen. Mert tulajdonképpen ez a lényeg, hogy a gyerek élvezze, szeresse, benne éljen és szívesen csinálja. És akkor a tanulás úgy történik meg, hogy szinte észre sem vesszük.