Mesés alkalom a magyar népmese napján

A mesékben minden találkozásnak jelentősége van. Egy barátság, egy különös társ vagy akár egy tárgyhoz fűződő kapcsolat is fontos részévé válhat a történetnek, miközben olyan emberi érzéseket és tapasztalatokat hordoz, amelyek ma is közel állnak hozzánk. Erről győződhettek meg azok is, akik szeptember 30-án részt vettek Bíró Erzsébet meseterapeuta élőszavas mesemondásán az RMDSZ székházában.

Az esemény a székelyföldi Holnemvolt mesefesztivál részeként, de egyben az Aradi Magyar Napok programjába illeszkedve valósult meg, de nem véletlenül a magyar népmese napján, Benedek Elek születésének évfordulóján.

A másfél órába három különböző népmese fért bele: egy magyar, egy örmény és egy cseroki történet. Három különböző kultúra, mégis sok közös emberi tapasztalat: találkozások, próbatétel, veszteség, remény és az út, amelyen mindannyian járunk. A mesék különböző tájakról érkeztek, de a bennük rejlő üzenetek könnyen utat találtak a hallgatókhoz.

Egy-egy mese után lehetőség nyílt megállni, elidőzni a hallottak mellett, és együtt ránézni arra, mit mozdított meg bennünk a történet. Egy-egy motívum másnak mást jelentett, egy-egy mondat más emléket vagy gondolatot hívott elő. A mesék így lassan személyessé váltak: nemcsak a régiek történetei voltak, hanem mindenki számára egy kicsit a saját történetévé is alakultak.

Bíró Erzsébet élőszavas mesemondásában a történetek különös elevenséggel szólaltak meg. A mesék világában elcsendesedhetett egy kicsit a mindennapok zaja, és helyet kaphatott az, amire a hétköznapokban talán kevesebb figyelem jut: a belső kérdések, a megérzések, a remények és azok a felismerések, amelyek sokszor egy történet egyszerű szavaiban rejtőznek. Mert a jó mese nem ér véget az utolsó mondattal, valami tovább dolgozik bennünk, és talán éppen akkor kezd igazán mesélni, amikor már elhallgatott.