Messze-e még a messze?

Országjárása során a mesebeli Mátyás király azt kérdezte egy öregtől: „Aztán messze-e még a messze?” Értette a szót az öreg, meg is felelt rá a maga módján: „Hát bizony, már csak az ökröm szarváig.”

Közérthető nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy szűkült a látóhatár, a szem már nem képes vallatni a messzeséget, beéri a hozzá közellel, a kis távolságokkal.

Új évszám került a naptárra, és munkát is ad annak, aki vállalja bejárni a távot. Béres Margitnak, például, a Magyar Nyugdíjas Klub elnökének 52 szombat programjáról kell gondoskodnia. Számolt-e vele?

A kérdés nem éri váratlanul, megszokta, hogy a klubtagok tőle remélik az ötleteket, a hétvégi találkozások megtervezését, megszervezését. A kivitelezésben, megvalósításban azonban van segítsége – mondja elégtétellel, és fel is lapozza a klub naplóját, mutatja a feljegyzéseit, az idei esztendő műsorát: hagyományőrző foglalkozások, benne sütés-főzési házi versenyek, farsangolás, városnéző séták, meghívottak előadása, orvosi tanácsadás, az új kenyér ünnepe, húsvéti locsolkodás, múlt és jelen találkozása szobrokban, műemlékekben, nótadélutánok, kirándulások Magyarországra és szűkebb pátriánkba, a megye nevezetességeinek ismertetése, templomok szépsége közelnézetből, anyanyelvápolás, nyelvi játékok, név- és születésnapok köszöntése, nemzeti ünnepeinken való részvétel, közös színház- és múzeumlátogatás...

És talán még akadna említésre méltó program a tarsolyában, de visszatér az elmúlt szombat csoportos múzeumlátogatásához:

– Huszonhárman sorakoztunk a Teréz-bástya kiállítótermében, gondolom, nem volt szokványos az időskorúak bevonulása a teremőrök előtt, de nem volt szokványos a látvány a részünkre sem. A Temesváron nemrégiben feltárt régi korok tárgyi tanúit láthattuk közvetlen közelről, és meg is jegyezte közülünk valaki: lám, nem tudhattuk és nem tudhatjuk, mi van a talpunk alatt... A Teréz-bástyai kiállítás megnyitásáról még karácsony előtt a Nyugati Jelen újságcikkéből szereztem tudomást, és „tartalékoltam” a látnivalót az idei esztendőre, nyugdíjas társaim számára. Alig mertem hinni, hogy huszonhárman lesznek kíváncsiak a kiállított tárgyakra, az viszont nem lepett meg, hogy nem csak a török idők leleteit kereste a szemük...

Az esztendő bevezető beszélgetését telefoncsöngetés szakítja meg: Boros György magyarszentmártoni olvasónk hívja Manyit, hogy köszöntse, jó egészséget, további kitartást, lelkesedést kívánva neki születésnapja alkalmából.

No lám, ezt a jeles napot elfelejtette a nyugdíjas klub programjába iktatni Béres Margit. Kívánjuk, hogy tegye meg jövő ilyenkor és még sok évig!