Mi az örökség, ami utánunk marad?

A lugosi Református Egyházközség november 3-án, vasárnap délután hálaadó istentisztelet keretében ünnepelte újraalakulásának 110.  és Wegenstein-orgonája építésének 100. évfordulóját. 

Az ünnepi eseményt megtisztelte jelenlétével Ft. Csűry István királyhágómelléki református püspök, Francisc Boldea lugosi polgármester, az etyeki és szekszárdi testvérgyülekezetek képviselői, az egyházmegye esperese, lelkipásztorai, valamint a lugosi felekezetek képviselői, közéleti személyiségek, a templomot zsúfolásig megtöltő lugosi gyülekezet.

A résztvevőket Gál Zoltán lugosi lelkipásztor köszöntötte, aki a gyülekezet fiataljaival három egyházi éneket adott elő az istentisztelet kezdetén. Igét hirdetett Ft. Csűry István püspök, aki a 73. zsoltár 23–26 versét választotta a hálaadó alkalomra, mert annak szavai „közvetlenül a mai emberhez szólnak”. A püspök hálát adott azért, hogy 110 esztendővel ezelőtt a lugosi magyarok talpra tudtak állni, volt erejük az újrakezdéshez, megértették, hogy „Azt akarja a Jóisten, hogy olyan közösséget hozzunk létre, amelyben együtt vagyunk a mieinkkel. Hálát kell adjunk a 100 esztendős orgonáért, azért hogy ezeknek a csodáknak az élvezői vagyunk”. Ft. Csűry István püspök feltette a kérdést: mi az örökség, ami utánunk marad?

A választ az Úr adja meg: „aki velem tart, az megtalálja az örökséget!” Aki megfogja az Úr feléje kinyújtott kezét, és nem engedi el, az megtudja azt is, mi az örökség, amit ő örökít tovább és ő ajándékoz tovább.

 „Isten kegyelme vezessen ezután is bennünket” – ezekkel a szavakkal köszönte meg az igehirdetést Nt. Gál Zoltán lelkipásztor, aki az ünnepi esemény vendégeit invitálta a mikrofonhoz. A 110 esztendeje újraalakult lugosi református gyülekezetet a magyarországi testvérgyülekezetek nevében dr. Révész Jánosné etyeki lelkész, Kövári László szekszárdi képviselő és presbiter, valamint Francisc Boldea polgármester és Pozsár József, a helyi RMDSZ-szervezet elnöke köszöntötték. A lugosi Református Egyházközség 1903. november 8-án történt újraalakulásának eseményeit Nt. Fazakas Csaba, az egyházmegye esperese, volt lugosi lelkipásztor idézte fel, aki megemlékezett a lugosi templom Wegenstein-orgonájának 100 esztendős jubileumáról is. A hálaadó ünnepség résztvevői egyperces néma felállással emlékeztek meg a gyülekezet két jeles személyiségéről, dr. Higyed István lelkipásztorról és Szentmihályi Sándor gondnokról, akik a közelmúltban távoztak az élők sorából. A százesztendős orgonát dr. Méhes Balázs orgonaművész, a nagykőrösi Református Tanítóképző Főiskola Kántorképző Intézetének tanára, tiszakécskei kántor szólaltatta meg, aki D. Buxtehude és J. Pachelbel egy-egy művét, valamint a lőcsei Virginálkönyv egy részletét játszotta el a csodálatos hangszeren. A lugosi magyar közösség számára kiemelkedő fontosságú esemény szeretetvendégséggel zárult.