Minden nemzedék küzdelme

A Zsil völgyében, az ezeréves határ tövében is fejet hajtott az Erdély különböző vidékeiről oda került magyarság az 1848–49-es szabadságharc nemzeti hősei előtt. Mint minden évben, idén is közösen ünnepeltek a magyar történelmi egyházak, az RMDSZ, a civilszervezetek, magyarországi vendégek és egyszerű magyarok.

Petrozsényban az ünnepség a római katolikus templomkertben lévő kopjafa megkoszorúzásával kezdődött, majd az ünneplő közösség bevonult a templomba, ahol a házigazda, Ciprian Șcheianu plébános köszöntötte az egybegyűlteket. Ünnepi beszédében Lőrinczi Eszter fiatal unitárius lelkésznő méltatta az 1848-as márciusi ifjakat, akik karddal a kezükben vívták ki a magyar szabadságot. Manapság szabadok vagyunk, már nem kell kardot rántani, még jelképesen sem, a forradalmak ideje lejárt, hősi elődjeink már megvívták értünk ezt a harcot. Láncok és bilincsek nélkül is felvetődik azonban a kérdés: valóban szabadok vagyunk-e a különféle tiltások, ideológiák és izmusok szorításában? Mindentől nyilván nem lehetünk szabadok, de szabadok vagyunk széppé tenni mindennapi életünket, továbbhaladni az Úr útján a nagy cél, a nagybetűs Egész felé. Magyar keresztény identitásunkat nemcsak nemzeti ünnepeken, vagy a templomban kell hogy megéljük, hanem a mindennapokban is. Ez tesz valóban szabaddá minket.

Márton Zoltán református lelkész áldása után sor került az ünnepi köszöntőkre. Kutasi Csaba helyi RMDSZ-elnök az 1848-as márciusi ifjak erős közösségi szellemiségét méltatta, amely kiállta az idők próbáját, a magyarság annak köszönhetően kovácsolódott modern nemzetté a szabadságharc bukása ellenére. Az akkori nagy áldozatok által elért eredmény megőrzése minden nemzedék felelőssége, a jövőépítéshez erre kell alapozni. A piros-fehér-zöld kokárdával megjelenő Tiberiu Iacob-Ridzi polgármester a márciusi ifjak kiáltványából kiindulva vonta le a párhuzamot a mai kihívásokkal: van béke és szabadság, de nincs egyetértés. Utóbbit nem a Zsil völgyében hagyományosan harmonikus magyar–román viszonyra gondolja – amiért ismét köszönetet mondott a magyarságnak –, hanem a tágabb romániai társadalomra. 

Campanari-Talabér Márta, a magyarországi testvérváros, Várpalota polgármester asszonya szerint az évszámok élő mementók egy nemzet életében, március 15. pedig azért kedves a magyar léleknek, mert a szabadság iránti lelkesedést és összefogást jelképezi. Ennek tiszteletére jöttek el Petrozsényba, hogy közösen ünnepeljenek a Zsil-völgyi szórványmagyarsággal. Széll Lőrincz, Hunyad megye alprefektusa is a minden nemzedékre háruló jelképes szabadságharcra fektette a hangsúlyt ünnepi felszólalásában. Tavaly az erdélyi magyarság jelesre vizsgázott összetartásból, méghozzá kétszer is, idén mégis újabb komoly kihívással szembesül olyan politikai erőkkel szemben, amelyek visszafordítanák az idő kerekét, és visszahoznák az elnyomás és kilátástalanság sötét korszakát.

Az ünnepség a helyi Eminescu iskola magyar tagozata diákjainak verses előadásával végződött. A pedagógusok, illetve Lőrinczi Eszter és Ciprian Șcheianu felkészítése révén a gyermekek felemelően szép, szívhez szóló előadással tették emlékezetessé a nemzeti ünnepet. A nemzeti ima eléneklése után a közeli Jézus Szíve gyermekotthonban tartott szeretetvendégséggel ért véget a petrozsényi ünnepség.

Megmaradásunk bizonyossága

Lupényban a baptista templom volt az idei ünnepség fő helyszíne. Bálint Pál, a korábban Lupényban szolgáló nagyváradi nyugalmazott lelkipásztor a földi és a lelki szabadság kapcsolatára építette ünnepi felszólalását, hiszen Petőfi hívő ember volt. A magyar nemzet szabadságát a márciusi ifjak vívták ki 177 évvel ezelőtt, a magyar emberek egyéni szabadsága viszont csakis Istentől jöhet. A politikai szabadságért időnként újabb és újabb nemzedékeknek meg kell küzdeniük, ahogy a magyar történelem keserű tapasztalata bizonyítja, Krisztus lelki szabadsága viszont örökkévaló.

Rövid felszólalásában Ary László református lelkipásztor méltatta a márciusi ifjakat, hangsúlyozván, hogy hit és erkölcs nélkül nem lehet igazság, igazság nélkül pedig nem lehet szabadság. Alexandru Ruști római katolikus plébános a magyar történelmi nagyság előtt hajtott fejet, a lupényi ünnepségen is felszólaló Lőrinczi Eszter pedig alkalomhoz illő szabadságharcos verset szavalt el. 

Benedekfi Dávid helyi RMDSZ-elnök a maradandó kövekhez hasonlította a nemzeti ünnepeket. Ahogy a költő is mondta: a kő marad, építeni lehet rá, ugyanúgy a nemzeti ünnepek a szórványközösségek tartóelemei, melyekre összetartással maradandót lehet építeni. A bányavidéki magyarság különböző felekezetekhez tartozik, de ettől korántsem húz szét, éppen ellenkezőleg összefog a nemzeti ügyekért. Bodó József nyugalmazott történelemtanár a 177 évvel ezelőtti, békésnek indult események erdélyi és Hunyad megyei vetületéről tartott rövid előadást.

A hagyományokhoz illően a megemlékezés az lupényi magyarság kincsesládájának és nagykönyvének átadásával ért véget, melyet a reformátusok adták át egy évre a baptistáknak. Ezután az egybegyűltek a közelben lévő katolikus templom kertjébe vonultak, ahol az RMDSZ és az egyházak képviselői megkoszorúzták a székely kopjafát. A nemzeti és a székely himnusz eléneklése után szeretetvendégséggel végződött az ünnepség.