Mindig igennel felelünk-e Isten meghívására?

Szombaton a Pécskai Humanitas Egyesület által működtetett Hajnalcsillag Hit és Fény Közösségben megtartott találkozó a Mikulás-ünnepség jegyében zajlott. Hajas Erzsébet csoportfelelős köszöntötte az egybegyűlteket, akik között baráti látogatás alkalmával volt jelen Simó Ágnes, és leánya, Emese és gyámfia, Gergő a marosvásárhelyi Ügyes Kezek Alapítvány tagjai, Hit és Fény közösségi tagok. Ugyanakkor köszöntötte az első alkalommal jelen levő önkéntes segítőket, Matei Ramónát, illetve Klimbusz Orsolya szimpatizánst.

A Hónap Üzenetéből vett elmélkedés témáját, Hívtál, itt vagyok címmel, ez alkalommal Simó Ágnes dolgozta fel. Annak lényege: mindig igennel felelek, amikor hívnak? Gondoljunk Sámuel elhívására, ami emberi számítás, isteni elhívás. Mi is kiválasztottak vagyunk, Isten kiválasztott minket, hogy a Hit és Fény közösség tagjai legyünk. Ezt követően részletet mondott a hit és fény imájából: Jézus, te azért jöttél a földre, hogy megismertesd velünk Atyádat, a mi Atyánkat, és megtaníts minket, hogyan szeressük egymást. Küldd el nekünk a Szentlelkedet, hogy ő tegyen minket a megosztott, háborús világban a béke eszközeivé!” Nyitottak kell, hogy legyünk az elhívásra! Mi meghallottuk a hívást? Isten, emberek által szólított bennünket, embereket használ arra, hogy hívjon minket valamilyen küldetésre. A hit és fény küldetése: hirdeti, hogy minden ember egyedi, és mindenkinek vannak képességei, adományai, adottságai.

Sokakban felmerülhet, hogy a sérülteknek milyen adottságaik lehetnek? Mi azonban tudjuk, megtapasztalhattunk, hogy sok mindent kapunk tőlük: humort, sikerélményt, de tanulhatunk tőlük őszinteséget is. Ennek alátámasztására, idézte a leányának 16 évesen mondott gondolatait. Mert a „sérültek angyalok, akik azért vannak a földön, hogy próbára tegyék a szeretetünket és a türelmünket”.

Ezeken a próbatételeken sokszor elbukunk, de mindig újra felállunk és folytatjuk, mert „Uram, hallja a te szolgád”.

Éppen ezért, mindig halljuk meg a hívást, és a lelkiismeretünk dönti el, hogy jó hívást hallunk-e meg. Ha az esti magányomban magyarázom a bizonyítványomat, akkor valószínűleg, nem jó úton járok, mert félek az elköteleződéstől, félek attól, hogy elégek. Mert ha a gyertya nem gyúl meg, akkor füst marad, tehát világítanunk kell valaki mellett.

A továbbiakban, kis csengő hangja törte meg a feszült várakozást, megérkezett a megfáradt Mikulás bácsi, aki édességcsomagokat osztott a gyermekeknek és a fiataloknak, akik az ajándékokat énekkel, verssel köszönték meg.

A találkozó további részében énekek, játékok következtek, a foglalkozások valódi családias, bensőséges hangulatban zajlottak.

Ezúttal a Mikulást Juhász István, a közösséghez tartozó fiatal személyesítette meg, akinek egyúttal egy álma teljesült: egy alkalommal szeretett volna Mikulás lenni. Mivel a feladatot kitűnően ellátta, ezúttal is gratulálunk neki.

A szombati találkozót megelőzően, advent első gyertyáját a közösségben, november utolsó vasárnapján gyújtották meg a szeretet és az összetartozás jegyében. Ez alkalommal is színes programot szervezhetek a gyermekeknek és a fiataloknak, akik Hauca Erzsébet vezetésével, az általa előkészített kreatív, karácsonyi dekorációkat készítettek. A találkozókon egyre közkedveltebb testmozgás sem maradhatott el, Mos Andrea Tímea kineto-terapeuta vezetésével. A találkozó akkor is szeretetvendégséggel zárult.

Az Egyesület vezetősége ezúton is köszönetet mond minden önzetlen segítőnek és támogatónak. Köztük Matei Ramónának, Adina Belkonak, id. Lovász Györgynek és feleségének, Máriának, ifj. Kovács Györgynek és feleségének, Zsuzsannának, ifj. Borsos Árpádnak és a feleségének, Evelinnek, Bán Annának, Lobotka Etelkának; Kelemen Gábornak, Hauca Erzsébetnek és Juhász Dórának. A Pécskai Polgármesteri Hivatal és a Tanács támogatása nagyban hozzájárult a találkozó sikeréhez, ami azt jelenti, a Hajnalcsillagot működtetők, a támogatók, valamint az ott közreműködők is mindig igennel válaszolnak az isteni meghívásokra.