Minél hatékonyabban szolgálni a közérdeket

Tóth Csaba prefektussal, kormánymegbízottal a lassan mögöttünk lévő évet értékeljük.

– Prefektus úr, mit lehet elmondani a 2022-es évről?

– Az szinte hasonló volt a 2021. évhez, ugyanis akkor a járvány volt a főszereplő, ezért nagyon sok olyan intézkedést kellett meghoznunk, amelyek a lakosság számára nem igazán voltak népszerűek. S járvány lecsendesedett, de megjegyzem, az most is közöttünk van. A kórházakban kis létszámban ugyan, de még fekszenek betegek. Hála Istennek, a vírusnak most az a fajtája van közöttünk, amely haláleseteket nem igazán követel. A megyében mintegy 50 nyilvántartott beteg van, de azok az idők elmúltak, amikor a kórházak tele voltak fertőző betegekkel, akik közül naponta mintegy 10-en meg is haltak. Örömmel mondhatom: azok az idők elmúltak. Ám nehogy unatkozzunk, új kihívást jelent a váratlanul fellépett háborús helyzet, amelynek a kezelésére elég hamar megteremtődött a jogi keret is. Ami a Prefektúrára hárul, az első fázisban a háborús menekülteknek a fogadása, a megsegítése. Az első napokban a mi vidékünkre kevesen jutottak el, de az Ukrajnával határos megyékben hamar megjelentek azok a menekültek, akik segítségre szorultak. Hozzánk, Arad megyébe az első napokban azok a személyek jutottak el, akiknek volt megfelelő anyagi keretük, hogy biztonságos helyre kerüljenek, ezért nagy segítségre nem volt szükségük. Később azonban megjelentek azok a menekültek is, akik valóban segítségre szorultak. Manapság is működik a rendszer, miszerint lehetőségünk van az ellátásra szoruló személyek igényeinek a kielégítésére, amit a Katasztrófavédelmi Igazgatóságon keresztül biztosítunk, ugyanakkor az egészségügyi hálózatot is igénybe tudják venni. A menekültek gyermekei számára egy speciális státust dolgoztunk ki, melynek jóvoltából látogathatják az iskoláinkat is. A felsorolt feltételek nagyon hamar megszülettek, és azóta is biztosítani tudjuk azokat az ukrajnai menekültek számára.

– Hogyan működik az elszállásolásuk?

– Határozatot hoztunk, melynek értelmében szálláshelyeket alakítottunk ki, azokat viszont, az első hónap kivételével, nem veszik igénybe, mert azok általában iskolák bentlakásai, szociális intézmények szálláshelyei. Azok viszont, ha jó körülményeket is tudtak biztosítani, hosszú távon nem feleltek meg a menekültek igényeinek. Manapság a menekültek inkább magánszemélyeknél vagy az általuk keresett szállásokon laknak, ugyanis van rá törvényes keret, hogy az elszállásolás költségeit az állam fedezze.

– Tudni lehet-e pontosan, hogy manapság hány menekült személy él a megyében?

– Erre vonatkozó nyilvántartás nincs, mert ezeket a személyeket több kategóriába lehet sorolni: vannak, akik dolgoznak, többnyire olyan vállalatoknál, amelyeknek Ukrajnában volt kirendeltségük, és a háború beálltával olyan lehetőség adódott, hogy az itteni kirendeltségekben folytassák a munkát. A gyerekeiknek a jó része részt vesz valamilyen oktatási formában, de vannak olyanok is, akik pontos kilétét és a számát nem ismerjük, mert állandó mozgásban vannak. Mivel Ukrajnának nem a teljes területén dúl háború, ezért ott valamilyen formában normalizálódott a helyzet, tehát élhető körülmények alakultak ki.

Elsőrendű a schengeni csatlakozás

– Tekintve, hogy az év utolsó napjaiban vagyunk, milyen kilátásokkal kecsegtet az új év?

– Azokon a feladatokon kívül, amelyeket igyekszünk ellátni, illetve amelyekért a Prefektusi Intézmény létezik, úgy gondolom, hogy jövőre, ha nem jönnek előre nem látható kihívások, mint az ideiek voltak, akkor komolyabban foglalkozhatunk, illetve már idén is foglalkoztunk, az EU-s pénzforrásoknak a lehívásával. Azzal együtt, hogy mi közvetlenül nem veszünk részt, vagyis nem hívunk le uniós forrásokat, de igyekeztünk kapcsolatot tartani az érintett minisztériumok és a polgármesteri hivatalok között. Azért tettük, hogy utóbbiak minél több információval rendelkezzenek a pályázati forrásoknak a lehívásához. Szerintem ez a dolog működik, függetlenül attól, hogy vidéki önkormányzatokról vagy Arad Megye Tanácsáról van szó. Szerintem jövőre is fontos feladatunk lesz a tájékoztató-segítő szolgálatunknak a fokozása. Minden olyan lehetőséget meg kell ragadnunk, amellyel a vidéki önkormányzatok fejlesztési forrásokhoz juthatnak. Másik feladat – ami egyelőre nem rajtunk, sőt a kormányon sem múlik – szerintem van esélyünk, hogy jövőre az ország csatlakozhasson a schengeni övezethez. Ha megtörténik, más jellegű határrendészeti intézkedésekkel fog járni. Mert azzal együtt, hogy az osztrákok idén azt megvétózták, de bizonyára elmondták nekik, hogy a schengeni csatlakozással a határrendészet nem szűnik meg, csupán más formát fog ölteni. Akkor is ellenőrizni kell a határátkelőket, és el kell végezni mindazokat a feladatokat, amelyek a határrendészetre hárulnak, ha a határátkelőnél nem kell kötelező módon megállni. Úgy gondolom, hogy ebben a Prefektúrának is fontos szerepe lesz, a jelzett csatlakozás nekünk, határ menti közösségeknek nagy segítség lenne. Az a tömeg vendégmunkás, amely karácsonykor és húsvétkor áthalad az országhatáron a sajtónak egy remek téma, hiszen közvetlenül látható, milyen nagy tömegek kelnek át. A schengeni csatlakozás a határ menti közösségeknek lenne a legfontosabb, hiszen rengeteg testvértelepülési kapcsolat létezik, rengeteg olyan személyről tudunk, aki Magyarországon él, de Romániában dolgozik, illetve fordítva. Ha megtörténik a csatlakozás, megszűnne az adminisztratív akadály az országhatáron naponta történő átkeléshez. A csatlakozás nagy lendületet adna a gazdasági tevékenységnek is. Nekünk Arad megyében többszörös jelentőségű lenne, hiszen határ megye vagyunk, több határátkelővel.

– Gondolom, a Prefektúrának van rálátása arra, hogy az idei aszálykárok miatt tetemes veszteségeket elszenvedett gazdálkodók megkapták-e a nekik járó kártérítést?

– A kártérítés folyósításában a Prefektúrának nincs hatásköre, de két héttel ezelőtt volt találkozónk az Arad Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság képviselőivel, ezért tudjuk: az őszi vetésű búza és a repce elég jól termett. Komoly károkat a nyári aszály a kukorica, illetve a napraforgó-termésben okozott. Amiben mi is részt vettünk, az aszálykárokat felmérték, és tudtommal a kifizetések is folyamatban vannak, de azoknak az ellenőrzésére nincs jogkörünk. Amit a kártérítés igényléséhez procedurálisan szükséges volt megtenni, azokat tudtommal elvégezték.

– Köszönöm szépen a beszélgetést, további hatékony, közhasznú munkát kívánok!

– Én köszönöm a jókívánságot és a lehetőséget!