Minél sokoldalúbb pedagógusokra van szükség

A pedagógusi jogok világnapjának (október 5.) előestéjén adta át a Márki Sándor-díjakat a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Arad megyei szervezete. 

Az ünnepségről és a kitüntetettekről részletesen beszámoltunk már; ezúttal a díjátadón jelenlévő Lászlófy Pál véleményét közöljük a pedagógustársadalom mai helyzetéről. Az országos RMPSZ-elnököt a rendezvény végén kértük meg arra, hogy röviden értékelje az eseményt.

– Mit jelenthet egy pedagógus számára az olyan kitüntetés – mint például a Márki Sándor-díj –, amit attól a közösségtől kap, amelyikben dolgozik, amit a közvetlen kollégái ítélnek oda neki?

– Szerintem a legnagyobb elismerés, hiszen a közvetlen munkatársai azok, akik a legjobban ismerik a tevékenységét, és a tőlük jövő értékelés, méltányolás siker. Nekem tetszett ezen az ünnepségen, hogy a pályát befutó kollégákról való megemlékezés mellett azok is díjat kaptak, akik az utóbbi években szép eredményeket értek el az oktatás és nevelés terén, de nem feledkeztek meg a pályakezdőkről sem, köszöntötték az ifjú kollégákat, akik lehetőséget is kaptak a bemutatkozásra. Ez a három dolog kiegészítette egymást. Minden megyében azt kértem a tagszervezetektől: legalább mi, pedagógusok ne feledkezzünk meg arról, hogy az elismerés egyfajta visszajelzés, és mindenkinek jól esik. Szükség van erre, mert a társadalomtól nem mindig kapják meg az elismerést – ha ez viszont szakmai körökből jön, bátorítja őket a pályán maradásban, akik pedig már nyugdíjasok, azoknak a további életükhöz erőt ad, és igazolja azt, hogy érdemes volt pedagógusnak lenni.

– Valóban egyre több teher nehezedik a pedagógusokra, egyre több kihívásnak, elvárásnak kell megfelelniük?

– Igen, mert a gyerekek nagyon sok információhoz jutnak, és ebben az információhalmazban segíteni valakit az eligazodásban nem könnyű. Közel sem olyan a mai pedagógus helyzete, mint amilyen volt harminc vagy negyven, nem beszélve az ötven évvel ezelőttiről. A globalizálódó világ új feladatok elé állította a nevelőket, és ennek nehéz megfelelni: sokoldalúnak kell lenniük, pszicho-pedagógiai ismeretekkel kell rendelkezniük, és mindenekelőtt jó emberismerőknek kell lenniük. Mindezeknek a tulajdonságoknak a birtokában reménykedhet abban, hogy sikeres pályát fut be. Másképp csak „favágás” történik, mint manapság gyakran. Sokan hivatástudat nélkül választották ezt a pályát, és nekik, illetve a tanítványaiknak ez kínszenvedés. Ezek az ünnepségek talán segítik azt, hogy a pedagógusi munka elismertebbé váljon, mert jó volna, ha minél tehetségesebb és felkészültebb fiatalok lépnének közénk. Csak így remélhetjük, hogy az ifjúság is jó irányba fog indulni. Nem rosszabb a mai ifjúság, mint a régebbi, csak más körülmények között fiatal a mai fiatal – és most kell melléállni.