Nagy és kis évfordulók

Benne vagyunk az új esztendőben, de még az elején járunk. Előre is tekintek, de inkább vissza: 2015-re is jut számos, egészen, vagy csak félig kerek évforduló. Inkább emlékezésre, mint ünneplésre okot adó. Nem lapozok fel könyveket, az internetet sem „faggatom” meg, csak azt lajstromozom, ami felötlik bennem.

1895: Röntgensugarak, 1915 – Ypres: gáztámadás, 1920: Trianon, 1935: vörös prontozil – az első szulfonamid készítmény – és a K-vitamin, 1940: a II. bécsi döntés, 1945: egész sor 70 éves jubileumot generál – a haláltáborok felszabadítása, a Groza-kormány hivatalba lépése, a német fegyverletétel, az ENSZ megalakulása, Hirosima…

Nem folytatom. Ezek nagy események. Országokat, az egész világot érintők.

Vannak családias évfordulók (magánügy!), kisközösségeket érintők (kár elmenni mellettük!), és ott van az iskola.

Szép és megható – mondják: értelmetlen (?) – az iskolai jubileumok megünneplése.

Szívesen kitörölnék emlékeimből – olykor terhesnek tűnnek – bizonyos állomásokat, de még csak halványítanom sem sikerül azokat, jóllehet sem térben sem időben, személyemben, nem kötődőm hozzájuk.

Az aradi Katolikus Főgimnázium, a felső osztályos diákokat, az 1944/45-ös tanévre, nem tudta „beiskolázni”. Más városok iskolái fogadták be azokat, akik nem vállalták a hosszúra nyúló kényszervakációt.

Hat utolsó éves diák a helyi Moise Nicoara Lícemba iratkozott be. Meglepő (?), Ascaniu Crişan igazgató úr szívesen fogadta őket. Év végén a hat tanuló – Bokor Gábor, Hoffmann Viktor, Guttman Mihály, Killik László, Somló Imre, Steiner János – sikeresen leérettségizett.

2015-ben a 70 éves érettségi jubileumukat ünnepelhetnék. (70 éves érettségi találkozót talán még nem is rendeztek Aradon.) Somló Imrét és Guttman Mihályt nem régen veszítettük el. A hat diák közül egyedül Killik László él. Az elmúlt évben Aradon járt. Amikor valamelyik magyar televíziós adó kosárlabda-mérkőzést közvetít, az operator néhány másodpercre egy szakállas férfira összpontosít. Ő Killik Laci, a magyar kosárlabdasport nagy öregje.

Egy alkalommal szellemeskedni akartam:

– Laci! Te vagy itt a korelnök. Ha jól kalkulálok, a KG „legidősebb élő diákja” cím is téged illet.

Dr. Papp Attila közbe szólt.

– Bár, a háború miatt, én csak 1947-ben érettségiztem, valamivel idősebb vagyok Lacinál.

A KG „legidősebb élő diákja” cím odaítélésében akkor tévedtem. Czédly József és Heinrich Sándor – 1944-ben érettségiztek –, akkor még éltek. Mára az idő már korrigálta tévedésemet. Azért, még van bennem némi bizonytalanság, mert Karczagi Sándorról (1940) nincs értesülésem.

A hölgyek éveit lényegesen kisebb szigorral tartjuk számon. Hoszpodár Sára meglehetősen pontosan számolt be a 3-as számú középiskola esti tagozatán, 1960-ban végzett 30 tanuló sorsának alakulásáról.

Ha 70 éves érettségi jubileumra nem is emlékszünk, 65 éves már volt (utoljára 2013-ban) és lesz ebben az évben is, két párhuzamos osztály volt diákjai találkoznak. Az 1954/55-ös tanévben három osztály végzett (X. A, B, C ), a 60 éves találkozóról biztosan nem felejtkeznek el. Az 1960-ban érettségizett XI. A, B, C osztályok hagyományosan „nagy” találkozókat rendeznek, az ő figyelmüket fölösleges külön felhívni. Kerek, 50 éves jubileumot, ünnepelhetnek az 1965-ben búcsúzó XI. C és D, és az estis osztály diákjai.

A hajdani Magyar Pedagógiai Leányiskola 1950-ben és 1955-ben végzett „képzősei” is jubileum előtt állnak, éppen úgy, mint a Ioan Slavici Líceum 1960-as és 1965-ös végzősei.

Az aradi Kereskedelmi Középiskola utolsó végzős osztálya (1955) a 60 éves érettségi találkozóra készülhet.

Ha a félévszázadosnál kisebb jubileumokat is számba vesszük, az aradi 1-es, a 2-es ipari líceumok, a pécskai magyar líceum diákjai is megszervezhetik a hagyományos találkozókat.

Lehet, az osztálylétszáma erősen megfogyatkozott, hiányozhat a szervező erő, de ne feledjük, ősszel Aradon, Véndiák-találkozó lesz, a XIII. Be kell sorolni a „védő ernyő” alá. Az alma mater befogad. Fejezzük ki ragaszkodásunkat a magyar iskolához, az anyanyelvű oktatáshoz. Találkozzunk!

A Kálvin János utcai iskolában 1990-ben nem végzett osztály. Akkorára lényegében elfogytak ott a magyar osztályok, mindössze kettő maradt, de az 1990/91-es tanévvel új időszámítás kezdődött. A 2014/15-ös iskolaév a 25. – negyedszázad – ez is jubileum.

Megemlékezésre ad alkalmat Fodor Gábor (1915–2000), egykori diák (1932) életpályája is. Minden kétséget kizáróan a Kálvin utcai iskola diákjai közül ő futotta be a legfényesebb karriert. Ünnepelhetne Arad, Szeged, Morgantown közösen. A budapesti CHINOIN gyógyszer és vegyészeti termékek gyárát is be lehetne kapcsolni.

100 év! Ez így, talán már nem is kis jubileum.