Nagyon komoly sport, de kikapcsolódás is…

Id. Pénzes Zoltánnal, a nagyszalontai Hajdú Íjász Egyesület elnökével a közelmúltban, Kisjenőn szervezett nemzetközi íjászversenyen találkoztam és azonnal feltűnt a korhű, hagyományos ruházata, felszerelése.

– Kérném, mutassa be az íjszerszámait, illetve a ruházatát!

– Amiben az íj van, az a magam által, bőrből készített hagyományos készenléti íjtartó. Az övemen oldalt viselem a tarsolyt, amiben a lovasok által használt tűzszerszámokat, kisebb használati eszközöket tartottak. A tarsolylemez, ami kézzel készült rézveret, Czank György képzőművész munkája. Az ivókürtöt eredeti rajzok alapján magam készítettem marhaszarvból, aminek a hegyét levágtam, hogy kürtként működjék, de a vékonyabb végét ujjal bedugva, inni is lehet belőle. A kürt rézkarcolatú rögzítővel, bőrszalagon lóg. Az ugyancsak bőrből készült tegezben tartjuk a nyílvesszőket. Az általam viselt orosznyakú ing hagyományos pityke csontgombokkal záródik. A visszakunkorodó orrú, könnyű nyári bőrcsizma, illetve a szőttes anyagból készült nadrág nyári viseletet képez, mert nincs rajtam az ugyancsak szőtt anyagból készült kaftán. A felszeléshez tartozik a süveg, ami szintén bőrből készült, fókaprémmel szegélyezve, azt is magam készítettem…

– Nem meleg ilyenkor a bőrsüveg?

– Melegebb, mint nélküle, de mindig jobb, ha az ember sapkát vagy süveget visel, mint nélküle.

– Milyen íjjal rendelkezik?

– Ez egy negyvenfontos, modern, laminált pusztai C, magyar íj. Azért C, mert leajzott állapotában C alakot ölt. A nyílvesszők madártollal vannak felszerelve.

– Meddig tartanak a nyílvesszők?

– Akár évekig is használhatók. Mindaddig, amíg neki nem csapódnak valamilyen szilárd tárgynak, amitől eltörhetnek. A fémhegyet, illetve a nukkot cserélni lehet rajta, a fatest a legsérülékenyebb. Én általában tízes széria nyílvesszőt használok, ami egy év alatt általában tönkre megy. Egy-egy versenyen általában hat vesszővel kell megjelenni.

– Hol gyártják a nyílvesszőket?

– Példának okáért, az én rézhegyű nyílvesszőimet ifj. Pénzes Zoltán, a fiam gyártotta Békéscsabán, ahol lakik. A nyílvessző farésze fenyőfából készül, a nyílvezető pulykatollból van.

– Nagyszalontán hivatalosan bejegyzett egyesületbe tömörülnek az íjászok?

– Igen, 10 éve alakult, október 14-én szervezünk egy jubileumi, nagy íjászversenyt. A Hajdú Íjász Egyesületnek magam vagyok az elnöke. A tagság létszáma nagyon változó, mert ilyenkor, nyáron, miután a fiatalok leérettségiztek, sokan szétszélednek, egy részük átment Magyarországra.

– Ezek szerint ön tíz éve íjász?

– Valóban, akkor ismerkedtem meg az íjászattal a Gyulai Lovas Íjász Klubban tevékenykedő barátaim segítségével. Ők tanítottak, hoztak nekünk íjakat, amelyekkel azóta is rendszeresen gyakorolunk, részt veszünk a környékben szervezett íjászversenyeken.

– Ön szerint az íjászat sport-e vagy kikapcsolódás?

– Ez egy nagyon komoly sport, ami ugyanakkor kikapcsolódás is. Íjászatban Európa-, de világbajnokságot is szerveznek. Kis Nagy Zoltán a Kecskeméten szervezett Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett. A jelzett bajnokság háromnapos volt, de a legtöbb verseny egynapos, ami nagyon komoly felkészültséget igényel. Példának okáért, az én negyvenfontos íjammal tett minden lövés 25 kiló súlynak a megemelésével egyenlő erőkifejtést igényel.

– Milyen gyakorisággal tartják az edzéseket?

– Én, a hatvanas éveim küszöbén már keveset edzek, ritkán járok versenyre, inkább csak a barátokhoz Kétegyházára, Nagyváradra, Gyulára, Békéscsabára, illetve a hozzánk legközelebb eső Kisjenőre járok el. Koromnál fogva nagy versenyekre nem megyek, de verseny előtt felkészülök, ami azt jelenti, hetente egyszer lövök célba. Régebben viszont, amikor még versenyeztem, hetente háromszor lőttem célba, esetenként két órát.

– Nyert-e komolyabb díjakat?

– Hogyne, Kétegyházán, Érmihályfalván, Székelyhídon, de Nagyszalontán is nyertem. Mivel visszavonuló-félben vagyok, a versenyeken általában a középmezőnyben végzek. Két évvel ezelőtt, a Magyar Országos Bajnokságon az ötödik helyet szereztem meg.

– Köszönöm szépen a beszélgetést, további kellemes, kikapcsolódással vegyes íjászást kívánok!

– Én köszönöm a lehetőséget.