Nem… de mégis

Évek óta áll szinte teljesen üresen, egyre leromlottabb állapotban a Ligeti-tó melletti volt szakszervezeti kultúrház, amelynek a peres eljárásokkal összefüggő tulajdonjoga a be nem fizetett adók és illetékek kapcsán is évek óta húzódik a város vezetésével. A vitás ügyről a napokban tartott sajtótájékoztatót Arad polgármestere, Călin Bibarț, aki a kezdetig visszamenve magyarázta a helyzet jelenlegi állását. „A ’90-es években a szakszervezetek folytatták tulajdonosi tevékenységüket az épületben, és a 2000-es évek környékén kormányhatározattal a territoriális adminisztratív egységek tulajdonába lettek bejegyezve a szakszervezeti házak. Ekkor a ligeti park az épülettel együtt a Városháza tulajdonába került. Ezt a döntést nem támadták meg, ne kérdezzék, miért, a lényeg az, hogy a szakszervezetek továbbra is érvényesítették tulajdonosi jogukat: az épületet soha nem adták át, továbbra is felvették a bérleti díjakat és azokat a juttatásokat, amelyekre ott jogosultak. 2013–2014 folyamán a Városháza Pénzügyi Osztálya a törvények szerint öt évre visszamenőleg, vagyis a 2008-tól 2013-ig tartó időszakra vonatkozóan ellenőrzést végzett, mivel a szakszervezetisek nem fizettek sem adót, sem semmilyen illetéket a helyi önkormányzatnak” – magyarázta a polgármester. Az akkori felmérés 2,8 millió lejes kártérítést határozott meg a város javára.

Nem a miénk

„A szakszervezetek jogi úton megtámadták a döntést, azzal érvelve, hogy az épület nem az övék, így nem fizethetnek utána adót. A bíróságon kimondták, hogy valóban nem ők a tulajdonosok, nincs fizetnivalójuk. Ez a jogi folyamat 2015-től 2016-ig tartott. Ekkor kerültem alpolgármesterként a Városházára, és szereztem tudomást erről a telenovelláról. Ekkor mondtam azt: rendben, ha nem ők a tulajdonosok, és nincs fizetnivalójuk, ürítsék ki az épületet, és adják át a városvezetésnek. Újabb meglepetés. Perbe fogtak minket azzal, hogy ők a tulajdonosok, és a per 2016-tól 2021 végéig húzódott. Azért tartott ilyen sokáig, mert először az Aradi Törvényszékre mentünk, majd Temesvárra, ahol megszületett a végleges döntés, miszerint mi vagyunk a tulajdonosok. Megkezdtük az átvételi eljárást, majd újabb meglepetés ért minket: a temesvári törvényszékről telefonon értesítettek, hogy meggondolták magukat, és hogy az alkotmánybíróság határozata értelmében az épület értéke nagyságának függvényében a döntés nem végleges, meg lehet támadni a Legfelsőbb Bíróságon.  Természetesen a szakszervezetisek kihasználták a figyelmeztetést, és újratárgyalást kértek. Kérték a dosszié visszaküldését a Temesvári Táblabíróságra, míg végül 2021 végén, 2022 elején megszületett a végleges döntés: a szakszervezet a tulajdonos.” 

A miénk

Miután a helyzetet végérvényesen tisztázták a törvényszéken, a városvezetés visszatért az eredeti tervekhez, hiszen a 2008-tól 2013-ig terjedő időszakban a szakszervezetek 2,8 millió lejjel tartoztak a ki nem fizetett adók és illetékek miatt, s ezek a peres ügyek ideje alatt csak tovább halmozódtak. „Javasoltam a pénzügyi ellenőrzést és az adók és illetékek kifizetését a város felé. Elsőre nem akarták átadni a dokumentumokat, ezért újra próbálkoztunk, pénzbírságra figyelmeztetve őket, kérve, hogy igazodjanak az ellenőrzési rendhez, vagyis 5 évre visszamenőleg plusz 3 év, amíg a pandémia tartott, plusz 5 év, amíg a peres ügyek tartottak, ami összesen 13 évnyi pénzügyi anyag ellenőrzését jelenti. Az ellenőrzési folyamat még tart, várjuk a végeredményt. Biztosak vagyunk benne, hogy újra megtámadják majd a törvényszéken a döntést, de a végösszegtől függetlenül a város tulajdonába fog kerülni az épület. Nem lehet, hogy adót/illetéket ne fizessenek 32 éven keresztül, és minden alkalommal, mikor fizetniük kéne, azt mondják, hogy nem ők a tulajdonosok, aztán hogy mégis azok. Amikor bevételed van, tulajdonos vagy, amikor fizetned kell azért, hogy megőrizd a tulajdonosi mivoltod, azt mondod, nem vagy az. Ezek bukaresti trükkök” – mondta a polgármester. A polgármester attól függetlenül, hogy mekkora lesz a végső összeg, amivel a szakszervezetisek tartoznak, szinte biztosra veszi, hogy nem tudják kifizetni, s így a város a fizetés helyett megkaphatná az épületet, amelyet az eredeti tervek szerint szeretnének felújítani, főként a nagytermét, amelyben aztán házasságkötő termet rendezhetnének be, vagy egyéb események alkalmával használhatnák. „Én a kötelességemet teszem, hogy megkapjuk az adók és illetékek értékét, ha lehet pénzben, viszont ha ez nem lehetséges, akkor elvesszük az épületet” – mondta Călin Bibarț.