Nem marad szomjasan

Európában a sör hagyományosan a kontinens középső, mérsékelt éghajlatú térségében népszerű. A kellemes éghajlatú mediterrán déli országokban, ahol a szőlő nagyszerűen megterem, inkább a bor jellemző. A hidegebb északi országokban viszont nemhogy a szőlő nem terem meg, de még a sör sem túl népszerű, arrafelé komolyabb „fűtőanyag” szükséges, hagyományosan a tömény szesz terjedt el. Európában Csehország és Németország vetekszik a sör igazi hazája címért, de Belgium és Hollandia is nagy történelmi hagyományokkal rendelkezik. A modern ipari termelés és szállítás nyomán a sör egyre népszerűbbé vált szinte minden európai országban, olyanokban is, mint például Magyarország és Románia, ahol néhány nemzedékkel korábban még jócskán a bor mögé szorult.

Melyek tehát a legjelentősebb sörtermelő országok? Az Eurostat adatai szerint a sorrend a következő az unióban:

Ahogy várható volt, Németország az EU első számú sörtermelője, 80 milliós lakossága eleve nagyméretű belföldi piacot jelent. A tízmillió lakosú Csehországban a belső piac jóval kisebb méretű, a 40 millió lakost meghaladó, illetve megközelítő Spanyolországban és Lengyelországban viszont már jelentősebb a belső piac. A sörtermelés ugyanis lakosságfüggő, minél nagyobb egy ország népessége, annál több sör fogy, nyilván néhány kivétellel. A termelés egy részét azonban külföldre exportálják, az unió legnagyobb sörexportőre Hollandia kétmilliárd literrel, megelőzve Belgiumot (1,6 milliárd liter), Németországot (1,5 milliárd), Csehországot (0,6 milliárd) és Írországot (0,4 milliárd). Ami az importot illeti, az EU legnagyobb sörimportőre Franciaország, 0,9 milliárd literrel, a második helyen pedig Olaszország és Németország osztozkodik 0,7 milliárd literrel egyaránt. A fogyasztói ízlések ugyanis igen változatosak, belföldi és külföldi sörökre egyaránt van kereslet Európában, ami a turizmussal is összekapcsolódik. Az Olaszországban nyaraló németek például gyakran a hazai sörökre szomjaznak meg, a szépséges Itália vendéglátóipara nyilván ilyet is importál.

Ami az EU-n kívüli sör exportot illeti, a legjelentősebb felvevő piac Nagy-Britannia, amely közel 0,9 milliárd liter sört vásárol az uniós országokból. A 65 milliós brit (azon belül főleg az 55 milliós angol) piac nagy, szomjas és fizetőképes, a skótok pedig főleg whiskyt isznak, noha a sörfogyasztás náluk is folyamatosan növekszik. Az USA az európai sörök második legjelentősebb exportpiaca, tavaly több mint 700 millió liter sört szállítottak oda, Kína pedig a harmadik 350 milliós importtal. A háborús szankciók ellenére tavaly Oroszország több mint 250 millió liter sört importált az EU-ból, ami amolyan apró kiegészítő a belső termelés és főleg a mindent uraló vodka mellett. Az EU összesen mintegy milliárd liter sört exportált tavaly más országokba.

Az unióba irányuló sörimport sokkal kisebb méretű, mint az export, tavaly alig több mint félmilliárd liter máshol termelt sör érkezett az EU-ba, s annak közel 60%-a, vagyis közel 300 millió liter Nagy-Britanniából. Azon kívül csak Mexikó (100 millió liter) tekinthető jelentős import-partnernek, a több országokból jóval kisebb volt a behozatal.

Európa tehát főleg saját sörére szomjazik, az uniós termelés majdnem kilencven százaléka uniós torkokon gurul le, az import pedig elenyésző. Melyek Európa legszomjasabb országai, legalábbis a sörre? A következő táblázat néhány uniós ország egy főre eső éves sörfogyasztását szemlélteti. 

Fogyasztás szempontjából a régóta kifinomult sörkultúrával büszkélkedő Csehország a bajnok, méghozzá magabiztosan. Az átlag cseh állampolgár – beleszámítva a csecsemőket, gyerekeket és nőket – évente 181,7 liter sört ivott meg, vagyis 363,4 korsót. Naponta egyet! A fogyasztás nyilván nem egyenlő minden korosztályban és a nemek között sem, a cseh férfiak naponta több korsó sört gurítanak le a torkukon. Igaz, hogy mást ritkán isznak, a bor és tömény fogyasztása elenyésző Csehországban. Hasonló a helyzet a szomszédos Ausztriában is, de az osztrák férfiak kb. feleannyi sört fogyasztanak, mint a csehek. A dobogó harmadik helyére a lengyelek kerültek fel, noha ott a sör erősen versenyez a töménnyel. Romániában az éves átlagfogyasztás 190 korsó volt, amit ha csak a férfi lakosságra vetítjük, napi egyet jelent, ha pedig a felnőtt férfi lakosságra, több mint napi egyet. Németországban lényegében ugyanaz a helyzet, Szlovákiában viszont valamivel kisebb mértékben szomjaztak meg a sörre. A hagyományosan borivó, jelentéktelen sörkultúrával rendelkező Spanyolország meglepően magas átlagfogyasztásába alighanem a milliós nagyságrendű külföldi turista is jelentősen hozzájárul. Magyarország a sörnagyhatalomnak tekintett Hollandiát, Dániát és Belgiumot megelőzve a középmezőnyben foglal helyet, miközben Franciaország és Olaszország hű maradt hagyományaihoz, a franciák és az olaszok borra szomjaznak, s csak ritkán sörre.