„Reméljük, mi is segíthetünk másokon”

Írta:
2010. július 18. 19:17 (vasárnap) /

Másfél hónap telt az Arad megyei magyar zenekarok fesztiválja elnevezésű jótékonysági koncert és bál óta, amelyen a zenészek volt kollégájuk, az egykori Alice együttesből megyeszerte ismert Szanda Árpád dobos csontvelő-átültetésére gyűjtöttek.

Korábbi riportjainkból tudomást szerezhettek róla, hogy a 29 éves fiatalembert nyirokmirigyrák támadta meg, az orvosok szerint csak transzplantáció mentheti meg az életét. A példás összefogás eredményeként született, június 4-i jótékonysági bálban 17 032 lej, 180 euró és 10 ezer forint gyűlt össze, amit a szervezők közül Horváth Beatrice sofronyai RMDSZ-es tanácsos és Szabó Mihály megyei RMDSZ-ügyvezető elnök (Homolka Ervin és Khell Levente tanító nem tudott jelen lenni) pénteken nyújtott át Árpád feleségének.

 

– Miért csak most?

– Mert most jöhettünk haza Temesvárról, a kórházból – magyarázta Szanda Kinga Ingrid. – Árpinak két hónapig kellett bent lennie, én meg öt hétig voltam mellette. Tizenegy napig feküdt mesterséges kómában, mert egy baktérium megtámadta a tüdejét, bekerült a vérkeringésbe, és ezért muszáj volt mesterségesen lélegeztetni. Az orvosok azt mondták, nagyon kicsi az esélye, hogy ebből felépüljön, de a körülményekhez képest mégis jól van, s hazajöttünk.

– Mennyi időre?

– Körülbelül egy hétre, de minden nap változhat a helyzet. Ha egy kicsit is belázasodik, rögtön vissza kell vinnem Temesvárra.

– Milyen az állapota?

– Az orvosoknak nagy feladatot adtunk, mert a komplikáció miatt nem folytathatták a kezelést, és most azon törik a fejüket, hogy ez a baktérium vajon nem okoz-e újabb szövődményt. Ha lenne is donor, nem biztos, hogy ilyen körülmények között elvégezhetnék a transzplantációt.

– A rákos sejteket vissza tudták szorítani?

– Amikor visszamegyünk, akkor nézik meg, hogy áll az alapbetegsége. Ilyen legyengült állapotban még nem volt, mint a fertőzés előtt, ezért is kaphatta el a betegséget. Amikor kómában volt, azt mondták, hogy a Jóisten kezében van, de szerintem, ha nem lett volna ez az orvoscsapat és ez a kórház, talán már nem is élne. Olyan felszereléseket, annyi embert és akkora segítőkészséget még nem láttam, nem is hittem, hogy Romániában van ilyen.

– Mit mondott először, amikor felébredt a kómából?

– Hogy miért nem adtunk neki tizenegy napig vizet… – nevetett Kinga. – Meg volt egy másik nagyon megható jelenet: mindennap megröntgenezték a tüdejét, és amikor felébredt, akkor is kellett egy filmet készíteni – egy mobil röntgengépet hoztak be, és azt mondta az asszisztensnőnek, hogy a szívét is filmezzék meg. Kérdezték, hogy fáj-e, mire azt mondta, hogy nem, de benne van a felesége, és látszania kell a filmen. Akkor mindenki kiment, volt olyan ápolónő, aki felhívta a férjét, és leteremtette, hogy tíz év alatt ilyen szépet még nem mondott neki, de a többiek is a szemüket törölgették.

– Milyen most Árpi közérzete?

– Nagyon örül, hogy hazajöhetett. Elég gyenge, de minden este sétálunk egy kicsit a ház körül, próbál lépcsőzni, igyekszik tornászni, hogy hamarabb helyre jöjjön. Ha nem lenne ilyen, még mindig a kórházban lennénk.

– A donorkeresés hogy halad?

– A temesvári professzorasszony felvette a kapcsolatot egy német orvossal, és ő keres egy németországi, illetve egy nemzetközi donorbankban. Sajnos, ez sokáig elhúzódhat, de még mindig a leggyorsabb, mert hamarabb találhatnak egy donort, akinek a géntérképéből legalább 270 faktor megegyezik az Árpiéval. Ha engem, vagy a családtagjait letesztelik, kicsi az esélye, hogy kompatibilis lesz az őssejt, ráadásul egy teszt ezer-kétezer euróba kerül. Sokan jelentkeztek, és köszönöm szépen, hogy gondoltak ránk, de a legjobb, amit tenni lehet, folyamatban van egy pár hónapja.

– Amikor legelőször a nyilvánosság elé álltak, elmondták, hogy a 30 ezer eurós műtét költségeinek a felét nem tudják előteremteni. Azóta sok településen beindult a gyűjtés az egyházak és zenészbarátok jóvoltából. Mennyi jött össze eddig?

– Pontos összeget nem tudok mondani, mert nem nagyon jutott idő összeszámolni, épp a napokban akartam ezt megtenni, de körülbelül nyolc-kilencezer euró. Aki gyűjtött, azoktól mind megkaptuk, és nagyon szépen köszönjük! Reméljük, hamar megoldódik ez az egész, és akkor mi is segíthetünk másokon.

Hozzászólások