Reménykedni: meghalljuk Jézusnak a szívünkön tett kopogását

Október 27-én és 28-án exc. Pál József Csaba megyés püspök az arad-ségai és a tornyai plébánián folytatta főpásztori látogatását. Október 27-én, csütörtökön 17.30 órakor kezdődött a püspöki szentmise az arad-ségai templomban. A szentmisére történt ünnepélyes bevonulás után ft. és ns. Király Árpád főesperes-plébános köszöntötte magyarul és románul a főpásztort. Amint kifejtette, legfontosabb megőrizni az egységet és közösen haladni az úton, amelyen járni a Szentatya is többször felszólított: együtt kell haladnunk a hit útján. A főpásztort a magyar és a román nyelvű ministránsok, majd a hívek képviselői is egy-egy csokor virág kíséretében, két nyelven köszöntötték, Isten áldását kérve a szolgálatára. A főpásztor ugyancsak két nyelven megköszönte a kedves fogadtatást, ugyanis számára is nagy öröm látni a ministránsok és a hívek hitéletben való aktív részvételét. Annak a módját csillogó tekintetükből ismeri fel, hiszen ebben a templomban nagyon sok ragyogó arcú, világos tekintetű embert lát. A Szentírás szerint is a szem a léleknek a tükre, a belső érzések kisugárzása. Mert olyan esetek is vannak, amikor félénk fiatalokat talál, akik félrehúzódnak, nem tudják, hogyan viselkedjenek. Itt viszont láthatóan mindenki otthonosan érzi magát a templomban. Ez nagymértékben köszönhető a főesperes úrnak, de szükség van az egész közösségre, az egyháziakra, de elsősorban a szülőkre és a nagyszülőkre a gyermekek a jó irányban való neveléséhez. Engedjék, hogy a Jóisten szeretete átsugározzon és eljusson azokhoz a fiatal szívekhez, akik erre nyitottak. Köszönetet mondott, amiért a közösség így van együtt és ilyen sokan eljöttek a szentmisére. Nyissuk meg a szívünket, hogy a Szentlélekkel eltelt órát tudjunk együtt megélni! Mert csak a Szentlélek tudja megújítani az egyházat és a közösségeinket is, ezért nyíljunk meg előtte! Ha Jézus velünk, a szívünk megtelik örömmelÜnnepi prédikációjában a főpásztor a XVI. században élt avilai Terézről beszélt, akinek az életét olvasva Kis Szent Teréz beismerte: ő valóban nagy, mert olyan nagy dolgokat vitt végbe, amelyekre maga nem képes. Ezzel együtt megtalálta a maga hivatását is: nem baj, ha nagy dolgokat nem tudok véghez vinni, végzem a kis dolgokat, de nagy szeretettel. Ez lett az ő életmódja és a rövid idő, a 24 év alatt is, ameddig élt, a munkája naggyá tette őt. A másik, avilai Teréz kiskorában vallásos volt, és amikor nagyobbacskává nőtt, apáca lett, mert volt benne  vonzalom, hogy Istennek szentelje az életét. Elég jó élete volt, de ezzel nem elégedett meg, 39 éves korában megtért 20 év szerzetesi év után, és azért nevezzük Nagy Szent Teréznek, ami a 39 év után történt. Mert igazán akkor tudott a Jóisten dolgozni rajta. Ahogy az Evangéliumban is olvastuk: hányszor próbáltam magam mellé gyűjteni a gyermekeimet, ahogyan a kotlós teszi a csirkéivel. Vajon megtörténik-e mindez velünk is? Nagy Szent Teréz nagyon szerette a világot, de Istent is. Vajon hányan vagyunk ilyenek, akik itt is, ott is vannak, de mindenhol nyugtalan lélekkel élnek? Ha rágondolunk, hányszor próbált minket is Isten egybegyűjteni, de mi nem akartuk meghallani a hívó szót. Ha elgondoljuk, mennyi nyugtalan lélek van a keresztények között is… Nagy Szent Teréz is 20 év múlva jött rá: csak úgy gondolta, hogy szereti, de igazában nem szereti eléggé az Istent. Arra magunk is rájöhetünk: ha jót akarunk tenni, néha a szívünk is megtelik jósággal. Nagy Szent Teréz is rájött, hogy nem tiszta szívből, hanem akaratból szereti Istent. Magunk is érezhetjük, ezért mondjuk meg őszintén: Istenem, szeretnélek tiszta szívemből szeretni! Egyik ismerőse bevallotta: rendszeresen járt templomba, ahol mindig ministrált, de a hitét ott hagyta a templomban, nem vitte haza a családjába. Ott csak egy gyermeket vállaltak, mert azt hitték, ha sok gyermekük lesz, mindig szegények maradnak.Kedves testvérem, Isten vajon hányszor akarta a te családodat boldoggá tenni, de te a hitedet a templomban hagytad, miközben üressé vált a házad. Sok helyen lehet üres templomot, de üres házakat is látni, ahonnan hiányzik a Szentlélek. Mert Jézus azt mondja: szándékoztam tenni veletek valamit az életetekben, de ti nem akartátok. Reménykedjünk, hogy meghalljuk Jézusnak a szívünkön tett kopogását, mert szeretne oda bejutni, csak azt nekünk is akarnunk kell! A kereszténység azért fogyatkozik, mert sokan befogadták ugyan Jézust, de nem engedik, hogy eltöltse őket örömmel. Azt viszont tudnunk kell: bármilyen nehézségek között, ha Jézus velünk van, a szívünk megtelik örömmel. Az Istent befogadó kereszténynek a szívében csend van és békesség akkor is, ha a sikerért meg kell küzdenie – értelmezhető excellenciás Pál József Csaba főpásztor szentbeszéde.