Robert C. Castle mesél

„Életem legcsodálatosabb és legnehezebb előadása volt. Köszönet a volt osztálytársaimnak, Enikőnek, Kálmánnak és a többieknek. Az ősi schola fő magiszterének, Matekovits igazgató úrnak és a többieknek” – olvashatták 2023 májusában Robert C. Castle Facebook-bejegyzésében.

Az aradiak tudták, hogy róluk van szó.

Volt szerencsém Robert C. Castle, Arad szülöttének első aradi előadásán részt venni a Városháza dísztermében. Amikor az 1980-as évek végén családjával együtt Izraelbe távozott, álmában sem fordulhatott elő, hogy valamikor itt majd neves vendégként fog megjelenni egy zsúfolásig megtelt teremben.

Pedig akkor még nem is volt olyan jó hangzású (illetve ismert) a neve, mint manapság.

Ha valaki röviden szól róla, azt mondja: biztonságpolitikai szakértő.

Aki jobban tájékozott, hozzá tesz még jó néhány jelzőt, funkciót.  

Volt katona, közepes tiszti rangban, dolgozott az elhárításban, meg egyebek, amelyek miatt már önmagában is érdekes lehetne egy külföldi számára.

Tanult, intelligens, kitűnően tájékozott a világ (és persze hazája) dolgaiban, nagyszerűen beszél magyarul – legutóbb csak egyszer kaptam rajta, hogy a bevett angol kifejezés helyett kicsikét kereste a magyart.

Nem csoda hát, hogy sokszor hívják előadást tartani – legutóbb a MCC (Mathias Corvinus Collegium) és az Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMT) kérte fel erdélyi körútra, amelynek első állomása, már csak a határhoz való közelsége miatt is a szülőváros, Arad volt.

Az előre meghirdetett helyet – az MCC aradi székhelyét – szinte az utolsó pillanatban nagyobb befogadóképességűre kellett cserélni a jelentkezők nagy száma miatt.

A Jelen Ház nagytermében pedig a kíséretében lévő Szenkovics Dezső, az EMT kolozsvári karának dékánja kérdéseire válaszolva három-négy nagyobb témakörben tartott érdekes előadást (orosz–ukrán háború, izraeli–palesztin konfliktus, India–Pakisztán határvillongás, meg nyilván egy újabb, a valamikorit felrúgó világrend alakulása.

Okosan, hitelesen beszélt, bár vadonatújat mondani a napjainkban ezerszámra tenyésző, egymásnak gyakran ellentmondó, képtelen feltételezésekkel is élő bloggerek, vloggerek, mindenféle elemzők, szakértők után (a politikusokat nem is említettem!) szinte lehetetlen.

Robert C. Castle (vagy ahogy őt az Aradon is örömmel megölelő volt osztály- és iskolatársak ismerték: Kohn Robi) derekasan helytállt a közönségkérdések özönében is, bár olykor, amikor egy-egy, a jövőre vonatkozó tippet vártak tőle, elismerte: nincs válasz.

Ha a közönség óhajaira-sóhajaira nem is tudott mindenben kielégítő választ adni (közeli békét, megnyugtató rendezést a világban végképp nem ígért), senki nem távozott csalódottan.

Sokan tudni vélik: a mai, már-már abszurdnak tűnő világ talán, sajnos, az új normalitás.