Románia demográfiai mélyrepülése

Rohamosan csökken Románia lakossága, jóformán a rendszerváltás óta. 2020 azonban még ehhez képest is kirívóan rossz év volt, 40 000-el kevesebb gyerek született, mint az előző évben, az elhalálozások száma viszont mintegy 25 000-el növekedett!

A demográfiai fordulat már a rendszerváltás utáni első években bekövetkezett, azóta évről évre többen hunynak el, mint ahányan születnek. Míg a nyolcvanas években 300 000 fölött alakult a születések száma országosan, a rendszerváltás után az alá csökkent, majd az utóbbi években már 200 000 alá csökkent. Tavaly azonban példátlan zuhanást regisztráltak, a születések száma 150 000 alá esett, ami történelmi minimum, legalábbis az utóbbi 120 évben, amióta létezik statisztika.

Idén nem lesz népszámlálás, Európa számos országához hasonlóan Románia is 2022-re halasztotta azt. Annak ellenére előre borítékolható, hogy a következő népszámlálás újabb népességcsökkenést mutat ki, a tendencia ugyanis évek óta egyértelműen erre utal. A következő táblázat az ország és Erdély népességének alakulását mutatja az utóbbi fél évszázadban, a hivatalos népszámlálási adatok szerint:

A tendencia egyértelmű: a rendszerváltásig az ország és Erdély lakossága folyamatosan növekedett, a fordulópont óta viszont folyamatosan csökken. 1966-ban vezették be ugyanis a hírhedt abortusz-tilalmat, annak nyomán a hatvanas évek végén-hetvenes évek elején (pontosabban 1967 és 1971 között) megugrott a születések száma („decreței”-nemzedék), de a természetes szaporulat további két évtizedig tartott. Azóta az ország majdnem, hogy elvesztette a negyedévszázados erőltetett szaporulat idején keletkezett demográfiai többletet, 2011-ben az ország lakossága csak egymillióval volt nagyobb, mint 1966-ban, a tágabb értelembe (Bánsággal és Partiummal) vett Erdélyben pedig csak 70 000-el többen. 1966 és 1992 között az ország lakossága 3,7 millióval (19,4%-al) növekedett, azóta viszont közel 2,7 millióval (11,8%-al) csökkent.

A következő népszámlálás minden valószínűséggel az 1966-os szint alatti össznépességet mutat ki, az országban és Erdélyben egyaránt, tekintettel az említett tendenciára. 1992 és 2002 között a természetes fogyás meghaladta az egymilliót, az új évezred első évtizedében pedig a másfélmilliót is. Azóta a helyzet tovább romlott, az évről évre aggasztóbb negatív természetes szaporulat döbbenetesen magas kivándorlással párosul, Románia ugyanis a kerek nagyvilág második legnagyobb migráns-kibocsátó ország, csupán a polgárháború sújtotta Szíria előzi meg. Arról nem is beszélve, hogy mindenekelőtt a fiatalabb korosztály vándorol ki, ami hosszú távon befolyásolja – negatívan – a születések számát!

Erdélyi helyzetkép

Erdély helyzete eltér valamelyest az országos átlagtól, 1966 és 1992 között lakossága kisebb mértékben, csupán 15%-al növekedett, a rendszerváltás után viszont egy árnyalattal (12,1%-al) gyorsabban fogyott. Megyékre bontva, a csökkenést a következő táblázat mutatja az erdélyi népesség alakulását:

Amint a táblázatból is kiderül, a tágabb értelembe vett Erdély valamennyi megyéjében csökken a lakosság, a kakukktojás Temes megye kivételével, ahol 2011-ben több lakost regisztráltak a népszámlálók, mint 2002-ben, noha az előző évtizedben ott is apadt a népesség. Ellenben Arad, Krassó-Szörény és Szeben megyékben a csökkenés már a rendszerváltás előtt indult be, 1992-ben lakosságuk kisebb volt, mint 1977-ben, ami az utóbbi két megye esetén mindenekelőtt a németek kivándorlására vezethető vissza.

Arad, Bihar, Fehér, Hunyad, Krassó-Szörény, Maros, Szatmár, Szeben és Szilágy megyék népessége már 2011-ben is alacsonyabb volt, mint 1966-ban, vagyis a szocialista rendszer második felében erőltetett népesedés-politikának nyomai is eltűntek. Valószínű, hogy Kolozs és Temes kivételével a jövőre halasztott következő népszámlálás hasonlót mutat ki Erdély többi megyéjében is, ahol eddig a népességfogyatkozás kisebb méreteket öltött. A dinamikusan fejlődő Kolozsvár és Temesvár esetén jelentős a bevándorlás, ami ellensúlyozza némileg a természetes fogyást. Ellenben Krassó-Szörény és különösképpen Hunyad megyében a fogyatkozás jóval nagyobb méreteket ölt, ami a súlyos gazdasági helyzetre vezethető vissza, a nehézipar immár három évtizedes válsága nyomán egyre többen próbálnak máshol – részben külföldön – boldogulni.