Savanyaleves-lesen, Kisiratoson

Miközben Kisiratoson, Misik Endre felújított tájházában Borbás Marcsit és csapatát vártuk, az udvaron felállított üstben rotyogó hagyományos, helyi szokás szerint elkészített, a Kisiratos Értéktárában is szereplő savanyaleves elkészítésének titkai felől faggattuk Torma Gizellát.

A téesz idején 16 évig főzött az étkezdében; a még most is élő nagynénje, Márton Anna tanította volt, amikor még az ő vezetésével jártak főzni lakodalmakra, Kristóf Rozáliával és Őze Annával együtt. A téesz megszűnése után legalább nyolc évig jártak az egész környéken lakodalmakba szakácsnak. Akkoriban nagy lagzikat szerveztek, 400-500 személyre kellett főzniük. Az utóbbi időben azonban már nem vállal ilyen nagy munkákat, de kisebb családi összejövetelekre, mint első szentáldozás, illetve keresztelő szívesen megy manapság is. Természetesen a Kisiratosi Falunapokon, illetve más közösségi rendezvényeken való főzést nem utasíthatják vissza, olyankor újra összeáll az összeszokott csapat.

Nem tagadta: kicsit izgult egy ilyen hírességgel megkóstoltatni a főztjét, mint Borbás Marcsi, de ő ezúttal is a sok éve bevált alapanyagokat használta: marhahúst, marhacsontot, összedarabolt tyúkot a húsával, csontjával és aprólékával együtt, feldarabolt murkot, petrezselymet, meg babérlevelet – ezek összefőzésével nyerik a savanyalevest. Amikor a hús megfőtt, feleresztik a zsírral, paprikaőrleménnyel és liszttel kikevert rántással, majd tejföllel és ecettel ízesítik, petrezselyemzöldjét adnak hozzá és kész. Azaz csak akkor, ha mindhárman megkóstolták, véleményt mondtak róla. Mert ha nem elég sós, gyengének érződik. Főzés közben vízen kívül nem iszik semmiféle italt, még üdítőt sem, mert az ízlelő mirigyekre a más ízek befolyással lehetnek. Minden fűszert csak részletekben, apránként tesznek bele, folyamatos kóstolás közben. Annyira ízesítik meg, hogy az átlagembernek megfeleljen.

Torma Gizella szívesen megtanítja a savanyaleves elkészítésére a fiatalasszonyokat is, akiket érdekel.

Régi lakodalmi emlékek

Tulajdonképpen régen a lakodalmak előtt pénteken, amikor a lakodalmas háznál készülődtek, az ott dolgozóknak paszulylevest főztek és lepényt sütöttek. Ha egy lagzira, mondjuk 300 személyt vártak, akkor 3 üst savanyalevessel, 3 üst pörkölttel, 3 üst húslevessel készültek. Két üstben készült a hús, illetve 1-2-ben a pürének való krumpli. A lakodalom napján reggel nyolckor hozzáfogtak a főzéshez, a munkával másnap reggel 6 órakor végeztek, mert el is kellett mosogatni. Közben mindenre nagyon oda kellett figyelni, nehogy valami odaégjen, vagy ne főjön meg rendesen. Egy 300 fős lakodalom teljes kiszolgálásához a maguk háromfős csapata mellett még szükség volt 1-2 asszonyra. 500-600 fős lakodalomkor mindenből 5-6 üsttel kellett főzni. Olyankor a nagy kultúrotthon melletti főzőszín tele volt üstházzal. Ha véletlenül a szél befújt az üstházak csöveibe, könnyeztek a füsttől, de az étel is füstszagúra sikerült. Nagy felelősség a szakácsnéknak, mert az ételek minőségén múlhat a lakodalom sikere. Egyáltalán nem volt könnyű munka, azért is nem vállalták tovább. Mostanában, amióta a nagy kultúrotthon konyharészét is korszerűsítették, ahol van vezetékes hideg-meleg víz, gázzal főznek, mindennek jó íze van. Manapság biztosan nem lesz füstös az étel, „álomszép” a főzés, csakhogy eljárt az idő.

Nem válogat

Torma Gizella szabad idejében otthon kertészkedik, szeret a körte- és almafákat, de piros bélű diófát is tartalmazó gyümölcsösben dolgozni, kitakarította a málnást is. Konyhakertje is van, ahol mindenfajta zöldségféle terem. Nyáron finom csorbát szokott főzni; mivel egyedül él, nem főz minden nap, de ha valami különlegeset készít, adni szokott a fiainak, családjuknak is. Savanyalevest rendszeresen, havonta legalább egyszer főz, saját, kotlóval keltetett, maga által felnevelt házi szárnyasokból. Általában 2-3 kotlóst szokott ültetni, a csirkéket a menyei nevelik fel a családjuknak.

Kérdésünkre, hogy jó szakácsnőként mit szeret a legjobban, meglepő választ adott: nem válogat, mindent szívesen fogyaszt, ha jól van ízesítve. Akkor se szól viszont, ha nem a maga szájíze szerint készült valami, mert ismeri a mondást: „ahány ház, annyi szokás”. Egyébként mindkét menye jól főz, nem szokta kritizálni a főztjüket.

Azt mondja: amíg az egészsége engedi, kisebb ünnepségekre, közösségi rendezvényekre szívesen megy főzni, ha megkérik. Mert Őze Annával és Kristóf Rozáliával együtt úgy érzik, a kisiratosi, hagyományos ételek elkészítési, ízesítési módját meg kell őrizniük, tovább kell adniuk a fiatalságnak, a jövő nemzedékének.