Segíteni a háborús menekülteken, a rászorulókon egyaránt

Farkas Viktóriával, a Máltai Szeretetszolgálat Aradi Szervezetének elnökével a mögöttünk lévő évet értékeljük, a 2023-as terveket vesszük számba.

– Tevékenységi szempontból milyennek lehet értékelni 2022-őt?– Lejárt a COVID-korszak, de február 24-én kitört az orosz–ukrán háború. Az nagy megrázkódtatást jelent mindnyájunk számára, hiszen nem gondoltuk volna, hogy a XXI. században, Európában elindulhat az öldöklés. Az emiatt kialakult menekültáradat a Romániai Máltai Szeretetszolgálat Főtitkárságának külön gondot okoz, hiszen a háború elől menekülök különleges bánásmódra szorulnak. A Főtitkárság minden fiókszervezetének a figyelmét felhívta: tevékenységük középpontjába a háború elől menekülőknek a megsegítését helyezzék! A felhívás nyomán nagyszabású gyűjtést szerveztünk: egyszer használatos műanyag poharakat, 0,5 literes flakonokba palackozott ásványvizet, papírtörölközőket, pelenkákat, továbbá csomagolt kekszet gyűjtöttünk nagy mennyiségben.– A segélyek hogyan jutottak el a menekültekhez?– A Főtitkárság alkalmazta két kolléganőnk ötször vett részt a máramarosszigeti határátkelőhöz küldött szállítmányok kíséretében, ahol szolgálatot vállaltak a Máltai-sátornál. Ott fogadták a gyermekekkel érkező menekülteket. Kineveztek egy fő szervezőt, aki összefogta a karitatív szervezeteknek a munkáját, leosztotta a feladatokat. A máltásokat a helyszínen, előbb egy kolostorban, utána egy bentlakásban szállásolták el. E tevékenységben nem csupán a karitatív munkát, hanem azt a döbbenetet is megélték, amikor síró kisgyermekek, valamint földönfutóvá vált idősek ellátása, vigasztalása hárult rájuk. Amikor magam is Szatmárnémetiben jártam, szinte hihetetlen volt számomra, hogy a XXI. században ilyen helyzetek adódhatnak. A kolléganőim viszont háromszor jártak Máramarosszigeten, továbbá kétszer a Moldvában lévő szereti határátkelőnél. Ott szendvicseket, illetve meleg teát készítettek, beszélgettek a gyermekekkel, illetve a menekülteket a szálláshelyekre irányították. A továbbutazókat a megfelelő autóbuszokhoz küldték, illetve kísérték, vagyis olyan feladatokat kellett végezniük, amelyeket előre nem lehetett betanítani. A menekültek legtöbbje továbbutazott, sok olyan is került, akik célirányosan érkeztek, hogy továbbutazzanak Magyarország, illetve Nyugat-Európa felé. Az autóbuszok is fel voltak készítve a különböző úti célok felé történő szállításra. Az oda érkező emberek annyira fel voltak kavarva, hogy a legtöbbjükkel nem is lehetett elbeszélgetni, csak a menekülési ösztön irányította őket. A fogadásukkal, az ellátásukkal és az elirányításukkal a máltások bebizonyították, hogy bármilyen körülmények közepette úgy végzik a munkájukat, hogy megtartották a hitüket és a segítő szándékukat. Aradról Szellelki Annamária és Boiciuc Lavinia vett részt a jelzett emberpróbáló munkában. Az említett határátkelőkhöz a segélyeket Aradról olyan szállítóvállalatok juttatták el, amelyeknek a vezetőit szintén a segítő szándék motiválta. Máramarosszigeten a polgármester is sokat foglalkozott a segélyezés megszervezésével. Húsvét táján már nemcsak tovább­utazók, hanem az ország déli részébe is érkeztek menekültek. Aradon a Mosóczy-telepi három motelben szállásolták el őket, akiknek a Máltai Szeretetszolgálat aradi székhelyén gyűjtött kellékeket is eljuttatták. Mivel a katolikus, de az ortodox húsvét is következett, kiderült, hogy a menekültek többsége ortodox volt. Számukra az aradi szociális étkezdében húsvéti programot szerveztek. Éreztetni akartuk velük, hogy rájuk is gondolnak, ezért piros tojást, főtt sonkát és kolbászt biztosítottunk számukra. A máltások 58 darab Fischer típusú félautomata játékot adományoztak a menekültek gyermekeinek, ugyanis az ott összegyűlt 70 személy közül 35-40 gyermek volt. Mivel csak nőket és gyermekeket engedtek ki Ukrajnából.  Néhány idős férfi is érkezett. A húsvét délutáni program után számba vettük, mire van szükségük, ezért további palackozott ásványvizet, műanyag poharat gyűjtöttünk. A cateringcégek naponta szállították nekik a meleg ételt, ugyanakkor Bartok András és felesége, Marika Pécskáról nagy mennyiségű konzervet, ivóvizet és kekszet hozott a menekülteknek. A kapott élelmiszerekkel háromszor látogattuk meg a menekülteket, vittünk tisztálkodószereket és ivóvizet tartalmazó csomagokat is nekik. Időközben a menekültek egy része Magyarországra távozott, más részük megpróbált hazamenni, Aradon csupán 23-an maradtak, de a máltások 23 csomagjával együtt összesen 70-et osztottunk ki közöttük húsvét után. Mivel szükségük volt váltóruhára, ruhaféléket is vittünk nekik, közel 30 zsáknyit. Azonkívül joghurtot, dobozos sört, üdítőitalokat is eljuttattunk hozzájuk. Vagyis, igyekeztünk segíteni, részt venni a menekültek megsegítésében.Az Arad megyeiekre is gondoltak – E nagy munka közben gondoltak-e az Arad megyei rászorulókra is?– Természetesen, mivel közeledett a karácsony, a szervezet által hagyományosan támogatott személyekről sem akartunk megfeledkezni, ezért minden összeköttetésemet latba vetve nekik is összeállítottunk 48 csomagot. Főként tartós élelmiszereket és tisztálkodószereket vittünk nekik, de aki ruhaféléket óhajtott, azt is kaphatott. Egyébként tavaly az első félévben a jelzett tevékenység jellemezte az aradi máltásoknak a munkáját, betartva a Főtitkárság utasításait. Természetesen kerültek olyanok is, akik a menekültek támogatása miatt annak a véleményüknek adtak hangot, hogy elhanyagoltuk az itteni rászorulókat. A vélemények dacára, aki hozzánk segítségért fordult, soha nem engedtük el üres kézzel, mindig adtunk neki valamit abból, amink éppen volt. Az október 2-án megszervezett Máltai Nyílt Napok alkalmával 63 csomaggal, valamint helyben főzött zakuszkával vártuk a betérőket. Nyáron, a nagy melegben is kerestük a segítségre szorulókat. Az utcákon talált kéregetőkön is megpróbáltunk segíteni.– Milyen sorsuk van a régi téglagyárból megmaradt épületekben meghúzódott rászorulóknak?– Az elmúlt évben megkaptuk a licencet a hátrányos helyzetű családok felzárkóztatására. Közülük főleg a gyermekek és a fiatalok felzárkóztatására összpontosítottunk, hogy beépülhessenek a társadalomba. A régi téglagyár helyén maradt épületeket időközben lerombolták, de néhány olyan épületet, amelyet lakhatónak találtak, megkíméltek, ezért ott néhány család még most is lakik. Mivel a legtöbben Szatmár megyéből származtak, miután buldózerrel eltüntették a leromlott épületeket, ahol addig laktak, sokan teljesen hajléktalanná váltak. A hivatalos szervek arra kérték őket, hogy utazzanak haza, csakhogy jó részüknek nem volt hova hazamenniük, ezért az aradi romatelepen élő rokonoknál, ismerősöknél találtak maguknak menedéket. Ezzel együtt a már említett két kolléganőnknek sikerült néhány fiatalt a Második Lehetőség Program támogatásával beíratni az iskolába. Ott a fiatalok komolyan vették a tanulást, csakhogy az oktatási törvény kikötései miatt a 10 jelentkező fiatalt nem tudták bekapcsolni az alfabetizáló programba. Az ilyen fiatalokat ugyanis a textillíceum, valamint az Alfa negyedben működő iskola fogadhatta. Közben a Máltai Főtitkárság révén alkalmazott Szellelki Annamária és Boiciuc Lavinia szerződését is felbontották.Pályázatokból, adományokból támogatnak– Honnan szerezték az említett szerteágazó tevékenységhez szükséges anyagiakat?– Minden Máltai kirendeltségnek kötelessége projektírással foglalkozni, hogy az elnyert összegekkel segíthessék a szervezetek működését. Amikor Arad Város Tanácsánál, illetve az Alber nevű aradi vállalatnál megjelent a pályázati kiírás, azokat rendszeresen megpályáztuk, csakhogy rendszeresen egy-két pont hiányzott a megnyeréshez. Ettől eltekintve az Önkéntes programban folyt a munka, főként az adományok gyűjtése terén. Az Aradi Magyar Napok programjában Máltai Nyílt Napokat szerveztünk, a nyár folyamán számos falunapra kaptunk meghívót, ahol palacsintát sütöttünk, amelyekért adományokat fogadtunk el, ugyanakkor a minden-nyerő tombolacsomagokért is elfogadtunk adományokat. Október 2-án szerveztük meg a Máltai Nyílt Napokat, ahova az Aradi Nyugdíjas Klub tagjait, valamint az éjjeli menedékhely lakóit hívtuk meg, akik összesen mintegy 60-an voltak. Ott a szokásos meglepetéscsomagok mellett nagyon fontos a szokásos vendéglátás is. Ilyenkor szoktuk a hagyományos zakuszkát megfőzni, amihez az alapanyagot rendszeresen a zimándújfalui Nálik család adományozza. A megfőtt zakuszkából 60-nál több adagot készítettünk, amit a helyszínen kiosztottunk a résztvevők között. Ugyanakkor teával, kávéval, illetve sós, valamint édes süteményekkel is megvendégeltük a résztvevőket. Ezenkívül kekszet és zsíros kenyeret fogyaszthattak, őrölt fűszerpaprikával. Az elkészített zakuszka mellett savanyúságot, kompótot is ehettek. Az Aradi Magyar Majálison is részt vettünk, bográcsos pörköltet, valamint palacsintát sütöttünk, amelyekért a fogyasztók a gyűjtődobozba annyi pénzt tettek, amennyit jónak láttak. Ugyancsak az év folyamán aradi és vidéki vendéglátóegységekben helyeztünk el gyűjtődobozokat, amelyekbe elég szép összegek gyűltek össze, azokat a karácsonyi ajándékozáshoz használtuk fel. November 14-étől meghirdettük a karácsonyi gyűjtést, ezért hetente háromszor máltai tagok fogadták azokat a személyeket, akik a szeretetcsomagokra vagy angyalbatyukra ajánlottak fel támogatásokat. Az elmúlt karácsonyra összesen 63 csomagot sikerült összeállítanunk. Minden csomagban volt kristálycukor, étolaj, búzaliszt, száraztészta, illetve gyümölcs. Az Aradi Magyar Gazdák Egyesületének az elnöke és vezetősége Zágoni-Szabó András és Pozsár Ibolya a gazdák adományaiból biztosították a szeretetcsomagok tartalmát. Mivel magam gabonaminőségi ellenőrként is dolgozom, a simándi Vest Agroimpex nevében a Cordoş testvérek minden évben napraforgót adományoznak, amelyből egy szentpáli cég étolajat présel számukra. Minden csomag nagyjából 10 kilós volt, hiszen a gyümölcsök mellett édességeket, margarint, zakuszkát, száraztésztát is tehettünk beléjük. A kolléganőjük, Kiss Anna szállította házhoz Aradon a csomagok egy részét, miközben a Máltai kisbusz a távolabbi, illetve a vidéki rászorulókhoz juttatta el a karácsonyi szeretetcsomagokat. Meglátogatták az egykori Frigorifer vállalat maradványaiban lakókat is. A Vladimirescun működő Angyali Lélek nevű segélyszervezettel is felvettük a kapcsolatot, ahonnan külföldön összeállított, tartalmas cipődobozba csomagolt ajándékcsomagokat kaptunk, amelyekből még a zimándközi elemi iskolába is juttattunk Kiss Anna nyugalmazott tan&ia ute;tónő jóvoltából.Elnyerték a támogatók bizalmát– A támogatók miért önöknek adományoznak?– Szerintem azért, mert megpróbálunk minden rászorult emberen segíteni, a szervezetünket olyan adományozók is megkeresték, akik bíznak a máltásokban, ezért nekünk hozták el a rászorultaknak szánt szeretetcsomagjaikat. Ugyanakkor az ukrajnai háború árnyékában élünk, amelynek a lelki terhe is adományozásra sarkallja az embereket. Karácsony előtt a Mária Rádiótól is felhívtak, afelől érdeklődtek: hogyan tudom a családi életet összehangolni a karitatív munkával. Azt mondtam nekik: a rászorulóknak a megsegítése csapatmunka, ezért a támogatók mellett köszönetet mondok a kollégáimnak is. Idén ünnepeljük a Máltai Szeretetszolgálat 30 éves jubileumát, az ünnepséget július 29-ére tervezik. Szerényen szeretnénk megemlékezni mindazokról, akik e három évtizedben dolgoztak a rászorulókért, beleértve a németországi támogatókat is. Ebbe nemcsak beleszületni szükséges, hanem elhivatottság is kell, amivel talán bizonyos szegénységben sínylődő embereknek szebbé tesszük az ünnepét. Ezt tettük az elmúlt évben is.– Köszönöm szépen a tájékoztatót, további kitartást, sok lelkierőt kívánok az egész csapatnak!– Mi köszönjük a lehetőséget!