Skótok voltak az írek?

Az alig két hete kezdődött tanévben már nem tud gondoskodni az eddig a felügyelete alatt lévő gyerekekről a kisiratosi Ír Ház.

A szociális intézményt fenntartó egyesült államokbeli, de belfasti származású Bob Gass keresztény vezető és az észak-írországi karitatív szervezet a gazdasági válságra hivatkozva megvonta a támogatást. „Nem ért váratlanul, mert már a múlt tanévben is mondták, hogy nem tudnak továbbra is pénzt adni, de akkor szinte szó szerint kikönyörögtem még egy évet – mondta Andó László, az otthon vezetője. – A gyerekek egy része átkerült a Szent Ferenc Alapítvány kisiratosi otthonába, mások hazamentek, de vannak olyanok is, a közelebbiek, akik hazaköltöztek, de Kisiratosra járnak mindennap iskolába.”

Az Ír Házat 2002-ben alapították, és azóta 10-20 elemi és általános iskoláskorú gyereknek jelentette az otthonát a tanulás idejére (sokan csak a vakációban mentek haza). Arad megye, illetve a szomszédos megyék településeiről származtak a kiskorúak, valamennyien rossz körülmények között élő családból – úgyhogy nekik megváltás volt itt lakni, és a családjaik is szívesen bízták a nevelőkre őket, hiszen szállást, teljes ellátást kaptak, iskoláztatták őket és felügyelet alatt voltak. A többségüket az utcán való csellengéstől mentették meg…

Havonta átlagosan háromezer dollárnyi kiadása volt az intézménynek: ennyit tett ki a bentlakók étkeztetése, a fűtés és világítás, az egyéb fenntartási költségek, az öt fő- és egy félállású alkalmazott bére és az utánuk fizetett tb-járulék. Az Irkater Alapítvány nevű non profit szervezet tulajdonában lévő ingatlan jelenleg zárva van, de Andó László nem akar végleg lakatot tenni rá. „Még most is tartom a kapcsolatot a korábbi fenntartókkal, és reménykedem, hogy hátha meggondolják magukat. Vagy ha lenne valaki más, aki áldozna erre, máris megnyithatnánk az otthont. Igény lenne rá, mert a kollégák a Szent Ferenc Alapítványtól voltak Temes megyében, és azt mondták, hogy húsz rászoruló gyereket egyből tudnának hozni… Csak éppen pénz nincs ilyesmire. Pályázhatnék, amiből talán egy hónapig működhetnénk, de utána mi lesz?” – tette fel a kérdést, rávilágítva arra is, hogy az állam nem támogatja semmivel az elesettekről gondoskodó – és ez által az államról a terhet átvevő – intézményeket. A szociális munkát végző dolgozók után is ugyanannyi járulékot kell befizetni, vagy a villamosenergia-bérletet is úgy számítják ki, mint egy profitorientált cégnek.

Nemcsak a 15-20 szóban forgó gyermek sorsáról van szó. Ez ugyanis tekintélyes létszám egy nemzetiségi iskolának, és bizony érződött a tanévkezdetkor, hogy az Ír ház bezárta kapuit, mert nehezen sikerült összeszedni annyi gyereket, hogy minden évfolyamon önálló osztály indulhasson a helyi általános iskolában. A Szent Ferenc Alapítvány Pio Atya Gyermekotthonának a megjelenését a faluban nem tartotta konkurenciának Andó László, hanem egymást kiegészítő intézménynek nevezte a kettőt, mert – sajnos – olyan a társadalmunk helyzete, hogy igenis szükség van az ilyen otthonokra, hiszen az állam képtelen megfelelően gondoskodni az elesettekről. „A saját hazájában senki nem lehet próféta – tartja a mondás, és a támogatások 95 százalékát mi is az amerikaiaktól kaptuk. Elenyésző volt az önkormányzat segítsége, és volt még néhány jószívű, adakozó falubeli” – mondta Andó László.

Az Ír Ház a szünidőben ideális gyerektáborok vagy más rendezvények megszervezésére. Sokan vannak, akik felejthetetlen emlékeket szereztek itt a média- vagy a tánctáborokban. Egyesek közülük, vagy a környezetükben élők talán már olyan helyzetben vannak, hogy összefogással, mozgósítással, vagy kapcsolataik révén segíteni tudnának. Egy nemes ügy érdekében.