Soviniszta támadás után, közösségi jogzárlat előtt

Faragó Péter parlamenti képviselővel, az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének az elnökével az elmúlt évet értékeljük általános politikai, illetve magyar vonatkozásban.

– Képviselő úr, talán kezdjük az általános politikai helyzetnek az értékelésével! E tekintetben hogyan tekint vissza a mögöttünk hagyott évre?

– 2017-nek nagy reményekkel futottunk neki, hiszen 2016 decemberében 4 évi kimaradás után az Arad megyei magyar közösség RMDSZ-színekben visszaszerezte a parlamenti képviseletet. Éppen ezért úgy terveztük, hogy a 2016-os választási év után, a következő az építkezések, a megvalósítások éve lesz. Arra készültünk, hogy 2017 önkormányzati, parlamenti, illetve kormány szinten is nyugodt hangulatú időszak lesz, ezért haladni tudunk a célkitűzéseknek a megvalósításában. Ehhez viszonyítva a tavalyi év bizonyos szempontokból csalódást hozott mindazok ellenére, hogy egy stabil kormány vette át az ország irányítását. Olyan kabinet, amely biztos parlamenti támogatottságot tudott maga mögött, 2017-ben válságból válságba került, a mindennapokat olyan események határozták meg, amelyekre nem számítottunk. Erre az időszakra a nagyobbik kormánypárt, az SZDP-n belüli harcok nyomták rá a bélyegüket. Világszenzációba ment a lépés, amivel a nagyobbik kormánypárt megbuktatta a saját miniszterelnökét. Az ilyen és a hasonló cirkuszok semmiképpen nem járultak hozzá, hogy a kormány és a parlament a valódi gondok megoldásával foglalkozzon.

– Nem gondolja, hogy e válságos helyzet onnan eredt, hogy az SZPD a választásokon a valós lehetőségeknél jóval többet ígért, ezért túlnyerte magát? Már az ígéretek megtételekor is tudniuk kellett, hogy azok teljesíthetetlenek…

– Úgy érzem, amiket ők egy négyéves ciklusra ígértek, azokat talán meg is valósíthatták volna, de szinte biztos, hogy túlnyerték magukat. Véleményem szerint, egy demokráciának soha nem tesz jót, ha egy párt olyan biztos fölényben kormányozhat, hogy nem kell tartania az igen szétforgácsolódott ellenzéktől, amely igen gyenge lábakon áll. Éppen ezért, 2017-ben semmiféle valós alternatívát nem tudott felmutatni a kormányzópárttal szemben. Gyenge jellemű vezetők által irányított ellenzékről beszélhetünk, ami 2017-re rányomta a bélyegét. Talán az is igaz, hogy a kormányzópárt 2017-ben túl sokat akart megvalósítani a választási ígéreteiből. Ezt anyagilag az ország igen nehezen viselte el, ezért a központi fejlesztések egész évben álltak, szinte semmi nem valósult meg, mert nem volt rá pénz. A közalkalmazottak béreit viszont felemelték, fontos dolog, szükség volt rá. Ezzel együtt, ahogyan az adókat és az áfát begyűjtik, az borzalmas, rányomja bélyegét az ország költségvetésére, ami az egyszerű béremeléstől fejre állt. Az EU által előírt 3%-os hiányszintnek a megtartása érdekében elvonták a pénzt a beruházásoktól, a fejlesztésektől. A gazdaság tulajdonképpen jól teljesített, hiszen az országban közel 6%-os gazdasági növekedés volt, ami világviszonylatban is ritkaságszámba ment. Ennek azonban a gazdaságban kellett volna lecsapódnia, ami viszont, sajnos, nem valósult meg.

– Mi a véleménye az államfő ellenzéki szerepvállalásáról, ami talán hozzájárult a kormány destabilizálásához?

– Bárhogy is nézzük, az államfő is politikus, politikai tisztséget tölt be, a következő elnökválasztáson is valószínűleg indulni fog. Látva az ellenzéki pártok balkezes politizálását, akarva, akaratlanul is beállt a politikai táncba. Elmondhatjuk: ő volt az ellenzéknek a vezéralakja, aki megpróbált az SZDP dominanciája ellen fellépni igaz vagy mondvacsinált dolgokkal is. A tanácsadóinak a javaslatára, az elmúlt évben az Alkotmány által előírt közvetítői szerepkör helyett, az ellenzék vezéregyéniségeként reagálta le a politikai történéseket.

Lavírozni a politikai csatározásban

– Ebben az egész évi politikai csatározásban az RMDSZ hogyan lavírozott?

– Az RMDSZ-nek nem lehet más célja, mint a megfogalmazott prioritásoknak a nyomon követése, a megvalósítása. Mert ahhoz, hogy a parlamentben bármit is el tudjunk érni, feltétlenül többségre, vagyis szövetségesekre van szükségünk. Ehhez egyetlen alternatívaként mutatkozott a kormánypárti szövetség, ami az SZDP ALDE szövetségből áll. Velük bizonyos alkalmakkor többséget tudtunk biztosítani a számunkra fontos törvénytervezeteinkhez. Az ellenzéki pártoknál erre szinte esélyünk sem volt, ugyanis a Nemzeti Liberális Párt olyan nacionalista irányba sodródott, amivel nagyon nehezen tudunk egyetérteni. Kommunikálni sem tudunk velük, hiszen olyan hidakat égetnek fel maguk mögött, amelyeket politikában nem lenne szabad megtenni. Azon a fájdalmas tényen túl, hogy a magyarokat támadják a románok között remélt népszerűség érdekében, nagyon nehéz velük szót érteni. Többször jeleztük is nekik: nem értjük, miért jó ez nekik, hogy az SZDP-t támadva szavazatszerzés céljából egy majdani választáson, a magyar közösséget is támadják. Új elnökük is van egy magyar gyökerű, Orbán Lajos nevű unitárius úriember személyében, akitől semmiképpen nem várnánk el, hogy románabb legyen a románoknál. Talán az ő jóvoltából is, a Nemzeti Liberális Párt nagyon eltolódott a nacionalizmus irányába, ezért szinte elképzelhetetlen velük az együttműködés. A volt államfő, Traian Băsescu által vezetett és jellemzett párt már alapjában véve is nacionalista beállítottságú, ezért velük is nagyon nehéz szót érteni. Ugyanakkor az USR nevű tömörülésben van ugyan néhány, az üzleti szférában már bizonyított fiatalember, csakhogy semmiféle politikai múltjuk nincs, de nem is ez a baj velük, hanem a kompromisszumkészségnek a teljes hiánya. Meg vannak győződve a saját igazukról, semmilyen más véleményt nem hajlandók meghallgatni, ezért eddig a velük kezdeményezett tárgyalások eredménytelenek voltak. Tehát egy ilyen összetételű parlamentben kellett dolgoznunk, megpróbálnunk eredményt felmutatni. Egyszerűen nem volt más lehetőség, mint a kormánypártokkal megpróbálni az együttműködést vagy egy jelentéktelen, elszigetelt frakcióként küszködni, eredménytelenségre kárhoztatva.

– Sikerült-e valamiben mégis eredményt elérni?

– Inkább a szakmai dolgokban sikerült előre lépni a számunkra fontos dolgok tekintetében. Az elmúlt nyáron fellobbantott nacionalizmus következményeként, a közösségi jogaink terén sem tudtunk igazán előre lépni. Sajnos, 2018-ban is hasonló kilátások mutatkoznak, ugyanis Románia 100. évfordulóját ünnepli, ezért többször is hangoztatták: nehogy azt képzeljük, hogy 2018-ban bármilyen magyar közösségi jog tekintetében eredményt érhetünk el. Ezzel együtt is meg kell próbálni, ahogyan eddig is tettük.

Háttérhatalom vagy mély állam?

– Mivel magyarázható az SZDP-vel történt egyezkedések nyomán, szinte gombnyomásra, eddig soha nem tapasztalt szervezettséggel kirobbantott nacionalizmus?

– Döbbenetes volt, ahogy néhány óra alatt az egész országban fel tudták korbácsolni a magyarellenes hangulatot. Igen furcsa volt, ahogy a média felkapta, a románság előtt vörös posztóként lobogtatta a magyarok túlzott igényeit. Mindez azt bizonyítja, valahol, valakinek ebben az országban olyan ereje van – és itt nem a politikumra, hanem másra gondolok –, amivel pár óra alatt képesek felkorbácsolni a közhangulatot a magyar közösség vagy bármi más ellen. Soha nem gondoltuk volna, hogy mindez lehetséges. Félelmetes volt, ahogyan két nap alatt meghurcolták az erdélyi magyar közösséget és a politikumot. Mindezt a kormány gyengítése, ellehetetlenítése, illetve a magyarság megfélemlítése céljából tették.

– Magától adódik a kérdés: vajon tényleg létezik az országban egy olyan háttérhatalom, amiről már nyíltan is beszélnek?

– Szerintem a világ minden országában létezik egy háttér, úgynevezett „mély állam” amely a közigazgatásnak, a titkosszolgálatoknak, egyéb alakulatoknak a háttérhatalma, amely a saját szájíze szerint próbálja alakítani a politikát. Ez mindenhol működik, a kérdés viszont az: milyen jogi keret van a működésükre, meddig érhet el a kezük, mi az, amit még megtehetnek, és mi az, amit már nem tehetnek meg? Ne feledjük: a politikus maximum négyévente elszámoltatható, leváltható. Az úgynevezett „mély állam” szintjén azonban ilyesmi nem létezik, nem tudjuk pontosan kik ők, mivel foglalkoznak. Nagy veszély, ha egy jogállamban nem olyan a jogrendszer felépítése, hogy bármikor, bárki számon kérhető legyen a tetteiért. Ez a veszély Romániában fennáll, ezért a mostani politikumnak e kérdést olyan mederbe kell terelnie, amely biztosítja a jogállamságot, az egyéni és közösségi jogok gyakorlását mindenki számára. Az elmúlt néhány hónapnak a cirkusza kicsit erről is szólt, hogy megpróbáljuk ezt a jogállamot úgy felépíteni, hogy abban mindenki biztonságban legyen és a törvényeket valóban alkalmazzák is. Mert Románia egyik legnagyobb baja az, hogy vannak törvények, csakhogy akik nem alkalmazzák, azokon nem kérik számon. Számunkra, kisebbségiek számára mindenki másnál fontosabb, hogy jó törvények legyenek, amelyek mindenki számára kötelező érvénnyel bírnak. Mert van egy jó oktatási törvényünk, amely arról is intézkedik, hogyan kell működnie a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek, de a kutya nem kéri számon, hogy a törvény miért nincs betartva. Ez csak egy azon esetek közül, amelyekkel az ügyészségi túlkapások során vagy a törvénykezésben szembesülünk.

– A jogállamiságot nem EU-szinten kellene számon kérni?

– De igen, azt mindenképp uniós szinten kérik számon, és az Unió aggódik is néhány országban, köztük Románia esetében is a jogállamiság miatt. Úgy gondolom, hogy az elmúlt hónapok során Romániában egy kicsit az alkalmazható jogállamiság felé mozdultunk el. Bízom abban, hogy az eljövendő időszakban egy olyan törvényes keretet tudunk biztosítani, amely biztosítja a jogállamiság szabályainak a betartását.

– Magyar szempontból milyen fontos törvénytervezetek fekszenek a törvényhozás fiókjaiban?

– A nyelvhasználati küszöbnek a csökkentése, az alternatív küszöb bevezetése, ahol egy bizonyos létszám fölött már járnának a nyelvhasználati jogok; a március 15-ét magyar nemzeti ünnepként rögzítő törvény. Ezek első házként már el lettek utasítva, de vannak olyan törvénytervezetek, amelyeknek az elfogadtatását nem érdemes addig erőltetni, amíg nem áll össze az elfogadásukhoz szükséges többség. 2017 nyara óta, sajnos olyan helyzet alakult ki, hogy semmi biztosítékunk nincs ara, hogy a döntő házban összeállhat az elfogadásához szükséges többség. Éppen ezért, amellett döntöttünk: minthogy a tervezet elbukjon a döntő ház ülésén, talán jobb, ha néhány hónapig nem kerül megvitatásra. Abban az időszakban szövetségeseket próbálunk keresni az elfogadáshoz szükséges többség kialakításához.

– Év végén leültek-e az SZDP képviselőivel kielemezni a tavalyi együttműködés hatékonyságát?

– Január második felében kerül sor az RMDSZ frakción belüli, illetve a Szövetség szintjén történő kielemzésére a megállapodás hatékonyságának. Ekkor kiderül, hogy volt-e valami hozadéka a megállapodásnak? Ott fog eldőlni: folytatjuk-e a megállapodást. Mert az emberben felmerülnek bizonyos dilemmák a folytatással kapcsolatban, azonban arra is gondolni kell: ha nem ez, akkor milyen lehetőség jöhet számításba? Ha a kevés eredmény miatt felmondjuk a további együttműködést, abban a pillanatban azon is el kell gondolkodnunk: milyen más alternatívánk lehet az előrelépéshez, hogy ne szigetelődjünk el egy jelentéktelen ellenzéki szerepben. Mert nem azért vagyunk a törvényhozásban, hogy asszisztáljunk, hanem azért, hogy a lehetőségek függvényében akár kis- vagy nagyobb lépésekkel is, de előre vigyük a romániai magyar érdekeket. Ezzel párhuzamosan, az egész országot érintő törvényekkel kapcsolatban is le kell tennünk a javaslatainkat!

– Az RMDSZ hogyan viszonyul a Székely Nemzeti Tanács által benyújtott Székely Autonómia tervezethez?

– A tervezetet az egyik kollégánk, a Magyar Polgári Párt, illetve az RMDSZ-frakció tagja nyújtotta be a parlamenti ülés utolsó napján. A jelzett kolléga az RMDSZ és az MPP közötti, igen hasznos megállapodás jóvoltából lehet tagja a Parlamentnek. Autonómia statútumot benyújtani talán a legkönnyebb dolog, hiszen eddig 2-3-szor be is nyújtották, de mindannyiszor vissza is utasították. Azt is tudni kell, hogy nincs egy teljes konszenzus az erdélyi magyar politikai pártok és civilszervezetek között az autonómia statútumról. Talán az lenne a legfontosabb, hogy először ebben a kérdésben megszülessen a konszenzus. Ugyanakkor az is fontos, hogy miközben benyújtunk egy autonómia statútumot, legyen meg a lehetősége egy alapos érvekkel alátámasztott politikai vitának. Mert minden politikai vita, észérveken alapuló beszélgetés előre viheti az ügyet. Soha nem láttam annak az értelmét, hogy egy törvénytervezetet azért nyújtsunk be, hogy a határidő naplónkban azt kipipálhassuk. Őszintén szólva, 2018-ban nem látom reális esélyét annak, hogy a törvényhozásban elfogadtassunk egy autonómia statútumot. Ez nem jelenti azt, hogy a törvényhozásban lévő RMDSZ-es képviselők, szenátorok ezt nem fogják támogatni. Partnerei leszünk egy vitának, amelyben elmondjuk, miért fontos, milyen hozadéka lenne annak az erdélyi magyarság számára. Újra hangsúlyozom: 2018-ban kevés esélyt látok a reális vitára, sokkal inkább annak a veszélyét érzem, hogy a tervezet a magyar közösség irányába ismét egy nacionalista, sovén támadássorozatot fog generálni.

Arad megyében más szelek

– Az RMDSZ Arad Megyei Szervezete az elnökeként, térjünk át a hozzánk közelebbi kérdésekre, ugyanis itt fura helyzet alakult ki: miközben az RMDSZ-nek országos szinten együttműködési megállapodása volt a kormánypártokkal, addig megyei szinten a Nemzeti Liberális Párttal lépett koalícióra. Hogyan tudták a kettőt összeegyeztetni?

– Választási évben mindig az önkormányzati választások vannak hamarabb. Az RMDSZ aradi, illetve megyei szervezetének ahhoz, hogy a magyar közösségnek nyújthasson valamit, itt is szüksége volt egy megállapodásra. Ez megyei szinten 2004 óta a Nemzeti Liberális Párttal vagy annak az elődjével, illetve utódjával viszonylag jól működik. Ebben az elég hosszú időszakban Arad megyében a partnereink részéről nem voltak nacionalista megnyilvánulások, ott vagyunk, részt veszünk az önkormányzatok munkájában. El kell különíteni a helyi és a megyei szintet az országos politikától. Megyei szinten az RMDSZ-nek a vezetésben kell lennie, hogy ne adódjanak nemzetiségi gondok, illetve, hogy a helyi magyar közösségeket támogatni tudjuk infrastrukturális, kulturális, egyházi vagy bármilyen más területen. Arad megyében négy választási cikluson át a többség a Nemzeti Liberális Pártnak szavazott bizalmat. A velük meglévő együttműködésünk jó, korrekt módon tudunk együtt dolgozni, ezért egyértelmű velük az együttműködésünk aradi és megyei szinten is. Országos szinte a hozzáállásuk teljesen más, nem is nyertek választásokat, ezért az együttműködésünk is más.

– A jelzett megyei, illetve aradi jó együttműködés jóvoltából mivel sikerült támogatniuk tavaly a helybeli magyarságot?

– Hál’ Istennek, megyei szinten jobban mozogtak a pénzek, mint országosan, ezért sikerült támogatnunk az egyházainkat, sok támogatást tudtunk juttatni kulturális programokra. Az Arad Megyei Kulturális Központ támogatásával nagyon sok magyar programot szerveztünk; az Arad Megyei Tanács jóvoltából minden olyan önkormányzatban, amelynek a vezetésében részt veszünk, számos infrastrukturális fejlesztés történt. Ezek mind hozzájárultak a magyarság életminőségének a javításához is. Nem kívánok példálózni, de minden olyan önkormányzatban, ahol részt veszünk a vezetésben, több százezer lej jutott fejlesztésre. Ezekről azonban inkább számoljanak be a polgármestereink, a megyeközpontban, illetve az önkormányzatokban tevékenykedő elöljáróink.

– Köszönöm szépen a beszélgetést.

– Én köszönöm a lehetőséget.