Strandon voltunk… kisgyerekkel

Nem valószínű, hogy sűrűn fogjuk látogatni a városi strandot, a gyermekmedencét és úgy egyáltalán – ha csak valami nem változik.

Egyszerű strandimádók vagyunk, ha elmegyünk valahová, ott szeretjük jól érezni magunkat, de ehhez a környezet is kellemes kell hogy legyen, ha nem túl nagy elvárás.

Nem első eset, hogy idén is a városi strandot választottuk, tehát nem egyből „borult ki a bili”, de többszöri visszatérés után, nulla pozitív változást észlelve már fogy a kezdeti lelkesedés.

Mintha meglátszana a környezeten is a sok – a bérleti díjak körüli folyamatos – huzavona, herce-hurca, egyetnemértés, mely a strandszezon kezdetekor kiújul az önkormányzat és a Neptun strandot üzemeltető Recons cég közt.

Mivel kerékpárral nem engednek be a strand területére (! – bent nincs hely), az új híd felől megközelítve a strandot, a bejárattól sétány vezet a gyermekmedencéig. Tavaly még virágok, bokrok, működő éttermek, kávézók stb. övezték a sétányt, idén mintha építőtelepen lennénk: elhagy(at)ott épületek, felhalmozott hulladékok, törmelékek, szemetes környezet szegélyezi a sétány egyik oldalát.

A medencébe vezető lépcső is töredezett, egyáltalán nem biztonságos egy kisgyereknek, egyedül meg végképp nem ajánlott beengedni a vízbe a foghíjas lépcsőkön. Nem baj! Bevisszük ölben, vagy fogjuk a kezét, de legalább, ha kijövünk a vízből, fogadjon már szép látvány, kellemes környezet, ne úgy érezzük, mintha egy munkatelep kellős közepébe csöppentünk volna.

Ja, és a díszlet! Bár van még egy medence és az abba bevezető csúszda, de nem használható, tehát díszlet. A medencében poshad valami lábmosó víz, a csúszda lezárva – szerencsére, mert üres medencébe életveszélyes csobbanni.